Partraszállás – alternatíva

Az Építész Szakkollégium Club Aligáról szóló kiadványában bemutatja a tavaly nyáron megrendezett Partraszállás - összművészeti alkotótábor eredményeit, a területhez fűződő ellentmondásos viszonyt, és megidézi a tábor hangulatát. A workshopok beszámolóiban és a tábori előadásokhoz kapcsolódó vélemény- és elemző cikkekben felsejlik a pártüdülő omladozó szabadsága és az az építészet- és társadalomtörténeti örökség, ami körbeöleli azt. Ebben a kiadványban jelent meg az alábbi írás, ami a European Architecture Students Assembly és az Építész Szakkollégium működésének a hasonlóságait mutatom be a Partraszállás példáján keresztül.

Az építészképzés jelentős hányada a műszaki és művészeti oktatás kiegyensúlyozott arányát igyekszik megcélozni. Ennek dilemmája, hogy a kettő más-más oktatási formát, teret követel, ami szükségképp okoz feszültséget, rugalmatlanságot a képzésen belül.  Az egyetemi curriculumok kötöttsége végett kialakult hiányérzetet különböző kezdeményezések próbálják világszerte orvosolni.

1981-ben rendezték meg az első EASA-találkozót Liverpool-ban azzal a céllal, hogy hiánypótló szerepet vállaljon az építészoktatásban. A szervezet európai építészhallgatók önszerveződő hálózatává nőtte ki magát. A mozgalom ambíciója egy olyan nemzetközi fórum megteremtése volt, ahol a különböző kultúrák építészhallgatói megosztják tapasztalataikat oktatási rendszerükkel kapcsolatban, továbbá közösen gondolkodnak aktuális, a szakmát érintő témákról. A szervezet legmeghatározóbb eseménye a nyári találkozó, az EASA. Minden évben más és más nemzeti csapat szervezi az összejövetelt egy általuk meghatározott, globális problémakörrel foglalkozó, releváns téma mentén. Az összejövetelek tapasztalati úton tanítanak, kapcsolatot teremtve a helyszínen élő közösségekkel. Az országok delegáltjai változatos elméleti vagy gyakorlati, a tematikára reagáló workshopokon dolgoznak együtt két héten keresztül. Az elmúlt években több ország esetében az EASA közösség segítette egy-egy szervezet alapítását, mely helyben honosította az építészoktatás ezen formáját.

Az Építész Szakkollégium a műegyetemi képzés kiegészítése céljából jött létre 1996-ban. A szervezet alapítása óta komplex, nemzetközi színvonalú oktatási formát kíván megvalósítani, melynek alapvetése az egymástól tanulás, a műtermi munka, valamint a kritikai szemléletmód kialakítása. Az önképzésen alapuló szervezet saját szakmai igényből és hiányérzetből adódó kurzusok megszervezésére törekszik, emellett fontosnak tartja a határterületekkel való kommunikációt. A műterem központi helyet foglal el a szakkollégium mindennapjaiban, mely állandó stúdiómunkának ad teret. Az EASA nemzetközi építésztalálkozón való részvételnek sok évre visszanyúló hagyománya van a Szakkollégium életében. 2006-ban Budapesten tartották az EASA találkozót, a résztvevők a „Common Place" fogalmához kötődően alkottak. A szervezők később beléptek a Szakkollégiumba, és mint az EASA magyar képviselő szervezete vitték tovább a megtapasztalt szellemiséget.

2020 nyarán Észtország következett. EASA találkozót szerveztek, azonban az 500 fős nemzetközi tábor a járványhelyzetre való tekintettel meghiúsult. A nemzeti csapatok az EASA működését reprezentálva országhatáron belül, kisebb léptékben kísérleteztek nemzeti táborok szervezésével. A club aligai Partraszállás – összművészeti alkotótábor e kezdeményezés hazai eseménye, melyet az Építész Szakkollégium tagjaival készítettünk elő.[2]

Az alkotótábornak Balatonaliga strandja, a Club Aliga adott otthont. A terület már a 19. században az előkelő réteg kedvelt nyaralóhelyének számított, majd a Rákosi-rendszer térnyerése után a pártelit üdülőhelye lett, hosszú éveken át kizárva innen az átlagembert. Az elmúlt évszázadban számos magas építészeti minőséggel bíró modernista házat építettek itt.[3], azonban ezek sorsa mostanra kilátástalanná vált. A rendszerváltás óta nem használt villák, középületek egy része helyi védettséget élvez, azonban állapotuk lepusztult, a természet átvette felettük az uralmat. Az épületek vélhetően az éppen előkészítés alatt álló nagyberuházások áldozatai lesznek. A tábor szervezőivel úgy véltük, a Club Aliga még ebben a leáldozott állapotban is rengeteg potenciált hordoz magában. Így történt, hogy az Építész Szakkollégium és az EASA Magyarország közös táborában különböző területekről vártunk jelentkezőket, hogy együtt gondolkozzunk az aligai örökség múlt- és jövőképéről. A helyszín természeti, történeti és építészeti szempontból egyaránt inspiráló teret jelentett az agilis fiatalok számára. Mindemelett a téma és a hely - történelmi kontextusán keresztül -, aktuális kérdések megvitatására is hívta a résztvevőket.

