A 2014 augusztusában történt földrengésben legalább 600 ember vesztette életét vagy maradt otthon nélkül Kína Jünnan tartományában, Guangming falujában. A projekt elsődleges célja egy olyan technika népszerűsítése, amely nemcsak ebben a régióban, hanem bármely természeti katasztrófa sújtotta területen segítséget tud nyújtani a helyi lakosoknak, hogy külső beavatkozás nélkül képesek legyenek saját otthonaik felépítésére.
Paul Finch, az Architects' Journal főszerkesztője és a fesztivál szervezője kiemelte, hogy a nyertes sikere mutatja azt, hogy az építészet éppúgy hozzátartozik a legszegényebb közösségek életéhez, mint a leggazdagabbakéhoz. Ez a vert falú ház ritka esete annak, hogy ekkora elismerésben részesül egy olyan projekt, amely elszegényedett térségben, kis beruházással született meg. A zsűri emellett pozitívan értékelte az anyagok felhasználásában és az építési technikákban megjelenő hagyományos látásmódot, amely az új technológia által adott lehetőségekkel keveredett.
A letisztult vonások, leginkább a belső teret kettéosztó folyosó valóban modern külsőt kölcsönöz a kívülről kevésbé lélegzetállító épületnek. A fényes közlekedő felfelé megnyitja a teret és csendes átjárást biztosít a külső és belső tér közt, mialatt fényforráshoz juttatja a felső szobákat. Az acél és beton rúdakkal erősített falak biztosítják az épület ellenállóképességét, míg a dupla üvegű ablakok és a szigetelt tető elősegíti a hőteljesítményt. A négyzetes alapforma és a döngölt föld anyagisága miatt masszív épület úgy tölti be elsődleges funkcióját, hogy nem zárja ki a szabadabb mozgás lehetőségét.
A tektonikai szempontokon túl a társadalmi kontextust is figyelembe vevő, érzékeny projekt leginkább az ötvenes években megindult kritikai regionalizmus gondolataival hozható viszonyba, amely Stirling megfogalmazása szerint a helyi, népi és voltaképpen anonim építészetet hirdette. Az irányzat későbbi képviselői, többek között a méltán híres Kenneth Frampton kiemelte, hogy a lokalitás hangsúlyozásának tartózkodnia kell attól az archaizáló, kolonizáló gyakorlattól, amely felszínes, túlzó reprezentációival árucikké minősíti a helyi kultúrát. Az a látásmód, amely ezt kikerülve képes valóban értő módon fordulni egy lokalizált közösség nehézségeihez kivételes módon ösztönző a kínai építészet légkörében, amely a soha nem látott mértékű urbanizáció miatt egyre kevesbé törekszik egy önálló jelrendszer megteremtésére.
Kiss-Pál Anna