Problématérkép – a mérnök szakma helyzete ma Magyarországon

Dr. Rigó Mihály mintha csak kis darabokból varrna színes takarót, úgy állított fel egy, a magyar mérnökök praxisát jellemző problématérképet Dubniczky Miklós interjúiból, amelyeket megyei mérnökkamarai vezetőkkel készített, és amelyek a Mérnök Újságban jelentek meg az elmúlt hónapokban. Mindketten fontos munkát végeztek. Dr. Rigó Mihály alábbi cikkében a vezetőkkel készített mély-interjúkat probléma-csokrokba szedte s a konkrét helyzetekből olyan tiszta, átlátható (és persze továbbfejleszthető, kiegészíthető) diagnózist alkotott, amely alkalmas egy közös akcióterv kidolgozására. Valami hasonlóra az építészeknek is nagy szükségük lenne, mert az érdekek nagyon is közösek.

A Mérnök Újság 2010-2011-es számaiban Dubniczky Miklós felelős szerkesztő úr megjelentetett egy cikksorozatot „Látogatás a [...] Megyei Mérnöki Kamaránál” címmel, mely számomra ezen újság kincsestára. Eddig 15 megye kamarai vezetőjének véleményét adta közre. Ők magyarul, kertelés nélkül fogalmaztak. Nyilvánvaló, hogy amit egy kamarai vezető elmond, az a többi megyében is igaz, még akkor is, ha éppen azt a helyi megyei vezető nem említette.

Mivel nem látok semmilyen igyekezetet arra, hogy a Magyar Mérnöki Kamara érdemben reagáljon a felvetett gondokra, készítettem ezen cikkek alapján egy probléma katalógust. Véleményem szerint ugyanis ez az első lépés, majd ezután mi magunk közösen keressünk megoldásokat. Az alábbi csokor valószínűleg nem tartalmazza az összes problémát, de már a felsoroltak megoldható része is rengeteg feladatot jelent. Jó lenne, ha tagságunk kiegészítené ezt a problémalistát egy rövid határidőn belül, hogy az mint az MMK tagságának problémalistája fusson tovább.

A felsoroltak a hazai mérnökség napi, valós gondjai, mérnökök napjait megkeserítő, ellehetetlenítő jelenségek, melyek megoldását minden egyéb elé kellene kamaránknak rangsorolnia. Biztatom tagtársaimat a csokor kiegészítésére újabb „virágokkal”. A gazdasági világválság idejében, a hatalmas eladósítás alatt, az ország-védelmi programok készítésének időszakában, nem kellene hazai mérnökség-védelmi tervet kidolgozni?

Nem kellene problémánként egy-egy azokat feldolgozó csoportot alakítani, akik mélyebben megvizsgálnák a gondok lényegét, keresné meg tagjainkat tapasztalataiért, és végül megoldási tippeket adnának? Ha nem is mindenre, de legalább először ötre, majd azok megoldása után újabb ötre! Nem kellene a Holdról a Földre szállni? (Az idézetek után zárójelben nevezem meg azt a megyei kamarát, ahonnan az idézet származik. A problémák felsorolása véletlenszerű, nem takar fontossági sorrendet.)

• Nincs munka

„Siralmas állapotban van az építőipar, de vele együtt a tervező piac is. Munka szinte alig akad. Példátlan építőipari pangás. A hazai építőipar lényegében leállt. Pusztán tervezésből nem lehet megélni. (Zala) „Minimális munkaellátottság, minimális árszínvonal, al-alvállalkozói tengődés. Egyformán vegetál ma itt szinte minden szakági tervező.” (Somogy) „A válság leginkább az építőipart sújtotta, az árak e szektorban zuhantak a legjobban, s a késedelmes – 120 napos vagy azon túli – fizetések is itt váltak általánossá. Érdekes ugyanakkor, hogy amíg az alvállalkozók felszámolási eljárást kezdeményezhetnek a fővállalkozó cég ellen, addig utóbbinak a lejárt tartozások érvényesítésére semmilyen lehetősége sincs, ahogy arra sem, hogy késedelmi kamatot követeljen.” (Szabolcs-Sz-B) „A mai piaci viszonyok között az a szabály, hogy nincs szabály.” (Baranya) „A nincstelenség kergeti a nyomorúságot.” (Komárom-E) „A megyében jóformán nincsen ipari megrendelés, beruházás, fejlesztés. Romokban hever a piac.” (Veszprém) „A válság következtében mindenütt „leült a piac”, a kis mérnökirodák többsége tartalékait éli fel, vagy már napi megélhetési gondok fojtogatják.” (Heves) „A rendszerválás óta többfajta válságot átéltünk már, de egyik sem mért ennyire súlyos csapást az építőiparra, mint a mostani. Üresen állnak a tervezőasztalok.” (Veszprém) „Megcsappant beruházások, csekély tervezési feladat, koordinálatlan fejlesztések, arcpirító honoráriumok. Minden szakágban pocsék a helyzet. Ha beesik is ma egy-egy tervezői munka, akkor a katasztrofális pénzügyi, szerződési fegyelem löki a csőd felé a mikro- és kisvállalkozásokként boldogulni próbáló mérnökcégeket.” (Hajdú-B)

Tényleg nincs szükség beavatkozásra?

• Nem jelenünk meg a helyi médiában

Kivéve Veszprém és talán Fejér és Borsod-A-Z megyét, ahol „a kamara bérelt műsoridőben, havi rendszerességgel megjelenik a helyi médiában. Ezen adások révén legalább azt közvetíteni tudjuk a társadalom nem műszaki végzettségű tagjai felé, hogy egyáltalán létezik, dolgozik a mérnöki kamara. Ha markánsan tudunk fellépni bizonyos gazdasági, műszaki kérdésekben, akkor arra odafigyel a sajtó, felkapják fejüket az emberek, s eredményeket lehet felmutatni.” (Veszprém)

RM: A másik megközelítés: ne politizáljunk, ne mondjunk véleményt szűkebb környezetünk vitatott kérdéseiben. Nem is tudnak rólunk. Nincs társadalmi támogatottságunk, a politika egyszerűen megkerül, kihagy bennünket

