Pihenőpark funkciójú városi közterek
A hat részből álló sorozat utolsó előtti részében Dúll Andrea és Zöldi Anna a II. János Pál pápa teret és az Erzsébet teret járta végig és vizsgálta meg környezetpszichológiai szempontból. A jelszó: ”Fűre lépni szabad!”
II. János Pál pápa tér
„A középső Józsefváros legnagyobb tere. Baromvásár-tér, Széna-piac és Újvásártér volt a neve. Itt épült Pest első Gázgyára, mely ma már műemlék. 1902-ben Tisza Kálmánról nevezték el és parkosították Räde Károly tervei szerint. 1911-ben... megépült a Városi - mai nevén Erkel Színház. Ezzel az átlós utakkal osztott elrendezés kicsit megváltozott. Főtengelyébe, a színház mellett épült 1960-ban a Pártház halottainak emlékműve, melyet 1992-ben elbontattak, és a nagytétényi szoborparkba szállítottak. Üresen maradt helyét kutyák és gördeszkázó gyerekek vették birtokba.
A játszótér eredetileg 1967-ben készült - kísérleti játszótérként - Hetessy Józsefné tervezte. Az akkori idők korszerű játékain ügyesedhettek a gyerekek, volt vizes játszótér, a játékkölcsönzőből kerékpárt, labdát, kisautót kölcsönözhettek a gyerekek. Az 1996-os felújítás Komlósné Hlatky Katalin tervei szerint készült, felhasználva a park meglévő növényzetét, és megtartva a labdapályát.
2011-ben II. János Pál pápa térre nevezték át. ...a tervezés a metró kijárat környezetének tér-negyedére szűkült, ahol a gyalogos közlekedés kedvező feltételeit kellett a tervezőknek megteremteni. A várakozást pihenést a fák körüli köralakú padok szolgálják. A sétányok vonalvezetése nem változott, de korszerű térkő burkolatot kaptak, az utcabútorokat kicserélték, automata öntözőhálózat és korszerű parkvilágítás készült.
A parkban felújították a Városligeti padokat, piros deszkákkal - kellemes retró hangulatot teremtve, helyenként vicces csoportokba rendezve azokat.
Mivel a metró építése miatt sok fát vágtak ki, a fa- és cserjepótlás fontos feladat volt... Sajnos a tervezett térhatároló dombsávokat a kivitelezés közben elhagyták, a virágos sávok a parkhasználatban véreztek el, a tervezett kényelmes, árnyas kutyafuttató helyett a parkban rohangásznak az ebek – nem kevés kárt okozva.”
„Hatalmas park... a Főkert szépen beültette virágokkal, amúgy csábító is lehetne, ha nem lenne tele ebekkel és végtermékeikkel az egész zöldterület... Piknikezés a parkban kizárt. Az embereknek sajnos csak a padokon jut hely, a park füve a kutyáké.
A 4-es Metró kijárata körüli részt szuper szépen megcsinálták. Sajnos azonban a tervező életében nem látott gyerekeket, vagy úgy általában embereket. A bűn ronda metrófeljáró mögötti részen ugyanis van egy medence. Ami szuper. Funkciója azonban nincs. Ez már nem annyira szuper. Ami nagyobb baj, hogy konkrétan életveszélyes. A medence egyik oldaláról ugyanis lépőkövek vezetnek a másikra. A lépőkövek csiszolt mészkőből/márványból/valamiből vannak. Szárazon is csúszósak picit. Vizesen pedig... Életveszély.”
Blogbejegyzés, pestimami, 2014
Zöldi Anna: A kimondhatatlan nevű térnek nagyon kell küzdenie, hogy ne negatív tartalmakat asszociáljon hozzá a városi emlékezet. Hiába áll itt népszínház már a 20. század elejétől, a pártház meghatározóbb volt a történetében – még ma is földalatti kínzókamrákról mesél a városi legenda. Hatalmas terület egy zsúfolt negyedben, amelynek lakossága finoman szólva nem a társadalom krémje, a térhasználat sokáig ennek megfelelően alakult. A 2015-ös bevándorló-áradat is tanyát vert itt (is), felborzolva a 2014-es megújítással megnyugtatott városlakók kedélyét. A közparkok megújítása általában feltűnő egybeesést mutat a választási ciklusokkal, itt a 4-es metró átadása is további változást hozott.
