Parametrikus hommage à Breuer Marcell

Van már Pécsen múzeum  Csontváry, Zsolnay, Vasarely művészetének bemutatására, ám Breuert és a pécsi bauhausosokat hiába keresné a városban a kíváncsi látogató. Ezt a hiányt próbálta Bükösdi György diplomamunkájával orvosolni, s olyan épületet igyekezett tervezni, amelyet áthat a breueri filozófia.

Előszó
Ki volt Breuer Marcell? Biztosan sokakat zavarba lehetne hozni ezzel a kérdéssel, hiszen annak ellenére, hogy az elmúlt évek kulturális eseményeinek köszönhetően Breuer neve immár talán ismerősen cseng a pécsi polgár számára, a művészről az ismeretek felszínesek. Ez persze nem feltétlenül csak az egyén mulasztása. Szülővárosunk, anyaországunk szellemi értékeinek felkutatása fáradságos és időigényes feladat. Szeretnénk, ha a vizsgálódást más végezné helyettünk. Szeretnénk, ha a kultúrát tálcán kínálnák, hogy aztán mi étvágyunknak megfelelően fogyaszthassunk belőle. Hozzászoktunk, hogy az értékes és fontos művészeti alkotásokat meg lehet nézni Hogy van valahol egy Hely, ez többnyire a múzeum, ahova belépve kisebb vagy nagyobb csomagokban, összegyűjtve megkaphatjuk a szükséges „kultúra-adagunkat”. Pécs bővelkedik az ilyen intézményekben: Csontváry, Zsolnay, Vasarely, Modern Magyar Képtár. Ám Breuert és a pécsi bauhausosokat hiába keresné a városban a kíváncsi látogató...

Fontosnak tartom, hogy mindenki számára adott legyen a lehetőség, megismerni a világhírű, pécsi születésű építész és formatervező, Breuer Marcell munkásságát. Hiszen egy nemzet kulturális ön/tudata csak úgy alakul és teljesedik ki, ha a nyilvánvaló szellemi értékeit meg tudja jeleníteni, és az sokak számára hozzáférhető. Azt gondolom, hogy egy múzeum, egy emlékhely e megismerés legkézenfekvőbb helyszíne, ezért diplomamunkámban a művész életét és alkotásait bemutató emlékközpont tervezésére tettem kísérletet.

Gondolat
Szándékomban állt egy olyan épület megtervezése, amelyet áthat a breueri filozófia. Olvastam, kutattam. Törekedtem arra, hogy a Mester építészeti attitűdjét megértsem, elveinek és elméleteinek lényegét átlássam. Vizsgáltam épületeinek alaprajzi rendszereit, homlokzati struktúráit, a szerkezet, a funkció és a forma együttélésének lehetőségeit. A tervezés során szerettem volna Breuer nyomdokain haladni, alkalmazni az ő szerkesztési és tervezési módszereit, illetve a modern kor nyelvezetére lefordítva felhasználni és megjeleníteni elméleteit, ezáltal is tisztelegve építészete, művészete előtt.

Breuer és Major Máté levelezéséből kiderül, hogy a 70-es években felmerült egy, a Breuer munkáit bemutató múzeum tervezésének gondolata. Az építész kívánsága volt, hogy a ház valahol a Széchenyi tér és a sétaterek között helyezkedjen el. Figyelembe véve a művész akaratát, igyekeztem a város ezen részén megtalálni a megfelelő tervezési helyszínt. Így került az épületem a Káptalan utca és az Aradi vértanuk útja által határolt területre. A helyszín alakításában, a formai eszközkészlet megválasztásában rendkívül fontos szerepet játszottak a környezeti relációk. A „múzeum utca” és környéke a városnak egy szellemileg meglehetősen intenzív atmoszférájú, nagyon ingergazdag területe, hiszen a város nevezetes múzeumai, kiállítóterei és emlékhelyei jórészt itt találhatóak.