• Plusz költségek

„Elképesztő plusz költségeket nyomnak rá a mérnökökre […], különböző cégek elkezdték durván megsarcolni a tervezőket. Ha például tervezünk egy kerékpárúti hidat, a vízkezelő negyvenezer plusz áfa kezelői díjat kér el, a MÁV pedig hetven-százezer forintos egyeztetési díjat számít fel egy vasúti keresztezés miatt. S akkor ott vannak még a közműszolgáltató cégek néhány soros hozzájárulási nyilatkozatai, amikért szintén fizetnünk kell.” (Zala) „A tervezők válságos időket élnek, vállalkozásaik többsége a túlélésért küzd.” (Baranya)

• Csökken a mérnöki munka jövedelmezősége

„Nemcsak az a baj, hogy csaknem teljesen kifogytunk a munkából, [...] végzetesen lecsökkent a mérnöki munka jövedelmezősége.” (Zala)

• Minden kölcsönpénzből megy

„Ott van például a panelprogram, melynek beruházási költsége úgy áll össze, hogy ötven százalékot fizet a lakóközösség, nagyjából egyharmad részt az állam, a maradékot pedig az önkormányzat. A lakástulajdonosoknak nincsen pénzük, ezért hitelt vesznek fel. Az önkormányzat a támogatási részére szintén bankkölcsönt igényel, az államról nem is beszélve. Hitelből megy az önerő is, a támogatás is. A kivitelezőket pedig nem fizetik ki időben, ezért ők is hitelre szorulnak. Azon kívül, hogy bankjainkat hizlaljuk, kinek jó ez? A korrupció, a bürokrácia mellett ettől szenved a gazdaság, az építőipar, ez keseríti meg a mi életünket is.” (Szabolcs-Sz-B).

• Az MMK nem veszi észre ezeket a banki trükköket?

„Katasztrófa, hogy ma egy vállalkozásnak hitelből kell finanszíroznia magát. Holott a napi folyószámla egyenlegét meghaladó lejárt követelésállománya van.” (Komárom-E)

• Nem figyelünk a külföldi megoldásokra, tapasztalatokra

„Sok kollégánk dolgozik a közeli Ausztriában, ahol viszonylag egyszerűen lehet bekapcsolódni építési projektekbe. Németországban és Ausztriában akkor is előnyt élveznek a helybéli tervezők, ha a külföldi szakemberek (tehát pl. mi magyarok – RM.) jóval nyomottabb, fél- vagy akár harmad áron kínálják szolgáltatásaikat. ” (Zala)

RM: Nem lehetne ezekkel a mi problémáinkkal a német és az osztrák társkamarát megkeresni? Lehet, hogy nem kellene a meleg vizet újra feltalálnunk, és még időt is nyernénk.

„Németországi publikus adat, hogy minden egyes befektetett euró, amit többletként mérnöki tevékenységre fordít a beruházó, általában öt euró nyereséget hoz vissza.” (Baranya)

„Németországban minden aggály nélkül használják azt a kézikönyvet, amely tartalmazza a mérnöki szakmagyakorlás jogi szabályozását, a tervdokumentációk követelményeit, és a díjszabást.” (Komárom-E) „Egy hasonló kondíciókkal rendelkező mérnökiroda egy évig vígan él egyetlen olyan megbízásból, amiből nekünk húszat-harmincat kell megcsinálnunk az életben maradáshoz.” (Veszprém)

• Brutális méretűek a lánctartozások, tartozások

„A lánctartozások – melyek akkor kezdődnek, ha az állami beruházó késedelmesen fizet” (Szabolcs-Sz-B) „Senki sem felelős azért, hogy az építőipari ágazatban felgyülemlett 400 milliárd forintnyi tartozásnak legalább a fele behajthatatlan, mert köddé vált a generáltervező vagy a megrendelő?” (Heves) Csak ne támogatná a magyar jogrendszer a trükközőkkel szemben a hazai KKV-kat! „Bennünket ugyanis nem a magánmegrendelők, hanem az állam szokott becsapni azzal, hogy nem, vagy minden határidőn túl egyenlíti ki a munka utáni járandóságot.” (Tolna)

• Forgalmi adó fizetési kötelezettség

„Be kell fizetnem az áfát, de még nem egyenlítette ki a megbízó a számlát. Nem tudom, hogyan fogom túlélni, ha nem kapom meg sürgősen a pénzemet.” (Zala)

• Nincs azonos mérce a szakmai jogosultság tekintetében

„az engedélyezési hatóság dolgozói és a tervezők között.” (Heves) és (Borsod-A-Z).

• A tervező cégek alkalmazotti létszáma csökken

„A cégem ma egyszemélyes, a kollégáim pedig alvállalkozók.” (Zala) „Az én cégem is összezsugorodott: 2002-ben még tizenhatan voltunk, most csak hárman.” (Nógrád) „Ritka az a mérnökiroda, amely ne csak egy-kétszemélyes önfoglalkoztató vagy családi vállalkozás lenne.” (Heves)

• Alacsony szintű a kapcsolat az európai kamarákkal

„Pedig a V4 országok hasonlóságai miatt pl. több jó megoldást is átvehetnénk egymástól.” (Borsod-A-Z).

• Az aktív mérnökök helyzete romlik, kamarai következményekkel

„A tavalyi esztendőhöz képest 23 fővel vagyunk kevesebben, csaknem harmincan szüneteltetik a tagságukat, és száznál is több kollégának, tagságunk negyedének van tagdíjhátraléka. Nem tudják már a tagdíjat sem fizetni.” (Somogy)