Dúll Andrea: Az első élmény a zöld, ez már önmagában pozitív. Itt is igaz, amiről beszéltünk a metró állomásainál: kijönni a felszínre a tágas földalatti térből a kis állomásépületen át egy nem tudatosuló születésélmény. Jó gesztusok vannak már a metrókijáratnál. A fák körül kialakított ülőhelyek a fa közelsége és a körkörös elrendezés miatt is kedvező: lehetővé teszi a kommunikáció elkerülését, ezért nem terheli túl a kapcsolatokat. Le lehet ülni és várakozni a metróból kifelé igyekvőkre. Az olyan kis gesztusok, minthogy leteszik a csomagot, előveszik a telefont, használják a biciklitárolót, sok negatívumot levesznek a városi terhelésről. Ezek azt mutatják, hogy az emberek jól érzik magukat a térben. A kijárat környéke még városi helyzet, de ahogy kifordulunk, rögtön feltűnik a park.
ZA: Ami nagyon nagyot változott. Híresen szörnyű hely volt, elhanyagolt préri tele a társadalom perifériájára szorult emberekkel, közvetlenül az operákat játszó színház szomszédságában. Most viszont első ránézésre is kulturált városi park lett belőle.
DA: Más képet mutat, amikor minden zöld, hiszen körös-körül fákat látunk. Sokat üzen a városi embernek, ha egy parkban különböző korú fákat lát. Az idős fa érték, de a láthatóan nem régiben ültetett fák, amiket még körbe is vesznek védelemmel, az a város odafigyeléséről, hosszú távú gondoskodásáról beszél. A legerősebb biztonsági intézkedés, ha nyoma van az emberi kéznek. A karbantartás fontosságát kiemelten hangsúlyoznám minden esetben, amikor városi köztérről beszélünk.
ZA: Ez egy tipikus, városi térfalakkal körülvett park. Ami szokatlan, az a nagy szabad terület a zsúfolt, és nem túl rokonszenves beépítésbe ékelődve.
DA: A terület térszerkezetben is ügyes, jól kitalált az utak iránya. Széles, burkolt utak vezetnek átlósan és a térfalakkal párhuzamosan, ezzel orientálják a tájékozódást. Bentről is kilátni az összes utcára. Ha megnőnek a fák, a hosszú törzsüknek köszönhetően is áttekinthető marad a tér. Fontos, hogy ne legyenek búvóterek, hisz ez nehéz környék. A park túloldalán felsejlik a játszótér; vonzó, hogy sok mindent lehet benne csinálni.
ZA: Sokan is vannak, különböző életkorú emberek a kisgyerekesektől a fiatalokon át az idősekig. Bácsik sakkoznak az asztaloknál, valaki pedig pikulázik, itt gyakorol. Tényleg változatos a használat.
DA: Átgondolt a különböző funkciók elrendezése. Első lépésben a metrókijárat körül kialakított tér fogadja és engedi a közlekedőket. A park felé indulva egy passzívabb rész következik, leülve a park vagy a város felé tekinthetünk. A széles utakon sokféle aktivitás elképzelhető, lehet biciklizni, kutyát sétáltatni. Egy elkerített kutyafuttatót is kialakítottak. A bekerített játszótér egy forgalomtól védett helyre került. Vita tárgya, hogy kell-e kerítés, de sok kutatás mutatja, hogy szükség van rá egy nagyvárosi közegben. A tér sokféle társas lehetőséget kínál, rengeteg leülési formát alakítottak ki, az utak mentén és külön téröblökben is. Vannak sövénnyel elkerített, intimebb részek, ahol egy társaság is le tud ülni. Ez fontos funkciója egy közparknak. A metró építményeit ügyesen beépítették a park elemei közé, a tetején kavicságyon vízfelületet alakítottak ki (igaz, most nincs benne víz). Egy kis híddal, letelepedő placcal emberivé varázsolták az ipari tárgy környékét, körülötte pedig nagy füves területet alakítottak ki, ahol akár tollasozni is lehet.
