Pécs2010 / EKF: A főtanácsadó lemondásának okai

Takáts József: 'Némely „kulturális főváros” kudarca miatt az Unió szorosabban ellenőrzi a címet elnyert városok felkészülését. 2007-ben bizottság jön Pécsre, s átvilágítja az előkészítést.'

A lemondásáról szóló sajtóhírekben az jelent meg, hogy belefáradt az EKF-program munkájába, illetve a vele járó konfliktusokba.

Takáts József: A lemondó levelemben nem szerepelt indok. Konfliktusok valóban voltak: az EKF-programért felelős alpolgármesterrel, egy helyi kulturális intézményvezetővel, a miniszteri biztossal. Különös volt látni, mennyire nem kívánják betartani az EKF-re vonatkozó városi közgyűlési döntéseket maguk a városháziak vagy egy intézményvezető. De az ok inkább az volt, hogy egyre kevésbé tudtam befolyásolni a program döntő, stratégiai kérdéseit. S miért maradna a helyén egy főtanácsadó, ha nem fogadják meg a tanácsait?

Sokak véleménye szerint késésben vannak az EKF-fejlesztések. Milyen következménye lehet annak, ha az öt kulcsprojektből egy-kettő nem készül el?

Takáts József: Működő hangversenyterem (konferenciaközpont) és nagy kiállítótér nélkül súlyosan hiányos lenne a 2010-es programkínálat – ha így lenne, kudarcnak éreznénk valamennyien. 2007-től el kellene kezdeni a 2010-es koncertek, konferenciák, kiállítások lekötését, szervezését, holott ez nyilvánvalóan kockázatos lesz. Szerencsés volna, ha a 2010-re tervezésben már az új intézmények menedzsmentjének a magja is részt vehetne: 2007-ben ki kellene nevezni őket. Ez irányba eddig nem történt semmilyen lépés.

Brüsszel milyen mélységig ellenőrzi az EKF-re való felkészülés folyamatait? Vajon beavatkozik, ha megítélése szerint nem az elvárásainak megfelelő történéseket tapasztal?

Takáts József: Némely „kulturális főváros” kudarca arra késztette az Uniót, hogy szorosabban ellenőrizze a címet elnyert városok felkészülését. 2007-ben uniós monitoring bizottság érkezik Pécsre, átvilágítja az előkészítést, s ajánlásokat tesz a változtatásokra. Az EKF-előkészületnek ismert a szokásos – erős, önálló menedzsmentre, önálló kulturális igazgatóra épülő – európai modellje; várhatóan ehhez kell majd közelíteni a pécsi szerkezetet is.

A pécsi EKF előkészületek egyre bonyolultabb, majdnem áttekinthetetlen szerkezeti rendszerben zajlanak. Egy esetleges kudarc esetén megállapítható-e ilyen körülmények közt a felelősök köre, vagy előállhat az Expo Centerhez hasonló helyzet?

Takáts József: Hatékonyabb, átláthatóbb, az európai gyakorlathoz illeszkedőbb volna, ha az EKF-felkészülés két ágazata, a fejlesztési, illetve a kulturális előkészítés élén egy-egy döntési kompetenciákkal és megfelelő költségvetéssel felruházott szakember igazgató állna, akinek a munkájába nem szólna bele hetente a városvezetés. Jelenleg a fejlesztési és a kulturális előkészítési menedzsmentek (Pécs Fejlesztési Kft., illetve Pécs 2010 Menedzsment Központ) élén kevés döntési kompetenciával, kevés költségvetéssel bíró vezetők állnak, akiknek a munkájába állandóan beleszól a politikai szint.

Van esély arra, hogy az unió által is elvárt art director kiválasztása ténylegesen is az európai kulturális szintnek megfelelő minőségi követelmények figyelembe vételével történik Pécsett?

Takáts József: Nevetségessé válna a város, ha nem így lenne. Sikeres EKF-programot nem lehet csinálni se a pécsi, se az országos kulturális-művészeti elit támogatása nélkül. A sikeres pályázatnak is ez volt a garanciája – ez a megvalósítás egyik garanciája is. A városvezetésnek engednie kellene, hogy a Menedzsment Központ már holnap kiírja a pályázatot a kulturális igazgató (art director) posztjára, hogy egy idegen nyelveken is tárgyalóképes, nemzetközi művészeti tapasztalatokkal is rendelkező szakember még idén elkezdhesse a munkát.

Megváltozott feltételek esetén visszatérne az EKF-program vezetésébe?

Takáts József: Nincs ilyen ambícióm.

Az interjút Cseri László készítette
forrás: Dunántúli Napló

És

Miután az epiteszforum.hu a hazai városok pályázásától fogva fokozott figyelemmel kíséri e fontos téma alakulását, a fenti interjú kiegészítéseként adjuk közre az alábbiakat. A szerk.

"Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, miért mondtam le a Pécs 2010 programban viselt tisztségeimről, azt mondanám, azért, mert egyre több jel mutatott arra, hogy ha meg is valósul valami a pályázatban foglaltakból, a pályázat szelleme nélkül fog megvalósulni, s ebben, mint a pályázat írója, már nem szeretnék részt venni" - írta a szakember a baranyai napilapnak.