• A pályakezdők helyzete tragikus

„A diplomaszerzést követően vagy gyökeret eresztenek valamelyik fővárosi tervezővállalatnál, vagy külföldön próbálnak boldogulni. Arra nincs lehetőségük, hogy saját szülővárosukban vállaljanak munkát, hiszen a kis vidéki mérnöki irodák egytől egyig a fennmaradásukért küzdenek. Félő, hogy mint az orvosoknál, a mi szakmánkban is elvándorlási hullám kezdődik. A tanácsi tervezővállalati érában minden fiatal végigjárhatta az önálló tervezővé váláshoz szükséges lépcsőfokokat. Ma hogyan és hol szereznek gyakorlatot a kezdő mérnökök? Vajon hány olyan vidéki mérnökcég lehet ma az országban, ahol minimum százötvenezres kezdő fizetéssel, két-három évig foglalkoztatni tudnak pályakezdő tervezőket? Nevetségesen kevés. Megoldás lehetne, ha ezek a kis cégek valamiféle foglalkoztatási támogatást kapnának addig, amíg a „befogadott” fiatal nem tudja kitermelni saját bérét.” (Zala) „Az a rendszer, ami nálunk működik, lehetetlenné teszi a mérnökség generációváltását. Az én mérnökirodám nem tud eltartani két-három zöldfülűt addig, amíg nem képesek önálló munkára, mondjuk három évig. Mit látunk most? Diplomaosztás után a pályakezdő elmegy butikosnak, közelében nincs a tervező munkának, aztán öt év múlva - miután keresett valakit, aki „igazolta” neki, hogy mérnökként másodállásban tevékenykedett - jelentkezik a kamaránál tervezői jogosultságért. S kiengedjük a piacra gyakorlatra. Kapcsolatok és perspektíva nélkül.” (Szabolcs-Sz-B)

• Többnyire eredménytelenség a Magyar Szabványügyi Testületnél, szabványaink angolul

„Kamaránk tavaly belépett a MSZT-be, ily módon jogosulttá váltunk delegáltakat küldeni a műszaki bizottságokba, részt vehetünk a szabványok honosításában. De megint siránkoznunk kell, mert ugyan tagjai lettünk az MSZT-nek, ám már vagy fél éve nem kaptunk meghívót egyetlen ülésre sem. A nagy nehezen és részlegesen magyar nyelvre lefordított Eurocode-sorozat szövegezése bonyolult, és a nemzeti mellékletek sem egyszerűsítik a tervezők munkáját. Olyan megfogalmazások szerepelnek benne, mint hogy „célszerű mellőzni”, vagy „jobb lenne figyelembe venni”. Ez nem lehet szabvány, könyörgöm!” (Szabolcs-Sz-B) „Ha az állam biztosítja a szabványügyi testület költségvetésének közel harmadát, jogos elvárás, hogy az élet- és vagyonbiztonsággal összefüggő szabványok ne csak angolul jelenjenek meg.” (Tolna) „Az Eurocode-ok eleve kisebb tervezői jogvédelmet nyújtanak az alternatív megoldások alkalmazhatósága miatt, amit súlyosbít a félreérthetetlen módon alkalmazható magyarra fordított szabványok hiánya. Az Eurocode-ok nem fedik le a nemzeti szabványok tartalmát, és a termékszabványok nagy része sem EC szerinti. Ezek a körülmények jogbizonytalanságba taszítják a tervezőket, és indokolatlan mérnöki kockázatot generálnak. A hazai statikusok versenyképességét is súlyosan korlátozza az Eurocode-ok fordításának hiánya, az igazságügyi műszaki szakértői tevékenységet pedig ellehetetleníti, mert az igazságszolgáltatás nyelve magyar. Az építési perek kiemelt szereplői lesznek a tolmácsok és fordítók is a hiteles szabványfordítás hiánya miatt.” (Hajdú-B)

RM: Szerintem gyalázat az, hogy Magyarországon bármely szabvány angolul megjelenhet. Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar!

• Túlkorosak a megyei kamarák vezetői és a vezető munkatársak

„Általános jelenség a hazai professzionális köztestületeknél, hogy a választott tisztségviselői helyeket olyan személyek tudják betölteni, akik elegendő szabadidőt tudnak áldozni a kamarai feladatokra. Ennek következtében fájóan hiányoznak a hatvan év alatti kamarai tisztségviselők. A következmény pedig az, hogy a produktív, a piacon küszködő tagság és a választott vezetőik között húszévnyi korkülönbség mutatkozik, s a generációs szakadék miatt a kamara szekere gyakran nem abba az irányba halad, mint ahogy azt a tagság elvárná. Tennünk kell valamit, ha nem akarunk utánpótlás nélkül maradni, és taggyűléseink se legyenek nyugdíjas-találkozók. Iszonyatosan öregszik a vidéki tagság. Van olyan szakág, ahol a legfiatalabb bejegyzett tagtársunk hatvan év feletti. Folyton azon sírunk, hogy a vidéki generáltervezési munkákat helyi szakembereknek kellene megoldaniuk, de éppen a felé haladunk, hogy hamarosan aktív mérnökünk sem lesz.” (Somogy) „A mérnökség helyzetét egyébként szemléletesen példázzák éves taggyűléseink. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy tíz-egynéhány év alatt ezeken a rendezvényeken hány hozzászólás vagy ellenszavazat volt, s alighanem az is beszédes, hogy a legutóbbi tisztújításra már úgy kellett összevadászni a funkcionáriusokat. Mérnökeink távol maradnak közös ügyeink intézésétől, távol maradnak a szakmapolitizálástól is.” (Győr-M-S)

• A bürokrácia, a túlszabályozás fojtogató méretű

„Vonalas létesítményeknél a műszaki alkotó tevékenység aránya mindössze harmincszázaléknyi, a munka többi részét engedélyek beszerzése és rengeteg adminisztráció teszi ki – s ez így van akkor is, ha tízméteres, meg akkor is, ha három kilométernyi vonalszakaszról beszélünk.” (Zala) „[...] a pályázati rendszer irtózatos adminisztrációval jár együtt” (Győr-M-S) „Azt várnám leginkább a mérnöktársadalom elitjétől, hogy nyújtsanak útmutatást a kollégáknak. Ömlenek ránk az előírások, a szabványok, az irányelvek, de a tervezői munka mellett nincs idő a folyamatos változások követésére. Ezek kivonatait, magyarázó segédleteit kellene közreadni, s akkor nem több tízezer oldalt kellene átnyálazni, hanem csak kétszázat, és nem érthetetlen jogász nyelven kellene olvasnunk.” (Heves)