ZA: Kifejezetten tetszik, hogy meghagyták a füvet. A tervezett parkokat ott szokták elszúrni, hogy tele pakolják mindenféle designnal. Itt eredetileg tényleg csak fű és kavics volt, és nem baj, hogy meg is maradt, nem tervezték túl. A közepéről viszont – ha már van jól láthatóan megjelölt közepe – nekem hiányzik valami.
DA: Első ránézésre tényleg érthetetlen, hogy miért és mit kerítettek ennyire körül. Lehet, hogy lesz itt egy emlékmű, de most elég sután fest. Egyelőre csak egy talpazat, de mindenesetre alaposan megjelölték vele a tér közepét. Látszik milyen nagy alapterületű a tér, bejárás közben sok érdekes látvány, új nézőpontot kínál, ebből a szempontból is tudja a természeti környezet mechanizmusait. A virágzó bokrok, fák látványa mellett látni az autókat is, de ez ugyancsak hozzá tartozik egy városi térhez. A II. János Pál pápa tér egy igazi városi park, méghozzá úgy kialakítva, ahogy azt a szakirodalom leírja: nem burjánzó elemekkel, átlátható terekkel, a fűre lépni szabad lehetőségével.
Erzsébet tér
„Az Erzsébet téren a város magjában ülünk, kihajolva látjuk a Dunát, felnézve a Bazilika kupoláját, elbambulva a sugárutak felé egy megapolisz hangulatába csöppenünk. De a város lakói és aktuális vezetői nem sajátították ki szimbolikus értelemben. Nem kötünk a térhez nagy történelmi eseményeket, félresült beszédeket, túldimenzionált művészeti alkotásokat.
A 19. század elején Vásártér volt a neve ennek a pesti városfal Váci kapuján túli területnek, de már 1858-ban Erzsébet térnek keresztelték át. Majd 1946-tól Sztálin tér, 1953 és 1990 között Engels tér, majd utána újra Erzsébet tér néven kellett keresni a térképen.
A téren egyébként a 19. században is zajlott a társasági élet. Itt állt a Hauszmann Alajos tervezte Kioszk is, aminek földszintjén kávéház, emeletén táncterem működött. Később ez volt a Nemzeti Szalon helye, de az épületet a második világháború után lebontották.
Nyíri István a Bauhaus jellegzetes stíluselemeit magán viselő tervei alapján... 1948-ban... kezdték el építeni a buszpályaudvart. Az 1999 óta műemlékvédettség alatt álló épület... a dizájn központja... 2011-ben végre már látogathatóvá vált.
Az 1990-es években a nemzetünk színházának helyét keresők az Erzsébet tér mellett tették le voksukat. Az építés váratlan leállítása ma is inkább politikai hatalomfitogtatásnak tűnik... Az Erzsébet térre... a magyar történelem nagyjait ábrázoló gipszszobrokat álmodtak.”
„1996-ban az új Nemzeti Színház tervezésére kiírt pályázaton Bán Ferenc munkája nyert első helyezést, és tervei alapján 1998-ban megkezdődött az építkezés. Az alaplemez és a résfalak elkészültek, amikor kormányhatározat született az építkezés leállításáról, és a beruházási program módosításáról, melynek értelmében a megépült szerkezetek felhasználásával gépjárműparkolót és közparkot kell a területen kialakítani.
Az új programhoz kapcsolódó tervezésére ismét tervpályázatot írtak ki, amelyen a Firka Építész Stúdió nyert, és elkészítette a föld alatti létesítmény és a közpark engedélyezési és kiviteli terveit.”
„Ha meg kéne jelölni egyetlen fővárosi koordinátát, ahol összefutnak a szálak, meg a három metróvonal, meg szvetteres újhippi, galléros art director, és egyáltalán mindenki, akkor ez lenne az... az, hogy Budapest legalapvetőbb meeting pointjáról beszélünk, körülbelül annyira evidencia, mint hogy a lónak négy lába van, a póknak nyolc, a Fidesznek meg Simicska Lajosa.
