Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010
Ma délelőtt zsúfolásig telt a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasóterme, ahol 17 posztumusz Ybl-díjat adtak át. Az ötletgazda, Winkler Barnabás Ybl-díjas építész beszédét és a díjazottak rövid méltatásait adjuk közre.
Dr. Ferkai András, Dévényi Tamás és Winkler Barnabás alapos előkészítő munkája és a MÉSZ javaslata alapján, valamint a Nemzeti Építészeti Tanács egyetértésével idén a magyar építésztársadalom méltatlanul elfeledett jeles magyar építészekkel szemben róhatta le adósságát.
Több évtizedes késéssel, 2010 április 6-án, - Ybl Miklós 196. születésnapján - együtt ünnepelhette társadalmunk a MTA Felolvasótermében a díj névadóját és a tizenhét kiváló építészt,
Hajós Alfrédet,
Kiss Ferencet,
és kiváló munkásságukat.
Az ünnep alkalmából a MÉSZ és a HAP Galéria a díjazottak munkásságából kiállítást rendez, amely két hétig az Ötpacsirta utcai Építészek házában tekinthető meg, ahol a „Posztumusz Ybl Miklós-díjasok 2010” című könyv is megvásárolható.
Winkler Barnabás - a díjátadón elhangzott - beszéde
Az Ybl Miklós építőművészeti díjat a Minisztertanács 1953. november 6-i határozatával hívta életre a művészeti díjak sorában az 1950-ben alapított József Attila irodalmi és a Munkácsy Mihály képző és iparművészeti díj, az 1952-ben alapított Erkel Ferenc zeneszerzői és a Liszt Ferenc zenei előadói díj, valamint az 1953 márciusában alapított Jászay Mari színészeti díj után. További művészeti díjak létrehozására csak hat évvel később került sor, azóta adományoznak Balázs Béla filmművészeti és Rózsa Ferenc újságírói díjat.
A díjakkal kapcsolatos szabályok az eltelt évtizedek alatt számtalanszor módosultak. Eleinte több fokozatban, szinte évente változó számban ítélték oda az elismerést az arra érdemesnek tartott művészeknek. A felterjesztés szabályai, a felterjesztésre jogosult személyek kiléte többször változott. A minisztertanácsi, illetve a kormányhatározatok évente „finomították” az állami kitüntetések rendjét. Az Ybl Miklós-díj odaítéléséről, az 1959-es kormányhatározat értelmében nem a Minisztertanács, hanem az építésügyi miniszter dönthetett. A Magyar Építőművészek Szövetsége mindvégig javaslati és véleményezési joggal rendelkezett, a végső miniszterhez való felterjesztésben a döntnökök sorában folyamatosan megtalálhatjuk építész társainkat a MÉSZ véleményének képviseletében. Az 1991. évi XXXI. törvény módosítása szerint a díj már csak egyéni építészeti teljesítmény jutalmazására, huzamosan kifejtett, kimagasló építészeti alkotó munkáért, évente legfeljebb öt építésznek adományozható. A díjat ettől az évtől megosztani nem lehet.
Az Ybl Miklós-díjat, melyet az 1957 és 1959-es évek kivételével évente átadtak, építész társadalmunk legrangosabb szakmai elismeréseként tartja számon.
A XX. század építészettörténetének tanulmányozása és alkotásainak kiállításokba rendezése során, az 1953 és 1989-es évek közötti időszak alatt alkotó építészeink között többször akadunk olyan kimagasló képességű alkotóra, aki az alapítás éve óta indokolatlanul nem részesült ebben az elismerésben. Az elmúlt évtizedek távlata még nagyobb biztonságot ad méltatlankodásunknak. Lauber László és Nyíri József egyedülálló építész alkotópáros életmű-kiállításának előkészítése során elkerülhetetlenné vált utánajárnom, Lauber miért nem kapta meg az elismerést. A még élő pályatársak és családtagok elbeszélései, valamint korabeli feljegyzések alapján kutatásom kiterjedt az alapítás évétől 1989-ig. A díjazottak névsorából volt, aki azért maradt ki, mert külföldi állampolgárnak számított, voltak, akiknek a politikai megítélése felett nem tudott építészeti nagyságuk diadalmaskodni. Többeknek a kitüntetését a döntnökök az elkövetkező évre halasztották, de a következő évben már nem kerülhetett díjazásuk szóba, mert időközben eltávoztak az élők sorából, így feledésbe merült a megérdemelt elismerésük. Vannak Kossuth-díjas építészek a most díjazottak között, akikről anno úgy határoztak, az Ybl Miklós díj nem fontos számukra, pedig ezekben az években is tisztán szakmai elismerésnek ez a díj számított. Felmerült, mint megtudtam nem először és nemcsak bennem, hogy halaszthatatlan kötelességünk ezeket a méltánytalan hiányokat orvosolni és, ha utólag is, de pótolni az elmaradt elismeréseket. A Nemzeti Építészeti Tanács a Magyar Építőművészek Szövetségének javaslatára az indítvány mellé állt. Ferkai Andrással és Dévényi Tamással felkérést kaptunk a MÉSZ elnökségétől, vizsgáljuk át az eddigi kutatásom eredményét és készítsünk előterjesztést, kinek a munkásságát javasoljuk posztumusz Ybl Miklós-díjjal elismerni. A vizsgálat során arra törekedtünk, hogy javaslatunk minél szélesebb körben váljon ismertté, nem csak az építészek között. Az így utólagos díjazásra javasolt építészeink nevét az elmúlt évben a „régi-új Magyar Építőművészet” című folyóiratban előzetes javaslatként közreadtuk. A díjazásból méltánytalanul kimaradt építészeket munkásságuk és életrajzuk összefoglaló ismertetésével a MÉSZ felterjesztette egyszeri, posztumusz Ybl Miklós-díj odaítélésére.
Meggyőződéssel és elszántsággal teli törekvésünk eredménnyel járt. Ha több évtizedes késéssel is, de a mai ünnepi napon, - Ybl Miklós 196-ik születésnapján - együtt ünnepelhetjük a díj névadóját, a tizenhét kiváló építészt és kiemelkedő munkásságukat. Szeretnénk a „Posztumusz Ybl-díjasok 2010” című könyvvel és kiállítással a figyelmet a díjazottak meghatározó munkásságára irányítani. A mai nap nagyszerű eredménye szolgáljon bizonyosságul, sohasem késő mulasztásainkat és az előttünk járók tévedéseit orvosolni. Fontos akkor is, ha ez a megkésett elismerés csak a díjazottak leszármazottainak jelenthet megnyugvást és elégtételt. Törekvésünkkel bizonyítani szeretnénk, hogy nemzeti építészeti értékeink mennyire fontosak számunkra, és hogy folyamatosan fáradoznunk kell ezen értékeink minél jobb megőrzéséért. De az értékek létrehozóinak, megálmodóinak nevét sem felejthetjük el. Bizton hisszük, hogy evvel az utólagos jóvátétellel gazdagodik építész összetartozásunk megítélése és az eddig Ybl Miklós díjjal elismert társaink névsora is teljesebbé, egész társadalmunk számára megbecsültebbé válik.
Winkler Barnabás