• A tervezési díjak egyre kisebbek

„Három év alatt lényegében megfeleződtek a tervezői díjak. 2007-2009-ben Zala megyében átlagosan még a MÉDI hatvan százalékán lehetett szerződni magas- és mélyépítési projekteknél, ma ennek feléért is elfogadják a megbízást a tervezők, hogy legalább „napi betevőre teljen”, vagy hogy „valahogyan a felszínen maradjanak. Ebben a pocsék gazdasági helyzetben igen kiszolgáltatott helyzetben vannak a tervezők. A megrendelők egyetlen szempontja régóta az árszint. Állami, önkormányzati megbízásoknál már szakmai referenciákat sem kérnek be a kollégáktól.” (Zala) „Jelenleg ott tartunk, hogy nemhogy a MÉDI-t, de az önköltségi árat követi mindenki.” (Somogy) „Mérnökeink jobbára csak alvállalkozói szerepekben tűnnek fel, s olyan lehetetlenül rövid határidőkkel és olyan nevetségesen alacsony áron kénytelenek dolgozni, amelyek mellett nehéz tisztességes munkát végezni. Ha valaki esetleg a kamarai ajánlott díjszabással hozakodik elő, azt a megrendelő szimplán kiröhögi. Ha érvényt tudnánk szerezni a díjszabásunknak, de legalább el tudnánk fogadtatni a piaccal egy minimális tervezési díjat, már tennénk valami fontosat tagjainkért. Minden szakmai kamara abba a korlátba ütközik, hogy a díjszabás versenykorlátozó, és a kartellezés tilalmába ütköző, és ha az ajánlott díjszabás mögé szankciókat is ültet a hivatásrendi önkormányzat, az már büntetendő is. ” (Somogy)

RM: Még szerencse, hogy állnak ügyünk mellett értelmes jogászok is. Ha valamiben, akkor ebben a témában minél előbb meg kellene ismerni az EU országok gyakorlatát. Ezt már évekkel ezelőtt meg kellett volna nézni. Tagjaink rengeteg pénzt veszíthettek a tudatlanság miatt.

„A magánszektor megrendelései szinte a nullára csökkentek, a vállalkozói árak meg az ajánlott díjszabás ötödére.” (Szabolcs-SZ-B) „[...] a nem szabályozott árversenyben egyre kevesebbért dolgozik mindenki, és holnap ehhez csökkentik a mérnökök „fejadagját” a beruházásokban biztosított keretekkel. Érvényt kell szerezni a MÉDI-nek, vezessük be a MÉDI-traffipaxot! A tervezés kétfázisú folyamat: iparos-munkából és észmunkából áll. A kialkudott díjak gyakran csak az iparos-munka kétharmadára elégségesek, meg sem fizetik a valódi alkotó tevékenységet, így azt veszítjük el, amiért mérnököknek neveznek minket.” (Nógrád) „ A MÉDI-tarifák harmadáért mennek mifelénk is a munkák.” (Győr-M-S) „A mérnökvállalkozások árbevétele messze nem fedezi már az újratermelés költségét. A megrendelői oldal fizetési fegyelme elképesztő, a ki nem egyenlített vagy jelentős késedelemmel kifizetett számlák ellehetetlenítik a kis mérnökcégeket.” (Komárom-E) „Az mégiscsak vicc, hogy az aktív mérnöki tervezés vidéken lassan már csak nyugdíj- és kereset-kiegészítésként szolgál.” (Heves) „A MÉDI - legalábbis az a része, amely egyáltalán érvényben van - legfőbb ellensége maga az állam.” (Fejér) „Az ajánlott kamarai díjszabás harmadát lehet érvényesíteni.” (Hajdú-B)

• A beruházási költség egyre kisebb hányada jut az előkészítésre

„Valamikor úgy indult az uniós támogatási rendszer, hogy a beruházási költség 6%-a jutott az előkészítésre, s ebben a tervezés is nevesítve volt 4%-al. Ma lassan ott tartunk, hogy 1,5% a mérnöké, 4,5% pedig megy az egyebekre – ügyvédekre, pénzügyeseknek, kommunikációra. Nem a mérnöktársadalomnak kellene legjobban örülnie annak, hogy nyolcezer milliárd forintnyi beruházás valósul meg Magyarországon? Ez akkora lehetőséget jelentett volna a reálértelmiségnek, ami 15 évre meghatározta volna szakmai-anyagi fejlődését. Sajnos nem ez történt, az uniós projektekkel más szakmák nyertek hatalmasat. S mi még csodálkozunk, hogy lasszóval kell a gyerekeket a mérnökszakmára fogni? A feje tetején áll az egész gondolkodás, amely szerint a projektek előkészítésébe nem is kellenek az amúgy rosszul kalkuláló, rosszul pályázó mérnökök; közgazdász kell, pályázatíró meg „píáros”. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, ma akármilyen cég pályázhat idehaza mérnöki munkára, nem feltétel, hogy főállású műszaki szakembereket foglalkoztasson, és nem kritérium a kamarai elkötelezettség sem. Előkészítik a beruházást, beírják sarokszámokat, hogy mennyi pénz lesz rá. Majd jönnek a mérnökök, és elintézik, hogy az jó legyen. Folytonosan ilyen helyzetbe nyomnak bennünket, és ilyenkor megyünk bele a morzsafelszedegetős, magunkat elnyomorító munkavégzésekbe. Mondják, az országot már újjáépítették a politikusok, közgazdászok, jogászok. Rendben, de most már engedjék a mérnököket, hadd próbáljuk mi is újjáépíteni az országot. Ma már „nagy bolt” a beruházás az ügyvédeknek és a tanácsadóknak, pénzügyi és píáros szakembereknek. E szakmák képviselői fajlagosan háromszor-négyszer többet keresnek a beruházásokon, mint a műszakiak.” (Nógrád)

RM: Ez ugye elképesztő modell. Hatalmas a mérnökség anyagi veszte. Nem tudjuk elérni a tisztességes arányok visszaállítását? Ki a felelős?

• A tervek minősége egyre romlik

RM: Ezzel a kamara hitele csökken, tehát ezt eléggé komolyan kellene venni. Nem tudjuk elérni azt, hogy a megbízó a tervezési ajánlatkérési szakaszban egyértelmű tervezői feladat-meghatározást adjon ki, és azt menet közben ne változtathassa a szerződés módosítása nélkül? Nem képes a kamara az elkészült terveket ellenőrizni? Nem lehetne szakáganként a tervek tartalmát rögzíteni?