A Deák tér eleve a centrum, az egyetlen pont, ahol a három fővárosi metróvonal találkozik, továbbá itt halad el az Andrássy, ér véget a Király utca, kezdődik a kiskörút, közel a Duna, egy eurocent-hajításra a Váci utca. Ha tehát a jobbik végén akarja valaki megragadni az üzleti lehetőségeket, ide igyekszik befurakodni, mert a folyamatosan recikláló tömegtódulat garantált...
Legnagyobb sláger természetesen a füves terület, ahol nem kell kötelezően fogyasztani és jattot adni egy műanyagtálca-pörgetőnek, csak eldőlni. Ettől függetlenül mindenki fogyaszt valamit - sört, bort, parázva tekert vicces cigit... kár, hogy Budapesten tényleg egyedül itt van ilyen.
Egy járdányival arrébb (de még mindig az Erzsébet téren) pedig a deszkások kisebb paradicsomában zajlik az élet. Ha hihetünk a kerületi polgármesternek, ...akkor ez az egyetlen közpark Budapesten, ahol pálya épült a skate-nemzedéknek.
Van itt azonban rajtuk kívül még valami, ami mellett nem lehet elégszer nem elmenni: a rohadás. Látszik, hogy a terület úgy mindenkié, hogy közben senkié sem, nincs gondozva, renoválva, szétesőben az egész.”
„A retusált kép néha mélyebb, igazabb jelentéssel bír, mint az originál. Jobban leírja az általános, közéleti állapotokat. Így van ez most az Erzsébet térrel is. Három ciklussal korábban a választási hajrában sebtiben rakták le a burkolatot, amely aztán egy évtizedet sem bírt ki... Mostoha élete lett a faburkolatnak is, az üvegfelületek betörtek, a kis csobogókat megszüntették... ahogy annak idején, most sem politikai színezet nélkül fogunk kapni egy megújított, multifunkcionális élményteret.
A tér önálló vendéglátóipari egység nyaranta: fűben fekvő emberek, oszlophoz láncolt biciklik, a táskából előkerülő sörök alkotják. Ilyenkor olyan érzése van az erre vetődőnek, mintha lefújtak volna egy fapados járat indulását és az utazóközönség átmenetileg itt várakozik.”
„...hogy sikerült (2014-ben) két és félmilliárd forintól felújítani azt az Erzsébet teret, ami egyébként jelenlegi formájában 2006-ban készült el.
...sikerült kicserélni azt, amit leéltünk nyolc év alatt... a fű kipusztult, minden egy kicsit romosabb, koszosabb lett, hogy aztán néhány hónappal és milliárddal később sikerüljön egy az egyben előállítani a 2006-os állapotot.
Ha (a 2014-es felújítás) ugyanúgy összeroskad alattunk, mint az előző verzió, semmit sem ér a munka. Ha kibírja, hogy emberek lépkednek rajta, hogy időnként odaülünk, iszunk, talán még futunk is rajta, akkor volt értelme dolgozni. Ehhez persze az is kell, hogy legyen, aki vigyáz rá, és hogy a tér tényleg tér legyen, ne egy véget nem érő búcsú, céllövöldével meg a többi, ide nem illő borzalommal.”
„...nem kitiltani kéne a gördeszkásokat, hanem inkább helyet szorítani nekik. Elvileg van akkora a tér, hogy a különféle funkciók elférjenek rajta. Persze, ehhez kicsit emberközelibb módon kéne tervezni. Pl. megkérdezni a nyugdíjasokat, hogy megfelel-e nekik a támla nélküli pad. És ha nem, akkor nem olyat csinálni. Bármilyen dizájnos is.”
Építészfórum komment, 2010
ZA: Az Erzsébet tér vitathatatlanul a belváros középpontja, ennek megfelelő forgalommal és terheléssel. Időről időre leamortizálódik, jellemzően egy-egy választási ciklus végén kikozmetikázzák, aztán mindkét ciklus indul előlről... Nincs látható koncepciója, paradox módon mindig politikai, hatalmi csatározások esetleges eredményeképpen gazdagodik a tér funkciója. A buszpályaudvar kiköltözése óta a műemléki védettséget élvező épület nem tudta igazán megtalálni jó funkcióját, pedig közösségi felhasználásért kiált. A belváros felőli oldalán klasszikus park terül el, amit jelenleg az óriáskerék vásári hangulata ural. A város felé eső gödörben és környékén – a főváros történetének leginkább elhibázott építészeti döntése következtében – Budapest legélőbb köztere lüktet. Harmadik pólusa forgalmas közlekedési csomópont, az evangélikus templom barátságosan provinciális ábrázatával. Ellentmondásokkal terhelt vizuális kavalkád, semmi nincs kitalálva, semmi nincs a helyén, mégis, köszöni szépen remekül működik – legalábbis a használói boldognak tűnnek.
