Szerencsére munkámnak köszönhetően gyakran utazom és emellett rendszeresen járok haza, Magyarországra is. Minden esetben igyekszek egy kis időt szakítani a meglátogatott helyen való bóklászásra, sőt néha még az interneten előre kinézett, érdekes épület megkeresésére és személyes megtekintésére is. Rendszeres olvasója vagyok már évek óta az Építészfórumnak és a szerkesztők bátorítására elhatároztam, hogy észak-amerikai élményeimet, képeimet megosztom a fórum más kedves olvasójával is. Ennek keretében elsőként kedvenc itteni városomat, az Óvilágra erősen emlékeztető Québec-et szeretném bemutatni két részben, a magam "amatőr" módján.
Québec városa volt a legelső jelentős, időközben nagyvárossá fejlődött település a mai Kanada területén. Francia telepesek alapították 1608-ban a St-Lőrinc folyó partján. Ennek megfelelően az első folyóparti kőépületek az akkori Franciaországot idézik. A nagy bőségben található fa azonban gyorsan felváltotta a követ, mint építőanyagot, bár a borítás továbbra is gyakran tégla illetve kő maradt.
Az első házak: Quartier petit Champlain
Ez az egyetlen észak-amerikai település, amely központját várfal veszi körül, mely az indiánoktól és az angoloktól volt hivatott megvédeni egykori lakóit.
Mivel Québec az azonos nevű tartomány fővárosa is egyben, itt található a tartományi parlament, amely szintén az európai építészet stílusjegyeit hordozza.
A 600 ezres város legjellegzetesebb épülete azonban mégsem ez, hanem a mind a mai napig luxusszállodaként üzemelő Chateau Frontenac. A francia kastélyokat utánzó monumentális épület a transz-kanadai vasútvonal minden jelentősebb állomásához tervezett hotellánc québec-i egységeként épült a Szent-Lőrinc folyót övező dombok egyikén.
Említést érdemel még az impozáns városháza is.
Hangulatos, az Óvilág településeire emlékeztető kanyargós utcáival és éttermeivel Québec rengeteg kanadai és amerikai túristát vonz, akik nem tudnak vagy nem akarnak egy drága európai útra költeni vagy szeretnek a téli sportoknak hódolni.
Carnaval d’hiver, château de glace – Téli karnevál, jégpalota
szöveg és képek: Poncsák Sándor