Diplomamunkám témája egy 2010-ben kiírt nemzetközi építészeti pályázat alapjaira épül. A pályázat Pozsony történelmi belvárosához közeli telekre keresett megoldást, Pozsony új városközpontja címen. A döntően iroda-, lakás-, és kereskedelni funkciók (körülbelül 120.000 m2) igénye mellett helyet kaptak a kulturális fejlesztések és a színvonalas közterek is.
A beépítésre szánt terület a városközpont keleti részén található, elhelyezkedése igen előnyös a középkori városrészhez és a Dunához viszonyítva is. A telek közepén egy régi fűtőház műemléki védettséget élvező épülete áll, amely a jövőben a beépített rész kulturális központjává alakulna át. A terület ezen központi részét egy erős, a városszövetben megjelenő kulturális gócpontként képzeltem el, ezért vázlataim, tanulmányaim egyfajta gigantikus blokk-ötlet köré csoportosultak. Így a műemlék épületet - amely a későbbiekben a Szlovák Nemzeti Galéria XXI. századi gyűjteményét fogadja majd be - egy olyan városépítészeti egység venné körbe, amelyet a távolból egy óriási dobozként érzékelhetnénk.
Közelebbről, az utca szintjéről egészen más, organikus formáját mutatná az építmény. Ezt a kitűzött célt különböző átmeneti diagrammokkal próbáltam megfogalmazni, amelyeket később térbeli egységgé formáltam. A létrehozott gigantikus doboz egységét csupán a három fő irányból való lehetséges megközelítés iránya töri meg. A munka során hatalmas, diadalív-szerű épületek sorát terveztem, amelyek alatt egy körbefutó boulevard keletkezett, amely köré a kiskereskedelmi és szolgáltató funkciók szerveződtek. Az épületek homlokzata az égtájakra reagálva perforált. A homlokzat felületén nagyon finom átmenet képződik a legkisebb lyukak (lőrések) és a majdnem teljes üvegfalak között. Az átmenet mindig az aktuális nyílás égtájakhoz viszonyított helyzete szerint jön létre.
A terv az Interaction Architecture 2011 pályázat egyik nyerteseként részt vesz az osztrák-magyar helyszíneket érintő vándorkiállításon is.