„Az építészeti és a mérnöki minőségen őrködni hivatott tervtanácsok azonban többnyire súlytalanok, hiszen az ezeket létrehozó jogszabályok sem adnak számukra erős jogosítványokat. Ez is jelzésértékű a mérnökségnek a tekintetben, hogy hol a helyük a társadalomban.” (Nógrád) „Komoly apparátussal és infrastruktúrával, minőségbiztosítással rendelkező nagyvállalatoktól is érkeztek már olyan gyenge színvonalú munkák, amelyhez ötvenoldalnyi műszaki észrevételezést kellett hozzáfűzni.” (Veszprém) „Miért kellett a tervellenőrzést ennyire felhígítani? Romániában, Nyugat-Európában, Oroszországban, Ukrajnában állami tervellenőrzés működik a statikai terveknél.” (Hajdú-B)

• A nyugati megrendelő

„Egy részük csak annyira veszi igénybe magyar tervezők munkáját, amennyire a hazai jogszabályok megkövetelik. Létezik egy úgynevezett „Ungarn faktor”, ami nem más, mint a nyugati ár 60-70 százaléka - ennyiért lehet idehaza szerződni az osztrák és német megrendelővel.” (Győr-M-S)

RM: Hiányzik az oktatás a „piaci” anomáliákról és jellemző jogi esetekről – nem csak Somogyban! A sok banki és egyéb trükköt minél szélesebb körben oktatni kellene, hogy kétszer ugyanazzal ne tudják az embereket becsapni.

• Nem valósult meg a települési főmérnöki hálózat

(Győr-M-S) (Veszprém) (Pest) Még az elképzelések szintjén sincs átgondolva a feladatmegosztás a települési főépítész és a települési főmérnök között. Az éles elhatárolás nélkül nagy viszályok várhatók, melyeknek maga a település lesz az áldozata.

• Még mindig kedvezőtlen a közbeszerzési eljárás

„Már közbeszerzési eljárások kiírásánál eldől: a kis létszámú tervezőcégeknek esélyük sincs a fővárosi irodákkal szemben arra, hogy ringbe szálljanak a megbízások elnyeréséért. A közbeszerzési eljárások hibás konstrukciói persze ritkán fakadnak pusztán naivitásból. A rossz szerződések megkötése, illetve hogy előre kalkulálhatatlan költséghányadok maradnak a beruházásokban, egyaránt érdeke a megrendelőnek és a kivitelezőnek. Én még nem találkoztam olyan képviselő-testülettel és polgármesterrel, akik ebbe a „játékba” tudatlanul mentek volna bele.” (Somogy) „Több olyan tárgyaláson vettünk már részt, ahol nevetséges, ötven-százezer forintos különbségek döntöttek tervezői árajánlatok között. Ha a közbeszerzési ajánlatok közül automatikusan kizárnák a két szélsőértéket, ettől kezdve igencsak meggondolná minden pályázó, hogy miként is árazza be mérnöki szolgáltatását, s végre a normális árak tartományában maradnának az ajánlatok. A tervezőt egyébként szerintem nem az ajánlott díj alapján kell kiválasztani, hiszen ez elsősorban bizalmi kérdés. Közbeszerzésben versenyeztetni is fából vaskarika, mert ugyan mit hasonlítunk össze?” (Baranya) „Keresleti oldalról tovább sújtják a kollégákat azok a „míves” közbeszerzési kiírások, melyekben a keresett mérnöki szolgáltatás egyetlen, legfontosabb mérlegelési szempontja az ajánlati ár. Ez minőségnyomorító, a mérnöktársadalmat lenéző, a kiíró és az elbíráló lustaságát, hozzá nem értését vagy nemtörődömségét reprezentáló „összességében legelőnyösebb” szempont.” (Nógrád) „A versenytárgyalási rendszer, a hazai közbeszerzési gyakorlat kriminális.” (Tolna)

• Nem túl sikeres részvételünk a jogszabály-alkotási folyamatban

Különben a problémák száma kisebb lenne. „A szakmagyakorlás játékszabályait lefektető törvények, rendeletek túlságosan jogászi szemléletű, ellentmondásokat tartalmazó, a mérnöki szempontokat kevéssé érvényre juttató paragrafusainak megváltoztatását segítheti elő, hogy a jelenlegi kabinet odaengedi a szakmát a jogszabályalkotáshoz.” (Szabolcs-Sz-B) „A kormány létrehozta az Országos Építésügyi Fórumot, mely az ágazattal kapcsolatos valamennyi kérdést áttekinti, majd törvény- és rendeletmódosításokat készít elő.” (Szabolcs-SZ-B)

RM: Jó lenne, ha a munka minél nagyobb ütemben menne előre és bennünket időről-időre tájékoztatnának is azon tagtársaink, akik részt vehetnek a munkában. Hasznos lenne, ha képviselőink átnéznék a tagság által összeállított probléma listát.

„A kamarán komoly sebeket ejtettek a közelmúltban, hiszen a KET égisze alatt megnyirbálták hatáskörét.” (Pest) „A szakma játékszabályait meghatározó rendeletek, szabványok kuszák és követhetetlenek.” (Tolna)

• Megnőtt a tervezők rizikója

„A válság miatt számos külföldi fejlesztő jelent csődöt, a projektfinanszírozó bankok viszik az ingatlanokat, a tervezők pedig pereskedhetnek a ki nem fizetett munkadíjukért.” (Somogy)

RM: Mivel a forgatókönyvek azonosak, ennyi véletlen nincs! Ügyes, ahogy szoktuk mondani.

„Ráadásul szabályosan futhatunk a pénzünk után, mert azt a kevés munkát sem fizetik ki, amit sikerül megkaparintani. Beszéltünk már a kamarában arról, hogy amikor megjelenik a külföldi megbízó, ügyvédi vagy kamarai letétbe kellene helyeztetni a tervezési díjat. Igen ám, de ez felettébb kínos lenne, hiszen a tervezés bizalmi kérdés, s ha én bizalmatlan vagyok a megrendelővel, aligha kapom meg a munkát” (Somogy)

RM: Ez megint jól ki van találva, ez eddig az 1001. kiskapu. Miért nem intézményesítjük kötelező jelleggel a letétbe helyezést? A tervezőnek csak rá kellene erre mutatni.