DA: Ez a tér egyszerre aktív és passzív. Lehet sokféle helyzetben ülni, beszélgetni, akár iszogatni. Ez a passzív használata. Ugyanakkor aktív az óriáskerék, a nagy átmenő forgalom és a sport révén. Környezetpszichológiai szempontból igazi köztér, amiben keveredik az aktív és passzív használat. A teret különböző korú épületek veszik körül, találhatunk példát műemlékre és modern épületre is. A József Attila utca felőli érkezés nem a legtipikusabb. Befelé sétálva az átlós útról már látszik, hogy ez egy nagyon jó tér lesz. A fák között felbukkan az óriáskerék, ami izgalmas effekt. Jelentős felületet elfoglal a parkból, de az jó, hogy körberakták ülőalkalmatosságokkal, ahonnan figyelni lehet. Belefutunk a kutyafuttatóba, látszik, hogy ez a tér hátsó része. Ami első pillantásra feltűnik, hogy mennyire zöld, hívogató és mennyire sokan használják. Befogadó tér benyomását kelti, persze nem lenne baj, ha a padok fel lennének újítva, de a kopás is a használatot mutatja. A sok zöld magas ágyásokban van, beljebb pedig megjelenik a gyep is. Szépen rétegződik a használat, amire a többféle ülőalkalmatosság is rásegít. Vannak szemben ülős helyek, jók a négyszög alakú padok, és ahogy beljebb jövünk, már látjuk, hányan ülnek a füvön.
ZA: Mi arra a magyarázat, hogy itt gátlás nélkül leülnek a földre, míg például a Szent György téren nem? Pedig ott sokkal szebb a fű.
DA: Egyrészt ott rájuk szólnak, másrészt más a hely presztízse. Történeti környezetben nem könnyű megtörni a helyzetet az első leülőknek. Ha aztán látják, hogy valaki leül, akkor mások is követik.
ZA: Nem sok terület van Budapesten, ahol le lehet ülni a „placcra”. A Városliget és a Margitsziget park, ahová ki kell menni. Az Erzsébet téren viszont nem csak üldögélünk, erős közlekedési funkciója is van.
DA: Erre is ügyesen ráerősítenek, jól lehet közlekedni rajta. Fontos gyalogos útvonal az átlós tengely, ami összeköti a Deák teret a Bazilika és a Dunapart közti tömbbel, illetve a Lánchíd fele menő forgalommal. Ezért is jó, hogy a bicikliutat kitették a teret övező utcákra. Az extrém sportok is beleférnek, ezt nem minden tér és térhasználó viseli el. Itt jól megtalálták a helyét, ők sem érzik, hogy látványosságként vannak kezelve, de ha akarjuk, nézhetjük őket.
ZA: Érdekes, hogy amennyire jó, annyira nem szép ez a tér. Kikopott a fű, ócskák a padok.
DA: Nem szép, valóban. A füvet fontos lenne újra telepíteni. De tényleg nagyon jól működik. Egyrészt jó helyen van, mindennek a közepén, másrészt jól elszeparált a környező utcáktól. Máshol hátrány, ha nagy forgalmú utak futnak körben, de itt az aktív funkciók, a kutyafuttató és a sportpálya elzárja magát a parkot a forgalomtól. Jellemző, hogy mennyi féle ember van: bringások, kisgyerekesek, fotózkodók, nagyon szépen befogad a tér mindent, és teszi ezt minden évszakban.
ZA: Le lehet egzaktul írni min múlik ez?