Az egyhetes együttlét alatt több, mint 100 résztvevő, párhuzamosan 13 workshopon, különböző eszközökkel dolgozta fel a Club Aliga történetét. A brigádvezetők workshop programmal pályáztak a táborra. Munkálataik a témához és a helyszínhez kötődő meghívott tanárok, szakértők által tartott előadások, filmvetítések, majd azt követő beszélgetések kíséretében zajlottak. A táborban a rádióbrigád aligadásaival összekötötte a különböző helyszínen tevékenykedő résztvevőket, illetve élőben közvetített előadásokkal, eszmecserékkel, kívánságműsorral szórakoztatta az otthonmaradt érdeklődőket.

Az olyan alternatív tevékenységeket, mint amelyek a Partraszállás során is megvalósultak, hasonló munkamódszer és szemléletmód jellemzi. A 2019-ben készült TDK dolgozatomban ezt a felvetést részleteiben vizsgáltam.[4] A kezdeményezésekben olyan közös sajátosságokat lehet felfedezni, mint a tapasztalás, kritikai szemléletmód, interdiszciplináris gondolkodás, kreativitás, horizontalitás, holisztikus szemléletmód, kísérletezés, társadalmi szerepvállalás, elméleti háttér, személyes elhivatottság, motiváció.

Tapasztalás

Az építészeti tervezés a téma-helyszín megismerésével kezdődik. A digitális kultúra fejlődésével háttérbe szorul a személyes interakció élménye. A probléma mélyebb megértésének az eszköze, hogy huzamosabb időt töltünk a tervezési területen, illetve személyes interakcióba lépünk a helyiekkel. Ezek az élmények egyrészről belső indíttatásunkat erősítik, másrészről releváns, komplex válaszlehetőségek keresésére ösztönöznek. A tábor szervezésénél fontos volt számunkra, hogy a brigádvezetők is megtapasztalják a hely auráját, így már a workshop pályázatot helyszínbejárás előzte meg. A tábor alatt pedig a résztvevők egy egész héten keresztül együtt éltek az elfeledett örökséggel, megtapasztalva annak materiális, és szellemi vonatkozásait.

 

Kritikai szemléletmód

Az analízis után a személyes vélemény kialakítása és megfogalmazása a következő lépés. A kritikai gondolkodás egy olyan képesség, amely során objektíven szemléljük az információkat. Az összefüggéseket megvizsgálva, majd mérlegelve, az elfogultságot észlelve vonunk le következtetéseket az adott felvetéssel kapcsolatban. Ezek alapján a kritikai gondolkodás, mint készség fejleszthető. Az Építész Szakkollégium tagjai szeretik megkérdőjelezni az alapfelvetéseket, a kételyekkel diskurzust előidézve. A saját hozzáállásunk és mások megközelítéseinek ütköztetése mentén kialakult viták tudnak közelíteni legjobban egy árnyalt állásponthoz. A kiscsoportos feladatok folyamán trenírozzuk magunkat a kritikai szemléletmód fejlesztésére, mely a csapatban dolgozás feltétele.

 

Interdiszciplináris gondolkodás, határterületek

Az építészszakma komplexitása révén, tévesen azt a képzetet keltheti az építészekben, hogy képesek minden területen kompetens módon viselkedni. Más szakmák bevonásával azonban új megközelítések kerülnek terítékre, melyek ugyancsak építő eszmecseréhez vezetnek. A határterületekhez való kapcsolódást elősegíti, ha foglalkozunk azok gyakorlatával is, a mélyebb szintű megértés érdekében. A Partraszálláson ennélfogva nem csupán építészhallgatók jelentkezésére számítottunk. Az alkotótábor megszólította más szakmák diákjait, és azok fiatal gyakorlóit egyaránt. Az építészek mellett jelen voltak fotósok, színészek, drámainstruktorok, képzőművészek, társadalomtudósok, művészettörténészek, de még orvostanhallgató, vagy éppen jogász is csatlakozott a munkához. A workshopok ezek alapján a legkülönfélébb módszerekkel járták körbe a témát, aminek az eredménye az építéstől kezdve - a fotózáson, színészkedésen keresztül - az elméleti megközelítésig terjedt.

Kreativitás

A diskurzussal párhuzamosan az alkotási folyamat megkezdése következik.