Regang ház

Gangos bérház. Ez a típus vélhetően mindenkinek mond valamit. Van aki felnőtt benne, van aki egyetemistaként bérelt, és van aki ilyenben él. A 19. század jellemző háztípusa Budapest belvárosában jóformán egyeduralkodó. Aki itt él, jó eséllyel ilyenben lakik. Nincs ez másként a VII. kerületben sem. Molnár Szabolcs diplomamunkájában a területről gondolkodva egy konkrét eset megoldási javaslatát is elénk tárta.

Diplomamunkám félévére egy olyan témát szerettem volna találni, amely az építészet kontextusában mozogva egy mindennapi és aktuális problémával foglalkozik. A legnagyobb rétegre ható problémák kétségtelenül a lakhatásban keresendőek, így Budapest felértékelődő belvárosában, a VII. kerületben találtam meg témámat. Az alábbi rövid írás megpróbálja összefoglalni azokat a megállapításokat és felismeréséket, amelyeket Belső-Erzsébetváros gangos bérházainak problémakörében feszegettem. A történelmi áttekintést a megértéshez szükséges léptékben tudom csak átvenni, mivel a dolgozat terjedelme nem teszi lehetővé a teljes ismertetést, és ez a témakör számos jól használható irodalommal rendelkezik.

A következő írást nem tekintem tudományos munkának vagy szakdolgozatnak – inkább a féléves munkám, kíséreltem dokumentációjaként tekintek rá.

A Duna keleti partján, a pesti városfalon kívüli parlagon organikusan és magára hagyatva tudott fejlődni a semmiből a ma is annyira jól ismert utcák hálózata és épített terek határai. A városfejlődés két mozgatója a természetes belső erők a mesterséges külső behatások – szerencsés esetben – kialakult egyensúlya. Kevés helyen tudott ennyire kifejlődött állapotban megkövülni egy természetes gazdasági és társadalmi folyamat eredménye.

Az 18. század elején a hatalmas szántók és legelők határain a pesti polgárság majorokat kezdett építeni, és még az első telekkönyvek (1717), de jóval az első szabályozási terv (1830) előtt kialakult a mai kerület struktúrát is jelentő utcahálózat. A földek felosztásának metódusából pedig következik Erzsébetváros morfológiája és a jellemző arányú hosszútelkes beépítési mód. A történelem során végbement beépítési evolúció néhány maradványa még ma is felfejthető a kerületben. Így a szabadonálló majorságok földjeinek felosztását követően oldalhatárra kényszerülő épületek jelentek meg. Újabb utcák nyitása után a főutak mentén már a városiasabb kép és zártsorúság, majd a többszintes beépítés lett jellemző.

Az 1700-as évek végén és a 19. század elején dominánssá válnak a haszonszerzés céljából, magántőkéből épült többszintes lakóházak épületei, amelyek a minél nagyobb haszon reményében maximális telek-kihasználtsággal és hatalmas szerkezeti- és statikai tartalékkal épültek. Ezek a házak általában több ütemben, és eltérő minőségben töltötték fel a telket; a jó minőségű és tágas utcafrontok után az oldalsó szárnyak toldalékai, majd a keretet bezáró hátsó szárnyak épültek meg. Számos levéltári tervből az derül ki, hogy az általunk ismert körfolyosós/gangos ház az esetek többségében nem rendelkezett folytonos folyosóval – minden épületrész külön lépcsőházzal és közlekedőrésszel működött. Azonban ezek mellett is egyik hatalmas pozitívuma, és jövőbeli hozadéka volt ennek a morfológiának, hogy a különböző társadalmi- és szociális rétegeket egy térben tudta integrálni és a városrészen belül semmilyen szegregáció nem jött létre. Mindez építészeti eszköztárral piaci igényekre hangolva valósult meg, bármiféle külső hatás nélkül.

Tehát a kerület tömegét adó lakóépületek az 1850-es évekre már kifeszítették a kerület határait és a pesti árvíz után a maradék, akkoriban elavult épületállomány is lecserélődött. Később a Nagykörút és az Andrássy út formálta határait, azonban belső struktúráján és épületállományán rz már nem változatott – és azóta sem változott.

A VII. kerület Budapest legsűrűbb része, mindössze 2 km² 31.000 fő/km² sűrűséggel. Ez nagyjából 72.000 embert jelent 36.000 lakásra, melyek átlagos területe 64 m² – amely így is a legalacsonyabb a fővárosban. Nem áll szándékomban egyenlőségjelet tenni Erzsébetváros és a lakótelepek közé, azonban paramétereiben mégis összehasonlíthatóak. Természetesen az egyéni igények és a preferenciák döntenek, vagy az, hogy milyen komfortra vágyunk, de amíg általánosságban a lakótelepeket egyfajta pejoratív felhang övezi, addig a pesti belvárosban ilyesmiről nem beszélhetünk. Holott statisztikák szerint Belső-Erzsébetváros lakásaiban 15-ből egyben máig nincs WC – ez egy átlagos bérháznál azt jelenti, hogy 3-4 lakásból ma is a lépcsőfordulóba járnak.

Ezen tények mellett azonban fontos, hogy a kerület karaktere, identitása és történelme érték, még akkor is, ha nem műemlékekről és műemléki környezetről beszélünk – a kerület harmadát Pollack később másik harmadát pedig Ybl tervezte azonban nem egyenként, külön entitásként képviselnek értéket az épületek, hanem együttesen a pesti város szöveteként. Valahogy azonban reagálni kell az elmúlt évszázadok változásaira, hiszen ez több hullámban már elmaradt – a világháborúkat követő lakótelep-építésektől datálva már elenyésző energiát és pénzt fordítottak az épületállományra, majd később a privatizációtól várt reakció is elmaradt.