DA: Jó megközelítés, ha keresünk olyan teret, ami sok szempontból hasonló, de egy-két paraméterben eltér, például más a városszövetben elfoglalt helye. Így ki lehetne szűrni azt a négy-öt kulcsmomentumot, ami felelős ezért a befogadó attitűdért. Akár egy kontinuumot – pl. az előbb említett aktív–passzív – is fel lehetne írni az egész térre és külön az egyes részletekre, és megnézni, hogy milyen mintázata van a részeknek és az egésznek. Jelen esetben jó sziget a játszótér, itt az óriáskerék, közben lehet közlekedni is, látható, hogy van fogyasztótér is a buszvégállomás épületében. Végig lehetne nézni, hogy hol áll a hely egy aktivitási kontinuumon, az egyenleg nagyon élő közteret adna ki.
Viszont a tervezők maguk is tudják, hogy a tervezés nem algoritmus alapján működik, nem érvényes univerzálisan. Tele van intuícióval és implikált tudással. Baj vagy szerencse, de a pszichológia is ilyen. Rengeteg tapasztalatot fel tudunk térképezni és be tudunk építeni, ebből a szempontból ugyanúgy működik, mint az építészet. Amikor elkezd dolgozni egy építész és egy környezetpszichológus egy projekten, akkor a környezetpszichológus átadja a rendelkezésre álló tapasztalatait, adatait, a tervező pedig beilleszti az adott téri szituációba. A párbeszéd során az intuíció és a szaktudások becsatornázódnak egy konkrét tervbe. Nehéz lenne kézikönyvet készíteni, mivel a receptszerű megoldásoktól a pszichológusok is óvakodnak. Veszélyes lenne azt mondani, hogy háromszög alakú terek kellenek négy fapaddal, mert onnantól aztán elszabadulna a dolog.
ZA: A tér környéke abszolút elegáns, nem azt várná az ember, hogy itt széles szociális spektrum ver tanyát a füvön.
DA: Mivel közlekedési csomópont, elosztó tér, jönnek-mennek az emberek, belefér, hogy ne legyen exkluzív. Érdekes, hogy a tér jól viseli a drága szálloda meg a brit követség szomszédságát. Nyilván a hotelbe nem hallatszik fel a zaj, látvány sincs a fák miatt. Akik pedig idejönnek, megszokták a nagyvárosi nyüzsgést. Este sem veszélyes, pont azért, mert használt tér. A használat biztosítja leginkább egy tér biztonságát.
ZA: Azt mégsem gondoltam, hogy házirenddel fogjuk magunkat szembe találni. Aminek fontos pontja, hogy ”Fűre lépni szabad”!
DA: Ez nagyon jó gesztus, más köztérnél ilyet nem láttam még. Kommunikációs szempontból szépen épül fel, nem a korlátozással indul, hanem azzal, hogy mit szabad. Utána sem azt írja ki, hogy tilos cigarettázni, hanem hogy ”Dohányfüstmentes terület”. Minden mondata bevon, arra kér, hogy segíts a terület minőségének megőrzésében. Tapintatosan ott vannak azért a biztonsági őrök is.
ZA: Az egész együtt abszolút kaotikus, építészként sohasem jutna eszembe ilyet lerajzolni, de szerintem senkinek. Mégis remekül működik. Ha összevetjük a precízen megtervezett Moszkva térrel, sokkal barátságosabb, pedig hasonlóan forgalmas.
DA: Az egytelen probléma, hogy nem definiálhatók a tér határai: senki sem tudja, hol van vége a Deák térnek, és hol kezdődik az Erzsébet tér. De mivel itt nem házszámokat keresünk, a tájékozódás nem okoz akkora problémát. Az összemosódás inkább egyfajta pozitív rétegzettséget ad az együttesnek. Ha kijövünk a metróból a Deák téren, ott még egy forgalmas közlekedési csomópontban vagyunk. Ez inkább találkozópont, kevésbé dinamikus. Ha átmegyünk az Akváriumhoz közeli részhez, egy másik világba csöppenünk, de valójában mégsem más, ugyanaz a városi érzés. És ha kijövünk a védett, de nyitott és nyüzsgő Erzsébet térről, akkor ott a város. A három összeérik egy egésszé.
Zöldi Anna
A cikk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