Takáts József, a Pécsi Tudományegyetem irodalomtörténésze, a pályázatíró csapat szellemi vezetője június 6-án e-mailben tudatta Toller László polgármesterrel és Kunszt Márta kulturális ügyekért felelős alpolgármesterrel, hogy elfáradt, ezért minden eddigi tisztségéről lemond, s a továbbiakban nem kíván közreműködni a program végrehajtásában. Egyúttal megváltoztatta e-mail címét, telefonszámát. A városvezetők nem tudtak beszélni vele, de egykori kollégái útján üzent a sajtónak, hamarosan indokolja döntését.

A szakember levelében azt írta: a Pécs 2010 program elmúlt fél évi rossz működésének az az alapvető oka, hogy a városvezetés nem akarja kezéből kiengedni a különféle szakmai döntéseket, miközben azokat halogatja, vagy előkészítetlenül hozza meg az alacsony hatékonyságú városi bürokráciára támaszkodva. Hozzátette, hogy a városvezetés eleve bizalmatlan a szakmai kritika, civil kezdeményezés és nyilvános megvitatás iránt, így nem képes integrálni azokat a szakmai erőket, amelyek összpontosítása szükséges lenne a program megvalósításához.

A városvezetés, mint azt a választási kampány is mutatja, az EKF-programot saját politikai tőkéjének tekinti, s "idegesen reagál minden, társadalmasítást és nyilvánosságot sürgető civil kívánalomra". Válsághelyzetekben "ásatag módon" kommunikál, azt sugallva, hogy "minden a lehető legnagyobb rendben folyik, csak néhányan elégedetlenkednek" - mutatott rá a volt főtanácsadó.

Takáts József szerint a fejlesztések ügyében működik ugyan szakmai tanácsadó testület (építészeti és városarculati tanács), ám a tanácsaikat senki nem használja fel, feljegyzéseikre a politikusok sohasem válaszolnak, miközben a városvezetésnek ma ugyanazon kérdésekben kellene döntenie (például az új könyvtár helyszínéről), amelyekről már egy éve döntenie kellett volna.

A városvezetés úgy képzeli el viszonyát a program operatív munkáját végző csapathoz, mint a főnök-beosztott viszonyt: ők utasítanak, az utóbbiak végrehajtanak. Csakhogy ez esetben a városvezetés tagjai nincsenek birtokában azoknak a kompetenciáknak (képzettségnek, tájékozottságnak, nyelvtudásnak), amelyek képessé tennék őket a megfelelő utasításra - mutatott rá.

A volt főtanácsadó megjegyzi azt is, hogy a város vezetői leginkább a médiaszerepléshez ragaszkodnak, ám a nyilatkozataikból gyakran kiderül, hogy az ügyek tényleges állásáról csak hiányos ismereteik vannak. Az operatív csapat pedig kénytelen szimulálni, hogy jó beosztott, miközben saját szakállára próbál cselekedni, ha azt akarja, hogy az ügyek előremenjenek. Ez pedig a politika és az operatív szint között állandó konfliktusokhoz vezet.

Takáts József kitért arra, hogy a város költségvetését még mindig nem igazították az EKF-programhoz, és nem teremtették meg az operatív csapat hatékony munkavégzésének feltételeit. Ma kevesebben és kevesebb pénzből dolgoznak a programon, mint a pályázatkészítés idején, ráadásul állandó bizonytalanságban tevékenykednek.

A szakember végezetül arról írt, hogy alapvető szemléletkülönbség van a városvezetés és a pályázati munka résztvevői között. Az előbbiek nagyjából az eddigi kulturális politikát szeretnék csinálni, míg az utóbbiak egy másfajta város lehetőségét érezték meg pályázati munkájuk során, és "kulturális léptékváltás" végrehajtását kezdeményezték. A lap egy interjút is közölt Takáts Józseffel, amelyben a szakember kijelentette: nincs olyan ambíciója, hogy megváltozott feltételek mellett visszatérjen a program vezetésébe.

Kunszt Márta, Pécs kulturális ügyekért felelős alpolgármestere közleményben reagált Takáts József levelére. Ebben azt írta: az önkormányzat "sajnálattal vette tudomásul a főtanácsadó lemondását, valamint azt a tényt, hogy velünk nem osztotta meg lemondásának okait, sem előtte, sem azóta nem közölte velünk a pályázat megvalósításával kapcsolatos aggályait, és most is csak a sajtóból és nem a polgármesterhez írt levélből értesültünk arról, miért vált meg a Pécs 2010 programban viselt tisztségétől". Hangsúlyozta, hogy a pályázatot Takáts József írta, de a pécsi önkormányzat nyújtotta be és nyerte el Brüsszelben, ezért irányítja és kíséri fokozott figyelemmel a megvalósítás folyamatát. Az önkormányzat erről a felelősségről senki javára nem kíván lemondani.

