Ránk itt nincs szükség!?

"Megtanulhattam volna, hogy ami velem történik az soha sem véletlen. Olvasom, hogy a kormányzat úgy döntött, hogy csak bizonyos állami cégek vehetnek a tervezésben részt. Vajon hány állami alkalmazott van, aki ebben részt vehet, akinek bármi kompetenciája van a témában." Rácz Zoltán írása. 

Fejlesztési tervek 2020-ig

Azt gondoltam, hogy egy magánügy szóra sem érdemes, amikor leírtam, hogy ki kell állni, a 2020-ig terjedő EU költségvetési ciklus terveihez a Kamarának, hogy a mérnököknek közük legyen ehhez. Még azt is megfogalmaztam, hogy ne saját önös érdekük legyen a mérvadó, hanem az ország, a leszakadó vidék érdekében dolgozzanak, ha kell, gazdaság politizáljanak. Írtam ezt azért, mert úgy tapasztaltam, hogy valami nincs rendben e körül. A legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy szerény személyemen kívül ennek az egész mérnöktársadalomra is katasztrofális hatása lehet. Nem az motivált, hogy ha én nem tehetem, az egészet egye meg a fene, hanem mérnökök többsége tegye, tegye jól, hasznosan az ország érdekében képzettségének megfelelően, kicsit kiegészítve tán a térség iránti empátiával.

A történet, amiből leszűrtem azt a következtetést: Egy városi képviselő megkért, hogy nézzem meg városát és segítsek elsősorban neki, hogy milyen terveket készítsenek 2020-ig, mert ennek eljött az ideje. Tette ezt azért, mert emlékezett rá, hogy egy település rehabilitációs munkánkért Európa díjat kaptunk, amiben én voltam az építész. Elmentem, egy napot ott töltöttem, felmértem a meglévő adottságokat, összevetettem a talán szélesebb látókörrel bíró szakmai tudásommal és két oldalon leírtam, hogy bizony hiú ábránd abban reménykedni, hogy egy új ipari park majd vállalkozásokat hoz, mert a határszél, a sztráda távolsága, és sok más alapvető adottság miatt nem fognak ide jönni. Megnéztem a felújításra érett épületállományukat és leírtam, hogy erre csak akkor szabad költeni, ha a gazdasági alapokat helyre rakták a városban. Leírtam, hogy a fenntartható fejlődésnek én milyen lehetőségét látom. Őszintén, hiú remények kemény kizárásával. Megírtam, hogy nem tudom tőlük átvállalni a tervezés minden kínját, ha nincs benne a város vezetése, az innovatív emberek a tervezésbe és a folyton változó környezet miatt szükséges korrigálásokba, akkor nem lesz belőle semmi. Állíthattam ezt több sikeres nyugati vállalkozást látva. Én koordinálom csupán és tudásom, tapasztalatom adom hozzá, szerény összegért, de a megvalósulás sikere is az övék lesz. Egyet kértem és vállaltam a kölcsönös bizalmat. Meghívtak a részletek tárgyalására. Egyszer egyik pillanatról a másikra megszűnt a kapcsolat. Annyit tudtam meg, hogy „fentről” kijelöltek valakit, hogy csak vele lehet a munkát elvégeztetni. Mivel ez nem ritka eset, hát nyeltem egyet. Szelaví.

Megtanulhattam volna, hogy ami velem történik az soha sem véletlen. Olvasom, hogy a kormányzat úgy döntött, hogy csak bizonyos állami cégek vehetnek a tervezésben részt. Vajon hány állami alkalmazott van, aki ebben részt vehet, akinek bármi kompetenciája van a témában.

Kedves Kollégák! Ha finoman fogalmazok, megint egy mutyinak vagyunk a tanúi. Ha durvábban, akkor újra belénk törlik a cipőjüket egyes politikai tényezők. A Mérnök Kamara vezetője már kiállt ez ellen. Azt gondolom össze kéne fogni és közösen kiállni a szakmaiatlan döntés ellen.

Rácz Zoltán 
építész vezetőtervező
Szekszárd, 2013. 12. 15.