Ránki Júlia laudációja Alföldy Gáborról
Alföldy Gábor, aki a magyarországi kastélykertek kutatásával és rehabilitációjával foglalkozik a 2014-es Év Tájépítésze Díj rendezvényen MTSZ különdíjat kapott. Ránki Júlia laudációja.
Tisztelt Zsűri, pályázók és vendégek! Alföldy Gábor első pályázati munkájának címe: „A kerttörténeti tudományos dokumentáció műfaja” – ám az angol fordítás a new = új szócskát is tartalmazza. Nos, ezért vagyunk itt. Mert új műfaj születik. (New Form of Historical Documentations and Conservation Plans)
Tisztelt Andrássy, Cziráky, Festetics, Forgách, Erdődy, Esterházy, Károlyi, Nádasdy, Orosdy, Schwáb, Széchenyi család! Bemutatom Alföldy Gábort,
az első olyan magyarországi Europa Nostra-díjast, aki történeti kert témával, tájépítészként nyerte el e rangos elismerést. Fertőd, Doba, Dég, Mándok, Diósjenő és Anarcs, Keszthely, Füzérradvány, Olaszfalu polgárai! Kell-e bemutatnom Alföldy Gábort? Amit az önök szeme láttára és önökkel együttműködve csinál – csinált, az ma már mintaként szolgál az oktatásban, pályázatokban, ráadásul a műfajnak még EU-s forrást és jogszabályi hátteret is tudott szerezni. (Szerencséje, hogy igen járatos a labirintusokban…)
Egy helyi erdőőr, vagy horgász, arra sétáló vendég, vagy kiránduló bringás nem is sejti, hogy emberünk „milliárdos”. Lobbi tevékenységének köszönhetően 2009 és 2015 között összesen csaknem 5 Mrd Ft EU-s támogatást költhet hazánk történeti kertek helyreállítására, s ez messze több, mint amennyi 1945 óta valaha rendelkezésre állt.
Több tucat történeti kert újulhat meg ebből a pénzből országszerte. Alföldy 3 bemutatott „projektje” is ehhez kapcsolódik: kettő egy-egy tevékenységi kört fed (kerttörténeti dokumentációk, Forster
Központ projektjei), a harmadik ezek közül kiemelten a dégi park helyreállítása.
Mint e portfólió mutatja: 11 helyszínre készített kerttörténeti tudományos dokumentációt Alföldy, amelyek legtöbbje EU-s pályázatok alapja lett. Ezeket a tisztelt zsűri ismeri. (Ismeri?) Tény, hogy ma már az egész szakma elismeri: Alföldy Gábor tevékenysége nem megkerülhető. Vagy azért, mert méltányolják, vagy, mert vitatják.
Azt latolgatom, miben mérjem a kutatót, projektvezetőt: kilóban,karakterben, kilométerben? Sok kilónyi dokumentáció, tucatnyi könyv és tanulmány, megszámlálhatatlanul sok leütött karakter, ezernyi összegyűjtött archív fotó és terv, egyenlítőnyi kilométerek, mintegy 500 hektár parkterület helyreállítása száz meg száz hektárnyi bozót kiirtásával és másfélszázezer köbméter iszap kikotrásával a tavakból, – ez a teljesítmény számokban. A háttérben más is van. Egy elkötelezett ember, aki nekiindul, akár megbízás nélkül is, és egy régi
kép miatt nem alszik, amíg a végére nem jár (szó szerint) a sejtés diktálta útnak. Megtalálja a már csak régi térképeken vagy a településen lakók memóriájában élő park határait ott, ahol az addigi tudás csak kis részét definiálta műemléki értékként. Gyerekként csodás parkokban töltötte aszünidőt (Szigligeten, Zsennyén), kezdőként Keszthely kastélyparkjába terelte egy véletlen lehetőség, majd brit tapasztalatokat és diplomát szerzett a történeti értékek megóvásáról, és ezt kamatoztatja is folyamatosan. Tájépítész-mérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, aki a művészettörténészek módszereivel és alaposságával folytatja kutatásait. Így fejlesztette ki, illetve honosította meg a kerttörténeti tudományos dokumentáció hazánkban előtte nem alkalmazott műfaját. „Bölcsészmérnök” vagyok – mondja magáról.
Türelemmel megvárta, míg a kettős megközelítés módszerét elfogadja a szakma. Most csapata is van hozzá a Forster Központban, ahol 2013 júliusa óta vezeti a Történeti Kertek Osztályát. Ám nem ülhet a székében, szinte folyamatosan utazik: 15 parknak viseli gondját. Eközben a kutató számára itt az utolsó pillanat: az élő műemléket részben az élő emlékezet segít helyreállítani. A helybéli nénik és bácsik szavai még igazolják, kiegészítik a múlt századi fotókon látottakat, ők emlékeznek a részletekre, az emberekre, a méltóságos úrra és teszik helyre a poros-penészes rajzok, irományok utalásait. Szót kell tehát érteni a faluval, a levéltárral, a sokféle tervező kollégával, a hatóságokkal és az Európai Unióval is. És közben egyeztetni kell a természetvédelmi, az erdészeti és a turisztikai szempontok, jogszabályok sokaságát. Ma csak uniós pályázati pénzek biztosítják a történeti kertek hiteles helyreállítását. Ennek a folyamatnak most már rendeletben előírt része a kerttörténeti dokumentáció, amelyre az itt bemutatott néhány példa mintául szolgál.
Kit ajánlok tehát a tisztelt zsűri figyelmébe? Egy elkötelezett csapat vezetőjét, akinek egy átlagos nap 48 órából áll, s aki ehhez elsősorban családjától kap erőt és segítséget. Egy újítót, aki olyan műfajt teremtett, amivel leírhatóvá, láthatóvá és megélhetővé teszi a múltat a jövő számára. Ajánlom tehát Alföldy Gábor tájépítészt, aki régi-új értékeket mutat fel és teremt újjá, mindnyájunk gazdagodására.
Ránki Júlia
Elhangzott az Év Tájépítésze 2014 gálán, 2014. április 24-én.
