Racionalizálni kell

„Japánban a rendszer átstrukturálása az 1990-es évek válsága idején 13-14 évig tartott. Boldog lennék, ha Magyarországnak ennyi idő alatt sikerülne.”
A munka-jaj fókusztéma villáminterjú sorozatának zárásaként Pálffy György, a Pálffy Építész Stúdió vezető tervezője adott interjút.

Építészfórum: Hogy érinti Önöket a gazdasági válság itthon és Japánban?

Pálffy György: Az építőipar – amely a legrosszabb amplitúdóval rendelkezik – elsőként reagál a gazdasági változásokra. Vannak munkáink, amelyeket visszamondtak, vannak olyanok is, amelyeket felfüggesztettek. Akadnak ki nem fizetett projektek, és sok munka előkészítése lelassult. Japánban jóval intenzívebb a gazdasági visszaesés.

ÉF: Ön már egyszer átélt egy gazdasági krízist Japánban. Hogyan lehet túlélni egy ilyen nehéz időszakot?

P.Gy.: Racionalizálni kell a kiadásokat. Olyan beruházások felé kell tekinteni, amelyeket kevésbé érint a krízis. Teljesen más a helyzet itthon most, mint Japánban volt a kilencvenes években. Akkor a luxus beruházások estek vissza, mi pedig olyan területek felé mentünk, mint az oktatás, élelmiszeripar, egészségügy. Sok egyetemet, pékséget terveztünk. Magyarországon egészen más a helyzet, ugyanis nincsenek megállapodott intézmények.

ÉF: Mire számít, mikor jön ki Magyarország a válságból?

P.Gy.: Magyarországon csak rátett egy lapáttal a rossz gazdaságpolitikára a világgazdasági válság. A szavazatszerző politikának a következménye, hogy itt tartunk. Ahelyett, hogy munkahelyeket teremtene a kormányzat, hogy igazságosabb újraelosztás lenne, hogy egy emberközpontú kapitalizmus felé haladnának az intézkedések. A világban bekövetkezett gazdasági válság nálunk arra jó, hogy tudjuk mire fogni a nehézségeket. Nem vagyok derűlátó. Japánban a rendszer átstrukturálása 13–14 évig tartott. Boldog lennék, ha Magyarországnak ennyi idő alatt sikerülne. Egy végletekig kiszipolyozott lakosságot nehéz motiválni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha valaki merne lépni, ha lenne hiteles ember, akkor sokkal gyorsabban ki tudnánk lábalni a krízisből. Magyarország nem optimista, a jövőre készülő ország.

ÉF: Politikai, várospolitikai szinten szükség lenne változtatásra?

P.Gy.: Az építőipar a körbetartozások miatt nem tud előrelépni. Nincs szakemberképzés, nincs utánpótlás, nincs minőség. Nem arról kellene vitatkozni, hogy legyen, vagy ne legyen felhőkarcoló. Ez csak a tőkekoncentrációról szól, megint egy kivételezett társadalmi réteget hoz helyzetbe. Arról kéne inkább beszélni, hogy az össztársadalmi vagyont hogyan akarjuk fenntartani. Mindenhol, így a közigazgatásban is, magasabb morálra lenne szükség. Az építészek bele vannak kényszerítve egy adott helyzetbe: vagy elhagyják a pályát, vagy korrumpálódnak. Nem hiszem, hogy annyi rossz építész van, mint ahány rossz épület.

ÉF: Mit tehet ebben a helyzetben a szakma?

P.Gy.: Mindenképp párbeszédre van szükség, sok választása nincs a szakmának. Az építész szakma a társadalom leképeződése. Az építész társadalomnak össze kell fognia. Ugyanezzel a szemlélettel nem megy tovább.