A Rethinking által szervezett Carrara Thermal Baths nemzetközi ötletpályázat célkitűzése az elhagyatott, emberek által kizsákmányolt carrarai márványlelőhelyek új funkcióval való felruházása. Összesen 105 pályamű érkezett, melyek a neves zsűri többszintes értékelésén estek túl. Az első szakaszban a legérdekesebb tervek kerültek a ’Selected’ körbe, a második szakaszban a zsűritagok egyénileg választották ki a legérdekesebb projekteket – ’Finalists’, végül a zsűri az építészeti minőséget és a tervek eszmei értékét, koncepcióját értékelve ítélte oda a díjakat. Az ötletpályázaton Páll Attila és Tóth Arnold ’Prosthesis’ pályaműve 2. díjban részesült.
“ARCHITECTURE SHOULD NOT BE THE PROTAGONIST OF THE ENVIRONMENT” - KENGO KUMA
Kiegészítés, kapcsolat és nyitottság. Mind egyszerű kifejezések, amikkel könnyen azonosítható a Protézis. A páratlan tervezési környezet ihlette táj orientált, ’nem-épület’ megközelítésünk valahol az építészet és a természet között mozog. Célja a termálfürdő fogalmának újraértelmezése, illetve a természet alapvető elemével, a vízzel való kapcsolat megteremtése, ezáltal magasabb felhasználói élmény generálása. Ennek érdekében gyakran ellentéteknek érzékelt szempontokat megtestesítő sémát terveztünk: szabad formavilágú, de mégis szigorú, moduláris és szobrászati, átlátható ugyanakkor átlátszatlan, tömör test, ami mégis foltszerű tud maradni.
Formai alapelvünk, hogy olyan környezetet/formát generáljunk, amelyben a látogató egybeolvad a természettel és magába a hegybe lép be. Ennek érdekében egy egyszerű, vertikális rács kerettel operálunk, mely az eredeti táj kontúrját hivatott vizuálisan helyreállítani a sebzett hegyoldalban. A szabályos térbeli szerkezet protézisként illeszkedik az ember által mesterségesen kialakított, majd nyersanyag hiányában elhagyatott tájba. Modularitása könnyen lehetővé teszi az adaptálhatóságát és elhelyezhetőségét.
A Protézis mint dinamikus rendszer kölcsönhatásba lép környezetével, és számos lehetőséget kínál a vízzel való kapcsolatteremtésre. Funkcióját tekintve javaslatunk nem egy hagyományos értelemben vett fürdő, nem csupán medencék sorozatából áll, hanem sokkal inkább érzéki zónák áthatása. A víz mint térformáló elem jelenik meg, és alkalmazkodva az alapvető emberi érzékekhez – hallás, szaglás, tapintás, látás, ízlelés – adott zónákban más és más formában tapasztalhatják meg az idelátogatók.
A Protézis több mint egy élvezetes hely, apró, de nem lényegtelen részleteivel eggyé válik kontextusával. A könnyű rácsszerkezet találkozása emberi nézőpontból jól elkülöníthető a tömör felületektől, azonban távolról rátekintve az elmetszett rácsokra eső fényben tükröződő pontok a hegy sziluettjét idézik vissza. Anyaghasználatában szintén különálló szerkezetben finoman bemarva visszaidézhető a márvány jellegzetes textúrája. Vízfelhasználási stratégiájának – csapadékvíz gyűjtés és keringtetés – köszönhetően funkcionális működésén kívül, fenntarthatóságában is környezetéhez alkalmazkodik.
Páll Attila, Tóth Arnold