Kunszt Márta kedden megállapodott Szili Katalin házelnökkel és Bókay Endre országgyűlési képviselővel, hogy két héten belül valamennyi érintett kormánytaggal megbeszélik az Európa kulturális fővárosa programmal kapcsolatos teendőket. A Toller László polgármestert ért baleset miatt a kormányzati kapcsolattartást Szili Katalin látja el, aki július 7-én Pécsett helyi építészekkel konzultál elképzeléseikről. Emellett az önkormányzat július közepén rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a képviselő-testület jóváhagyja a kormánnyal kötendő szerződés tartalmát.

(MTI, 2006. június 27.)

A Pécs 2010-program elmúlt félévi rossz működésének az az alapvető oka, hogy a városvezetés nem akarja a kezéből kiengedni a különféle szakmai döntéseket (akár fejlesztésiek, akár kulturálisak), miközben a döntéseket halogatja vagy előkészítetlenül hozza meg, egy alacsony hatékonyságú városi bürokráciára támaszkodva. Eleve bizalmatlan a szakmai kritika, civil kezdeményezés és nyilvános megvitatás iránt, így nem képes integrálni azokat a szakmai erőket, amelyek összpontosítása szükséges volna a program megvalósításához. A városvezetés, mint a választási kampány is mutatta, az EKF-programot saját politikai tőkéjének tekinti, s idegesen reagál minden társadalmasítást és nyilvánosságot sürgető civil kívánalomra. Válsághelyzetekben ásatag módon kommunikál: ’minden a lehető legnagyobb rendben folyik, csak néhányan elégedetlenkednek’. A döntési szint nem-működését jól mutatja, hogy a fejlesztések ügyében működik ugyan szakmai tanácsadó testület (Építészeti és Városarculati Tanács), ám a tanácsaikat senki nem használja fel, feljegyzéseikre a politikusok soha nem válaszolnak, miközben a városvezetésnek ma ugyanazon kérdésekben kellene döntenie (pl. az új könyvtár helyszínéről), amelyekről már egy éve döntenie kellett volna.
A városvezetés úgy képzeli el a Pécs 2010-program operatív munkáját végző csapathoz való viszonyát, mint a főnök-beosztott viszonyt: ők utasítanak, az utóbbiak végrehajtanak – csakhogy ez esetben a városvezetés tagjai nincsenek birtokában azoknak a kompetenciáknak (képzettségnek, tájékozottságnak, nyelvtudásnak stb.), amelyek képessé tennék őket a megfelelő utasításra. Mivel a Pécs 2010-program a nyilvánosság állandó érdeklődésének van kitéve, leginkább a médiaszerepléshez ragaszkodnak, ám a nyilatkozataikból gyakran kiderül, hogy az ügyek tényleges állásáról csak hiányos ismereteik vannak. Az operatív csapat kénytelen azt szimulálni, hogy ’jó beosztott’, miközben a saját szakállára próbál cselekedni: ha azt akarja, hogy az ügyek menjenek előre, nem is tehet mást. Ez a helyzet állandó konfliktusokhoz vezet a politikai és az operatív szint között: az előbbiek minduntalan megsértődnek, mikor kiderül, hogy az utóbbiak önállóan csináltak valamit.
Bár a Pécs 2010-program sikeres megvalósításának alapfeltétele volna, hogy a város költségvetését állítsák át EKF-üzemmódra, prioritásként jelöljék meg a Pécs 2010-program megvalósítását s a vele összefüggő kulturális célokat – mindez nem történt meg és semmi jele annak, hogy bárki lépéseket tenne efelé. A városvezetés nem teremtette meg az operatív csapat számára a hatékony munka feltételeit: ma kevesebben és kevesebb pénzből dolgoznak az EKF-programon, mint a pályázatkészítés idején. Az operatív csapat állandó bizonytalanságban ténykedik: a politikai felügyelettel megbízott alpolgármester hol azt közli velük, hogy az egyik fő feladatkörüket, a kulturális programtervezést elveszi tőlük, hol azt vonja kétségbe, hogy köthet-e szerződést a Pécs 2010 Menedzsment Központ, noha teljesen ésszerűtlen volna leválasztani a programtervezést a nemzetközi kapcsolatépítésről, és sok száz szerződést kell majd megkötnie a menedzsmentnek 2010-ig.
Alapvető szemléleti különbség is van városvezetés (és egyes intézményvezetőik), illetve azok közt, akik részt vettek az EKF-pályázat munkájában. Az előbbiek nagyjából ugyanazt a fejlesztési és kulturális politikát szeretnék folytatni, amit eddig is csináltak, míg az utóbbiak egy másfajta város lehetőségét érezték meg a pályázati munka során. Tavasszal a kulturális minisztériumban tartott EKF-tájékoztatónkon a politikai felügyelettel megbízott alpolgármester már nem értett egyet saját pályázati alapelvünkkel, hogy Pécsnek kulturális léptékváltást kell végrehajtania ahhoz, hogy sikeres kulturális főváros lehessen.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, miért mondtam le a Pécs 2010-programban viselt tisztségeimről, azt mondanám, azért, mert egyre több jel mutatott arra, hogyha meg is valósul valami a pályázatban foglaltakból, a pályázat szelleme nélkül fog megvalósulni, s ebben, mint a pályázat írója, már nem szeretnék részt venni.

Takáts József