• Egyoldalúak a szerződések

„A rendkívül egyoldalú blankettaszerződések - amelyeket például a közbeszerzési eljárás diktál, és amelyek a tervezőket arra kényszerítik, hogy olyan többletmunkákat is vállaljanak, amikre az eredeti feladatvállalásban nem tettek ajánlatot - a tervezési díj reálértékét, jövedelmezőségét rántják a mélybe.” (Somogy)

RM: Újabb trükk! Hagyjuk? Nem kellene, nem lehetne mérnöki érdekű típus-szerződések legyártásával segíteni tagjainkat?

• Tervfázisok maradnak ki

„Ha készül is engedélyezési terv, nem készül tenderterv vagy még kiviteli terv sem. A tervezők munkát veszítenek, a pótmunkák költsége nő, a beruházás minősége, élettartalma pedig csökken, így a társadalom ráfizet, igaz a beruházó „spórolt”. Tényleg olyan jó ez az üzlet?” (Somogy)

RM: Miért hagyhatók ki ezek a fázisok? Nem lehet elérni, hogy magához a pályázathoz minimum engedélyezési terv szintű dokumentáció kelljen?

• Egyre szűkül a projekt előkészítő tevékenység

RM: Lenne itt mérnöki munka, ha változást érnénk el.

„A beruházói, megrendelői kör, de még a kivitelezők is, fokozatosan próbálják szűkíteni a projekt-előkészítő tevékenységet, a végletekig lenyomni az árakat, ami borzasztóan hátrányos a mérnöki díjak és a produkált tervdokumentációk színvonala szempontjából, de a beruházások minősége tekintetében is.” (Szabolcs-SZ-) „Eredmény-orientált vállalkozók vették át a projektek irányítását, akik abban érdekeltek, hogy minden áron csökkentsék a projektköltségeket, hiszen realizálni akarják a már előre fixált hasznukat.” (Baranya) „Kétségtelen, hogy az uniós pályázati rendszer rossz irányba térítette a beruházásokat. Köztestületünk pedig nem volt a helyzet magaslatán, amikor hagyta, hogy az előkészítési fázisból kitúrják a mérnököket, illetve alacsony szinten árazzák be a műszaki szellemi szolgáltatásokat.” (Baranya) „Bonyodalmakat okoz, hogy a megrendelők a beruházási feladatok diszpozícióját nem teljes körűen adják meg, s ha valamely mérnökiroda elindul egy ilyen tenderen, az felér a halálos ítéletével. A kiírók sok esetben nem tudják, hogy mit akarnak fejleszteni, nem készíttetnek tanulmányterveket, költség-haszon vizsgálatokat. Kopjon végre már ki a megrendelők, az önkormányzatok tudatából az a téves elképzelés, hogy azzal a munka el van végezve, hogy vért-verítéket izzadva döntött a képviselő testület a projektről, övé a fejlesztési jogcím és forrás! Finnországban szembesültem azzal, hogy 11 évig készítettek elő egyetlen projektet.” (Komárom-E) „A pályázatok sokszor előkészítetlenek, hangsúlytalan bennük a műszaki munka, rosszul megsaccoltak az árak, s gyakran még a kellő önrészek is hiányoznak.” (Heves)

• Feszültség az építészmérnök és az építőmérnök között

„Ötven éve, kis túlzással, az épületgépészeti tervezés abból a rutinból állt, hogy be kell vinni a vizet az épületbe, meg bekötni néhány fűtőtestet. Napjainkban viszont komplikált, komoly szaktudást igénylő gépészeti, elektromos, automatikai rendszerekkel készülnek a - nem véletlenül intelligensnek nevezett épületek, ám a százalékos megosztás az építész és a szakági tervező között még mindig az ötven évvel ezelőtti arányokat mutatja, ami komoly feszültségforrás a mérnökök között. Miért történhet meg, hogy az engedélyezési terveknél az építészek nagyvonalúan átsiklanak az elektromos, villamos vagy gépészeti terveken?” (Heves)

• Elakadt a kamarai biztosi rendszer

„[...] melynek segítségével bekapcsolódnak a jogszerű tervezést vizsgálni hivatott önkormányzati hatósági munkába, valamint a tervellenőrzések folyamatába. Az itt szerzett tapasztalatok is lehangolók voltak: jogosultság nélküli tervezések, kidolgozatlan, rossz minőségű tervek, nevetséges áron kötött tervezői szerződések, kiviteli terv nélküli, tenderterv alapján megkezdett építési projektek.” (Zala)

• Többnyire elvetélt felkínálkozások az önkormányzatoknak

„Felkerestük a nagyvárosok polgármestereit azzal, hogy önkormányzati beruházásokhoz, már a fejlesztési koncepció kialakításánál mi biztosítunk a szakterületnek megfelelő, jogosultsággal rendelkező tervező- és szakértő mérnököket, illetve jeleztük részvételi szándékunkat a tervtanácsok munkájában, és kértük a települési vezetőktől, hogy a megbízásoknál lehetőleg a helyi szakembereket részesítsék előnyben.” (Zala)

RM: Ez így korrekt!

„Az önkormányzati bizottságok politikai alapon működnek, a szakmai kamarák képviselőinek nem osztanak szerepeket. Meg sem keresik a köztestületeket, hogy releváns műszaki kérdésekben, fejlesztési döntésekben véleményt kérjenek.” (Somogy)„A mérnöki köztestület a megye minden városában felajánlotta segítségét. Háromszori kezdeményezésünkre sem érkezett sehonnét érdeklődés.” (Nógrád) „[...] itt mindenki, aki beül a székbe, meg van győződve arról, hogy jobban tudja, és nincs szüksége olyasféle okoskodókra, mint amilyenek a mérnökök. Papíron persze mi is tagjai volnánk bizonyos grémiumoknak. Az előző ciklusban én is képviseltem elvileg a kamarát, de előre megmondták, csak akkor kell mennem, ha szólnak. Négy év alatt egyszer sem tették meg. A politikusoknak nincs szükségük ránk. A „mainstream” értelmiség szemében mi csak gátépítő kártékony szakbarbárok vagyunk, akiket legjobb lenne kiradírozni, mert úgyis csak atomerőműveket meg Dunagate-et tudnak kitalálni.” (Győr-M-S) „Az elmúlt egy-két évben csupán formális szerepet töltöttünk be e testületekben, vagy már meg sem hívják ajánlott szakembereinket. Úgy érezzük, hogy nem csak ránk, de a helyi műszaki közegre sem tartanak igényt a város elöljárói.” (Borsod-A-Z) „Ezért sem mindegy, hogy a kamara képviselői hogyan tudnak bekapcsolódni a helybéli fejlesztési prioritások és koncepciók készítésébe, véleményezésébe.  Ez ma vegytisztán a politikusok terepe, a döntés-előkészítő grémiumokba mérnökök részére egyelőre nem érkezett meghívás.” (Tolna) „Az önkormányzatok beruházás-előkészítő munkájánál nem nagyon osztanak szerepet a mérnöki kamarának, felajánlottuk segítségünket az önkormányzatnak, de válaszra sem méltattak” (Hajdú-B)

