Pseudocrisis - Máté Attila terve

„A kiindulási pont a nézőpont, – a kérdésfeltevés nézőpont kérdése.” Egyfajta belső válságkezelésre megalkotott, fiktív tér; tudatalattink jelképe s egyben elgondolkodtató, mély verem Máté Attila legfrissebb munkája. Bemutatjuk az építészet, a festészet és a konceptuális művészet szűk metszetében elhelyezhető "tervet".

Alapvetés, mint építészeti megfogalmazás

A projekt egyfajta válaszlehetőség. Lelki, gazdasági krízishelyzetre való reflektálás vizuális módon, építészeti megfogalmazásban. Elmehetünk a változások mellett, de meg is állhatunk egy pillanatra vizsgálódni, tudatosan elmélyülni…

Elnevezés

A pseudocrisis eredetileg orvostani kifejezés. Az én megközelítésemben egy szóösszetétel: pseudo=hamis, crisis=válság. Álválságot, hamis válságot jelent, illetve az ezzel kapcsolatos érzetet leginkább. Az egyén válsága ez, amely nem feltétlenül kötődik időponthoz, térhez, külső körülményekhez.

Az épített tér szimbolikája

A helyszín egy konkrét épített tér, valós fizikai paraméterekkel. Egy mély verem, mely a tudatalattinkat, a mélységet, a bennünk lévő mélyebb összefüggéseket jelképezi. Egyfajta „belső tér” ,– a belső én tere. Az értelmezés, találkozás színtere. Találkozás önmagunkkal, belső énünkkel. Az a hely, ahova elvonulhatunk a világ történéseiből kiszakadva elmélkedni, gondolkodni.

A tudatos szintet és a tudatalattit egy hosszú folyosószerű lépcső köti össze. A lépcsőfokok az elmélyülés fokozatait szimbolizálják. A lépcső aljára érve feltárul előttünk a tudatalatti mélysége. Innen visszatekinthetünk a külvilág, a tudatos létezés felé, a verem széléről pedig a tudatalattit jelképező verembe. A reláció mindkét irányban működik, a fizikai kapcsolatot a lépcső teremti meg. Az épített tér anyaga, színe változó, a külvilág változásaira reflektál. Formája állandó, a belső stabilitásra, a lélekre utal…

A projekt célja

A Pseudocrisis egyfajta belső vizsgálódásra késztet. Állomásai elgondolkodtatnak, reményt adnak, előre jelzik, hogy a mélypont csupán a pozitív változásokat megelőző állapot. A Krízishelyzet középpontjában az egyén, az egy, a “Lény”, a belső én áll. Az Ő szemszögéből vizsgáljuk a jelenséget. Elképzeljük, ahogy lesétálunk azon a bizonyos lépcsőn és megtisztulva, újjászületve távozunk a veremből. Ez akár meditációs módszer is lehet…

A Lény, mint belső én

A főszereplő – a Lény arc nélkül jelenik meg. Belső érzései vetülnek ki, belső hangja hallatszik. Ezek a fizikai látásnál, hallásnál sokkal fontosabbak. Előrevetíti a “lábujjhegyen járó ember” képét, utalva ezzel egy magasabb intelligencia, egy mélyebb tudatszint létezésére. Környezetére “bőrszínének”, anyagának változásával reagál…

Lélekfestés, mint leképezés

A projekt eddig elkészült képi elemei festmények. Egyfajta lélekfestés mindez, mely a belső én, a lélek hangulatváltozásait mutatja be. A tudatalatti leképezése, tudatos módon. Mindez egy építészeti projektként is felfogható, az ábrázolt épített tér akár meg is építhető, az üzenet számomra ennél azonban sokkal fontosabb. Az állapot megélése lehet megtisztulási folyamat is, hamis jellege számomra ebből fakad.

Máté Attila