Pilisvörösvár városi uszoda és sportcsarnok tervpályázat
szerzők: Borostyánkői Mátyás DLA, Szandavári Csaba, Miklós Kornélia, Rimaszombati Erika, Simonyi Petra
25. sorszámú pályamű
szerzők: Borostyánkői Mátyás DLA, Szandavári Csaba, Miklós Kornélia, Rimaszombati Erika, Simonyi Petra
társtervezők: Gergely László, Gál István
Részletes bírálat:
Teljesen felülírva az eredeti szabályozási terv szellemiségét, nem hagyományosan értelmezett beépítési szerkezetet, hanem valódi tájat épít, amikor a két épületfunkciót egy gondolatában teljesen újszerű, formai és téri világában, környezeti kontextusában rendkívül izgalmasan kibontható, de sajnos végeredményében egy meglehetősen lapos, látványában kellemetlen hatású, a patak felé terebélyesedő terepalakulatba rejti, ami a teljes területet keresztben átfogja.
A vonulatot középen átvágja egy átjáró térrel, mellyel összeköti a sétányt, a város felöli területekkel és jól használható, eseményekkel sokrétűen belakható fórumot hoz létre a két épületfunkció közötti szorosban, melyek főbejáratait is innen nyitja.
A történést, a téri differenciálódást építészetileg igen markánsan hangsúlyozza az épületstruktúra határozott minőségi váltása (áttört oszlopos rácsostartós lefedés).
A terv gondolatiságának lényege igazából csak madártávlatból, a táj teljes kontextusában érvényesül (miként azt a nagyvonalú szabadkézi grafika is mutatja), de a földön járó ember látószögéből nézve kifejezetten kellemetlen arányú, úgymond homlokzati felületeket eredményez a hatalmas, igazából érzékelhetetlen morfológiájú tető párkányának és a lejtős terep összemetsződése, viszonyrendszere.
Uszoda
Funkcionális elrendezésében, környezetre tájolásában, helységkapcsolataiban jól szervezett alaprajzot tervez, külön dicsérhető módon egy szinten megoldva mindent.
Az előcsarnok büfé területeit meglehetősen túlméretezi, de kedvező a fórumtér és a Búcsútér felé tájolása, a belső és külső élet kapcsolódási pontjait teremti meg ezúton, úgy tűnik több és gazdagabb szerepkört kíván magának a kelleténél.
Kifejezetten értékes és szép megoldás, hogy a közös medenceteret a pilisi táj felé éppúgy, mint a későbbi strandbővítés irányában nagyvonalúan megnyitja.
A szekrényes öltözők megközelítését fölösleges módon túlbonyolítja, az öltözők vizesblokk kiszolgálását alulméretezi.
A wellnes helységcsoportot meglehetősen szűkösen és mellékhelységszerű racionalitással tervezi, a fürdőzés élménye, a fürdőkultúra igényei többet kívánnának.
Meghökkentően és érthetetlenül nagy gépészeti blokkot tervez.
Sportcsarnok
Az épületrészt jelentősen besüllyeszti a terepbe.
Alaprajza a finoman mozgatott, amorf karakterű beépítési kontúron belül tisztán és fő összefüggéseiben, kapcsolatrendszerében racionálisan szervezett.
Főbejáratát az épület szorosból nyitja a játéktár feletti szinten. A fórumtér nagyszerű koncepcionális gondolatának teljesen ellentmondó, hogy a közönségforgalmi előcsarnok terét ebben az irányban mellékhelységek sorával zárja le, meglehetősen ledegradálva ezt a kapcsolatteremtés szempontjából fontos és frekventált homlokzatot.
A nézőtér töltését-ürítését a bejárattal azonos szintben elérhető felső arénautcás kialakítással rövid útvonalakkal, egyértelmű közlekedés szervezéssel, jól oldja meg.
A szabadidős blokk tereit kedvezően a Búcsútér, a táji panoráma látványára tájolva, összefogott, önálló üzemvitelre alkalmas alaprajzi rendben tervezi a bejárati szinten, megfelelően és jó helyen kapcsolva a játékcsarnok közönségforgalmi zónájához.
A játéktér sporttechnológiai kiszolgálását, a bejárati szint alatt elfogadható térszervezettel oldja meg, de nagy hibája, hogy nagyobb teherforgalommal (koncert, kiállítás stb. esetén) a csarnoktér megközelítését gyakorlatilag a szűk folyosók és a teljes körbeépítettség miatt ellehetetleníti.
A tervezési programot maradéktalanul teljesíti.
A pályaművet a Bíráló Bizottság 800.000 Ft-os megvételben részesítette.