Célom volt, hogy az épület formája és vonalvezetése jelképezze azt a szellemi légkört, amely itt oly erőteljesen érzékelhető, hogy szimbolizálja a nyitottságot, a friss és újító gondolatok szabad áramlását. Igyekeztem a nyitott és zárt terek közötti egyensúlyt megtalálni. Törekedtem rá, hogy a környezettel kapcsolatot teremtsek, és hogy olyan átlátható, átjárható és szabad tereket hozzak létre, amelyek szolgálhatnak a „múzeumtúrában” elfáradt látogató megpihenésének vagy a kultúrát fogyasztó családok kikapcsolódásának helyszínéül.

Fontosnak tartottam, hogy a tervezés előtt tájékozódjak és megismerjem azokat a lehetőségeket és technológiákat, amelyek segítségemre lehetnek abban, hogy az emlékközpontot mint funkciót kortárs elemekkel bővíthessem. Igyekeztem a funkciót a modern kor elvárásainak megfelelően kialakítani. Kísérlet is az épület. A formaképzés és formakeresés egy lehetséges megoldásának létjogosultságát vizsgáló kísérlet. Egy próbálkozás arra vonatkozóan, hogy létezhet-e egy gondolatnak, elméletnek fizikai, formai megvalósulása. Ezekre a kérdésekre keresve a választ, jutottam el a parametrikus építészet tervezési módszeréhez, és ennek logikai rendszereit felhasználva terveztem meg az emlékközpontot.

Algoritmus
Az elképzelésem a következő volt: olyan épület létrehozása, amelynek formája Breuer Marcell életművének megtestesülése. Ennek megvalósításához parametrikus építészeti modellező programokat alkalmaztam, amelyek segítségével egy szervesen felépülő logikai rendszert hoztam létre, egy algoritmust, amely felelős a forma kialakulásáért:

Első lépésben egy háromdimenziós koordináta-rendszert hoztam létre az építési területen. A koordináta-rendszer „x” és „y” tengelyeit a Breuer életében jelentős évszámoknak és a hozzájuk tartozó helyszíneknek feleltettem meg. A „z” tengely ezeknek az eseményeknek (egy 1-től 7-ig terjedő skálán) a jelentőségét határozza meg. Így kialakul egy térrács. A térrács minden egyes pontja köré egy olyan közelítő görbe kerül, amelynél a közelítés mértéke megegyezik az adott pont, tehát az adott esemény jelentőségével. A görbéket egy 3D-modellezési eljárással összekötve kialakul egy forma. Attól függően, hogy a koordináta rendszeren az egyes pontok milyen sorrendben és milyen távolságban vannak egymástól, több ezer formai variáció létezhet. Annak érdekében, hogy szűkítsem a lehetőségeket, az évszámokat és a jelentőséget meghatározó számokat növekvő sorrendbe állítottam, így már csak a helyszínek maradtak, ami még így is több száz variációt jelent.

A formának alkalmasnak kell lennie építészeti felhasználásra. Ennek érdekében egy olyan algoritmust hoztam létre, amelynek az a feladata, hogy meghatározott építészeti szempontok alapján (minimális belmagasság, környező épületektől való távolság, térigény, esztétikai szempontok stb.) kiválasztja azt az egyetlen ideális formát a több száz közül, amely az összes szempontnak a legnagyobb mértékben felel meg. Az így kialakult forma minden egyes pontja tanúskodik a művész életének jelentős és kevésbé jelentős eseményéről. A kiállítási anyag a térrács minden egyes eleme alá levetített ponton található, így a látogató a tér szűkülésének vagy tágulásának mértékéből, a belmagasság csökkenéséből vagy növekedéséből következtetni tud az adott esemény vagy mű jelentőségére.

Bükösdi György

Breuer Marcell Emlékközpont - Pécs

tervező: Bükösdi György
tervezés éve: 2010

építész konzulens: Börcsök László