RM: Ennyit társadalmi beágyazódásunkról, még helyben sem kellünk.

• Budapesti tervezők elveszik a helyiek kenyerét

Egyes megyék is átterveznek ritkán más megyékbe, de ebben bajnok a főváros. „Mert mégiscsak furcsa, hogy helyismeret és kapcsolatok nélkül debreceni és pesti cégek olcsóbban csináljanak meg zalai munkákat, mint a helyi erők. Hol a lokálpatrióta szemlélet? Vagy a józan ész? Ha végignézzük az elmúlt időszak nagy értékű, uniós társfinanszírozással megvalósult zalai fejlesztő beruházásait, szinte mindegyikre jellemző volt, hogy a helyi szaktervezők csupán kisebb részfeladatokkal tudtak bekapcsolódni.” (Zala)

RM: Pedig mind ugyanazon a Műegyetemen végeztünk, és én nem emlékszem arra, hogy a szigorlatokon külön tételsor lett volna a vidéken elhelyezkedni szándékozóknak! Nem csak közbeszerzési hiba ez, hanem etikai is!

„A megélhetési problémákat tovább súlyosbítja, hogy a nyírségi piac is egyre inkább főváros-centrikussá válik. Azok a mérnöki munkák, amelyeket irodában is el lehet végezni - vagyis helyismeretet és helyszíni jelenlétet nem igényelnek - jobbára Budapesten is maradnak” (Szabolcs-SZ-B) „Az akkori városvezetés kihagyta a beruházások (Pécs, Európai Kulturális főváros, EKF-RM) előkészítéséből a helyi mérnöki vállalkozások többségét. Sem a Széchenyi tér átszabásában, rekonstrukciójában, sem a többi nagy projektnél nem kaptunk lehetőséget, a tervezési és kivitelezési feladatokat „idegen” mérnökcsapatok látták el, akik csupán sokadik alvállalkozóként alkalmaztak pécsi szakembereket. Irodánk is egy pesti generáltervezői iroda negyedik alvállalkozója volt. Nyomott áron tudtunk szerződni, a számlát pedig nagy nehezen, egy év múlva fizették ki. Mert hiába a ritkán adódó beruházásbőség, ha az a fővárosi kapacitásokat köti le, ha pesti cégek „híznak” rajta.” (Baranya) „És ebből a környezetből, mint a jó kocsmákból, még összeszedik ügyesen a fővárosi cégek a pályázati forrásokat is, és csak a morzsákat hagyják itt. Bár az itteni mérnökök világszínvonalú munkákra is képesek, a városi önkormányzatok feladatait is fővárosi tervezőknek adják. A megbízások többségét budapesti tervezők viszik el, levadászva a helyi munkákat is, így szakembereink be sem jutnak abba az előszobába, ahonnét a pályázatokkal együtt a pénz is érkezhetne. A mérnöki köztestület tagjainak legalább negyven százaléka már a fővárosban lakik, csak „a nagy palóc szívüknek köszönhető, hogy még itt fizetik a tagdíjat.” (Nógrád) „Már ott tartunk, hogy egy nagy beruházás-lebonyolítási munkát egy neves fővárosi cég harmincezer forintért elvállal. Fél mérnöknap díj, ennyiért lehetetlen megcsinálni.” (Veszprém) „A városi nagy-projekteknél a helyi cégeknek, vállalkozóknak nem vagy elvétve osztanak szerepet. A Miskolc Plázát is budapestiek tervezték, szegediek kivitelezték.” (Borsod-A-Z) „A közlekedésfejlesztés terén viszont a fővárosi mérnökirodákkal szemben nemigen tudtak labdába rúgni a helyi tervezők, legfeljebb alvállalkozóként vagy al-alvállalkozóként kaptak epizódszerepeket.” (Tolna)

• Kedvezőtlen állapotok az oktatás és a minősítés területén

„Szerintünk olyan gyengén képzett, felkészületlen fiatalok kerülnek ki a főiskolai szakokról, mint soha azelőtt. Tíz évvel ezelőtt még technikusi oklevelet sem kaphatott az, aki nem tudott háromfázisú villamos teljesítményt számolni, most pedig…” (Zala)

RM: Meg vagyok győződve arról, hogy minden szakterületnek megvan a maga háromfázisú villamos teljesítménye!

„S tovább hígítja a mérnöktársadalmat a kamara EU-konform minősítési rendszere, amely alaposan lerövidítette a tervezői jogosultsághoz szükséges gyakorlati időt, és kis túlzással jogi ismeretekké silányította a jogosultsági vizsgát.”

Véleményem szerint nem a törvényeket, rendeleteket kellene ismernünk, mert arra vannak a jogászok, hanem azok szándékát és filozófiáját! Elég nagy bajban van az a mérnök, akinek mégis meg kell ezeket ismernie. Számon kérni is ezt kellene tőlünk, igaz ehhez ki kellene ezeket az oktatási anyagokat dolgoztatni. Valószínűleg nem sok olyan jogász futkos ma Magyarországon, aki ismeri mindazt a joganyagot, amiből nekünk vizsgázni kell. Én az ügyvédi vizsgán – az esélyegyenlőséget hangoztatva - ezek után megkövetelném néhány tartó hatásábráját vagy egy differenciál egyenletet.

