Perczel Anna: Nem tudni, hogy világörökségi ügyekben ki dönt
Interjú Perczel Anna építésszel, a több, mint tíz éve a pesti, történelmi zsidónegyed építészeti értékeinek megmaradásáért küzdő ÓVÁS! Egyesület elnökével. Az UNESCO Világörökség Bizottságának június végi közgyűlésén a budapesti világörökségi helyszín címének a megvonásával fenyegette meg a magyar kormányt a nemzetközi szervezet, s a nagy építkezések leállítását kérte, addig, míg a párizsi központtal nem egyeztetnek a világörökségi területek védelméről.
Mit szólt a mostani UNESCO-döntéshez?
Kettős érzéssel fogadtam: egyrészt régóta vártuk, hogy végre jelezze az UNESCO is, hogy baj van a budapesti világörökséggel, ugyanakkor nem tudok örülni, hogy Budapest elveszítheti a világörökség címet.
Lehet, hogy ez az eddiginél jóval szigorúbb figyelmeztetés megteszi a hatását, és lesz pozitív változás a világörökségi értékek szempontjából?
Nem látok pozitív irányba mutató reakciót, vagy azt, hogy ez az ügy a kormányzatból bárkit is érdekelne. Pénteken derült ki, hogy a Limes-program kormánybiztosát leváltották,vélhetően azért, mert nem értett egyet a palota világörökségi jelölési listáról való levételével, s mert bocsánatot kért mindazoktól a nemzetközi és magyar szakemberektől, akik ezen a projekten több éven át együtt dolgoztak. Minden esélye megvolt annak, hogy megkapja a világörökségi címet a Limes. Ehhez képest röviddel az UNESCO Világörökség Központjának éves, most Bakuban tartott gyűlése előtt hirtelen, senkivel nem egyeztetve visszavonta az előterjesztést a kormány. Nem tudni, hogy világörökségi ügyekben Magyarországon ki dönt, azt hallani, hogy ezzel a területtel foglalkozó szakemberek alig maradtak a közigazgatásban. A magyar állam reakciói abszurdak és szomorúak világörökség-ügyben. Az eddigi gyakorlat alapján az látszik, hogy ez nem érdekli a kormányt, így nem nagyon lehet pozitív változásra számítani. A Budai Várban tervezett átalakításokból, építkezésekből pedig majdnem minden, amit az UNESCO is kifogásolt, mostanra el is készült, mind a Tabán felé eső oldalon, mind a a Dunára néző részen. Ami még hátra van, az a Pénzügyminisztérium emeletráépítése, ami ellen minden műemlékes szakember tiltakozik, de nem valószínű, hogy ennek kapcsán visszalépne a kormány, mert ez az épület még az emeletráépítéssel sem lesz megközelítőleg sem elég nagy a minisztériumi apparátus számára.
Hogyan, miért lett ennyire súlyos a budapesti világörökség helyzete?
A műemlékvédelmet tönkretették: előbb darabokra szedve a rendszert, majd a darabokat megsemmisítve. A világörökséget is befolyásoló döntéseket nem szakmai alapon, hanem politikai megfontolással hozzák, a politikában meg azt hiszik, bármi megtehető. Már a 2013-ban Budapestre küldött UNESCO-missziót követően úgy döntött a szervezet közgyűlése, hogy amíg nincs világörökségi kezelési terv, addig a budapesti védett területen és a védőzónájában változtatási tilalmat kellene elrendelni. De az UNESCO csak ajánlhat, a határozatai nem kötelezőek a részes állam számára, így aztán sem építési moratórium, se kezelési terv nem lett azóta sem. Pedig kezelési terv már jóval korábban is készült, s arról akkor egyetértés látszott kialakulni a főváros akkori vezetése és az akkor még létező örökségvédelmi hatóság között.
Ön szerint is az UNESCO által a mostani határozatában és az áprilisi misszió jelentésében megjelölt problémák jelentik a fő veszélyt a budapesti világörökségi területekre és azok értékeire?
Igen. Az UNESCO részletesen kitért minden problémára, amit az elmúlt évek során a civilszervezetek és “magányos szakértők” felsoroltak. Egyértelmű, hogy a kifogásaikat komolyan vette a nemzetközi szervezet és másfél év alatt kétszer is alaposan ellenőrizte ezeket, így fogalmazta meg a mostani kritikus véleményét. Mi az ÓVÁS!-sal 2005-ben írtuk az első aggódó levelet (az erzsébetvárosi történelmi zsidónegyed épületeinek a pusztítása miatt) az UNESCO-nak, s akkor nem is reagáltak. Ezt követően egy párizsi társszervezet, a Mardis hongrois de Paris magyar származású képviselője aláírásgyűjtésbe fogott, és nagyon sok francia szakember és ismert értelmiségi aláírta a budapesti zsidónegyed védelmére felhívó petíciót. Az UNESCO ezt követően küldött szakértőt a budapesti helyzet kivizsgálására. Az általa megfogalmazottak nagy része egyébként a mai napig érvényes, de akkoriban a nagy projektekről a Budai Várban, a Városligetben, a magasházak terén, még szó sem volt.
Horn Gabriella