„A mérnöktársadalom „tisztulása” ellen hat, hogy a kamarának nincs lehetősége a valódi mérnöki teljesítmény alapján történő minősítésre, hiszen ezt a fajta kategorizálást a törvény nem teszi lehetővé. Így aztán végzettség és a gyakorlat alapján minősítünk, s nem teszünk különbséget a között, aki tíz évig minőségi tervet produkál, illetve aki eközben silány, kókler munkák sorát tette le a megrendelők asztalára. Az Építész Kamaránál ellenben létezik ilyen kategorizálás, ott bizony komoly portfólió kell ahhoz, hogy valaki vezető tervező legyen. Az egyetemi oktatás kevés használható koponyát bocsát ki. Egyre több a megbízhatatlan, karriervágy nélküli, a szakmai sikerélményekkel szemben teljesen immunis túlélő.” (Győr-M-S) „A felsőoktatás valaha volt közösségformáló ereje mára eltűnni látszik. Nincsenek tankörök, hiányzik az együtt tanulás élménye, a hallgatók alig ismerik egymást, lassan úgy kell feladni egy mérnöki álláshirdetést, hogy feltétel a magyar nyelv ismerete.” (Fejér) „A honi műszaki felsőoktatás színvonala drámai módon csökkent az utóbbi években. Nem szabad a színkettessel az építőmérnöki szakra felvett, majd diplomát kapott dilettánsokat rászabadítani korrupciótól fertőzött országunkra, mert pusztító károkat okozhatnak. Belterjessé vált az oktató gárda, s jelenleg úgy állnak a műszaki szak katedráin, hogy semmiféle ipari gyakorlattal, tervezői vagy szakértői jogosultsággal nem rendelkeznek” (Hajdú-B)

• Káosz a munkánkat meghatározó joganyagban

A megújult kamarai weboldalukon „elérhetővé válnak […] a mérnöki munkában irányadó jogszabályok” (Zala). Bárcsak minden megyében így lenne!

• Súrlódások a megyei és az országos kamara között, megnőtt az elvárás az országos kamarával szemben

„Az elsődleges cél tagjaink érdekérvényesítése.” (Szabolcs-SZ-B.)

RM: Bár ők a megyére értik, de szerintem ugyanez áll az országosra is.

„Szakmai kérdésekben a mérnöki kamara megkerülhetetlen legyen” (Baranya) „A kamarának azonban fontos szerepe lenne abban, hogy valamiféle piacszabályozás mégiscsak legyen. A szakmai önkormányzatoknak azt a szerepet is be kellene tölteni, amit réges-régen a céhek jelentettek egy-egy szakmában: kifelé védték a kollégákat, belül pedig rendet tartottak. A céheknek piacszabályozó szerepük is volt. A céh döntötte el, mennyi áru készüljön, és azt milyen áron lehet eladni” (Veszprém) „Az országos kamara növelte a forráselvonásokat a megyei szervezetektől, ám nem látjuk egyértelműen, hogy ez a többletfinanszírozás milyen pluszfeladatok ellátására szolgál, továbbá nem látjuk érdekeink, javaslataink képviseletét sem. Az is sajnálatos, hogy a budapesti központból szűrőn keresztül jutnak el az információk hozzánk, s ennek a szűrőnek igen parányi az áteresztőképessége. Nem gondoljuk, hogy a területi kamaraként pusztán regisztrálási és adminisztrációs feladataink lennének. Márpedig az egyre nagyobb elvonások azt üzenik, hogy kevesebb pénz is elég a munkánk ellátásához. Mi azonban fordítva gondoljuk. Meg kell erősíteni megyei „bástyákat”, decentralizálni kell az MMK-t, hiszen mi állunk kapcsolatban a mérnökökkel, nem a központ. Tagsága a megyei kamaráknak van. Elvárnánk az országos kamara vezetőitől, hogy a területi szervezetektől érkező kezdeményezéseket erősebb akarattal vigyék tovább, javaslatainkat fogják össze, s adjanak visszajelzést.” (Szabolcs-Sz-B) „Mit várnak tagjaink a kamarától? Például azt, hogy ha kinyitnak mondjuk egy országos napilapot, abban heti rendszerességgel olvashassanak arról: a mérnöki kamara elérte, kiharcolta, véleményt alkotott.” (Fejér) „Az országos kamarától azt várják el tagjaik, hogy az eddigieknél is erőteljesebben lobbizzon a szakmagyakorlók érdekeiért. Bajban van az ország és bajban vagyunk mi is. A mérnöktársadalom most még türelmes, csak ez a türelem el ne fogyjon.” (Zala)

Az előbbi megyei kamarai vezetői probléma-listára kamarai tagként, annak kiegészítéseként, hasonlóra serkentve tagtársaimat, javaslom felvenni:

• A társadalmat érintő, a társadalmat foglalkoztató műszaki kérdésekben a kamarának legyen írásos saját véleménye, melyet közöljön a médiával akkor is, ha az eltér a politikusok véleményétől.

• A kamara dolgozzon azon, hogy legyen újra 4 éves technikumi képzés ugyanazzal az erős szakmai és közismereti tartalommal, amellyel a méltatlanul megszüntetett technikumok esetén volt. A középfokú műszaki képzés legalább olyan fontos, mint a felsőfokú.

• Át kell gondolni a műszaki ellenőrzést, mely ma eszköztelen, erőtlen. Ennek következménye a selejtes építőipari termékek miatt nagyon sokba kerül a társadalomnak.

• A műszaki termékeknél legyen első minősítő, minőségi szempont azok hosszú élettartama. Képtelenség az, hogy a 100 éves műtárgyak hiba nélkül működnek, míg a 3 éveseket újra meg kell építeni!

• A kivitelezői egységárakat szigorúan ellenőrizni kell! Legyen részletes, írásos önköltség-számítás. Az önköltség alatti ajánlatokat ne legyen szabad figyelembe venni!

• Legyen egy maximális haszonkulcs meghatározva. Az önköltség és a haszonkulccsal számolt nyereség összege legyen a vállalkozói egységár.

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök,
okl. építőmérnök

Szeged, 2011. szeptember 22.

Kapcsolódó oldal:

Széleskörű és nyilvános kutatás az építészet- és építésügyről - várjuk véleményét és javaslatait!