A fentieket továbbgondolva a megkövesedett városrész egykori előnyei ma a gátját képezik annak, hogy ez a struktúra továbbfejlődjön. A jelenlegi rendszer korlátja saját sűrűségéből fakad. Ha fenntarthatóan tovább nem fejleszthető, úgy a következő lépcsőfok egy új elem kell, hogy legyen a kerület evolúciójában.

Összefoglalva:

• a városfejlődés önszabályzó folyamatai szerencsésen és jól működtek
• megállapíthatjuk, hogy a kerület nagy része a századforduló előtt épült
• társadalmi helyzet: magántőkéből, haszonszerzés céljából épültek a házak és gazdagon strukturált városszövet jött létre
• a magántőke kihatással volt a szöveten túl a kisebb léptékre is, hiszen olyan statikai- és szerkezeti tartalékkal rendelkező épületek jöttek létre, melyek még viszontagságos múltjuk ellenére is állnak, bár már semmiképpen nem kielégítőek
• szerencséje volt a kornak a klasszicizmussal, amelyben egy minden irányba folytatható egységes struktúrát tudtak létrehozni, ezzel meghatározó karaktert és városképet is kialakítva

A fentiek következménye a gangos bérház típusa és struktúrája.

A megállapítások után, a tervezési folyamat kezdetén, szükséges volt egy szigorú szabály- és követelményrendszer felállítása, mely prioritások nélkül magában foglalja a gangos házban megtartandó és elvethető értékeket.
A mostani karaktert és kialakult városképet megőrizve, vagy szükségszerűen módosítva azt, a régihez alkalmazkodó új elem megfogalmazása volt a feladat, amely nélkülöz átfogó és kerületen átívelő urbanisztikai beavatkozást, helyette sejtről sejtre egy folyamatban cserélődő, változó városszövetet feltételez. Erre egy stratégia, és egy szabályozási terven felüli arányrendszer megalkotása lehet az adekvát válasz. Diplomamunkámban erre teszek kísérletet.

Miután felállítottam egy eszköztárat – a meglévő városszövet és épületállomány vizsgálatára – rátaláltam Bukovics Ádám hasonló elven működő modelljére. A vizsgált szempontok a következőek voltak: fényviszonyok, alaprajzi flexibilitás, szellőztethetőség, épületszerkezetek minősége. Azonban ezeket nem egy matematikai modell igen/nem kizáróságával vizsgáltam, hanem az együttállások miatt ezek optimumát kerestem. Ezek eddig a mérhető tartományban lévő tulajdonságok voltak, ehhez csatlakoztak építészeti követelmények is, úgy mint: a gang és az udvar szerepe, a ház és a tömb kontextusa, valamint természetesen a terek sokszerűsége és integrációs szerepe.

Ezek alapján a meglévő különböző beépítéseket vizsgáltam, majd ezek mutációinak visszahelyezésével kísérleteztem. Ebből a pár próbából jól látszott, hogy ezt az organikus sűrűséget a minőség növelésével párhuzamosan nem lehet tartani, valamint nem lehet a telek minden pontján és metszetében ugyanazt a hozzáállást és funkciót produkálni.

A kísérletekből az alábbi következtetéseket vontam le:

• nyilvánvalóvá vált, ha meg akarok felelni a kitűzött szempontoknak, akkor a sűrűséget kezelni kell
• minden telket saját koordinátarendszerén belül érdemes vizsgálni, és dönteni arról, hogy milyen stratégia illeszkedik rá
• általánosságban elmondható, hogy az utcai frontok az esetek többségében megtarthatóak, jó minőségű és jó adottságú nagy lakásokkal rendelkeznek.
• adottság a tűzfalak rendszere és mérete; változó magasságaikat felhasználva olyan határértékeket generálnak, melyek pozícionálják az épületet

A fentiek alapján a következő irányelvek születtek:

• az értékfelmérést követően megőrizhető az utcafront, ezáltal a kerület léptéke és a klasszicista karaktere megmarad
• az épület ez egyik tűzfalra húzódik, a többitől pedig távolságot tart oly módon, hogy magasságával illeszkedik a pesti horizontba, azonban a távolabbi saját tűzfalat feleslegessé teszi; így egy kötöttségtől megszabadulunk, és nő a tömb és a beépítés szabadságfoka
• ennek következménye, hogy tágasabb udvarok jönnek létre azonban a belvilág léptékében nincs változás
• a gang szerepe megmarad, ám pozíciója változik - felszabadítva egy homlokzatot, ezáltal a publikus és privát terek differenciálódnak
• a gang áthelyezésének másik hozadéka a szellőztethetőség, légudvarok nélkül, így az épület kompakt tud maradni
• az egy oldalon megépített tűzfal vázszerkezete és kitöltő falas rendszeréből következően, ha a jövőben feleslegessé válik (azzal a feltételezéssel élve, hogy ugyanezen elvek alapján cserélődik a tömb), akkor minimális beavatkozással kibontható, így egy jó minőségű, fényes és jól használható függőfolyóst kapunk – szerkezeti beavatkozások nélkül

Természetesen a fent leírtak nem egy algoritmust határoznak meg, amely önállóan megoldja egy-egy tömb problémáját, vagy a foghíjak sorsát (a foghíjak ezen szempontrendszer alapján csak tünetek és nem maguk a problémák), a kísérlet szerint csak úgy működik a folyamat, ha minden esetet egyedinek tekintünk.

A végleges épület rövid bemutatása

A terv végül az Akácfa u. 57. szám alatti telekkel és annak tömbjével foglalkozott.

Az új épület az utcafronti traktus mögött, az északkeleti telekhatárhoz húzódik. Az épület egy traktusmélységű; az északi gangos oldalon kiszolgáló funkciók és konyha helyezkedik el, míg a déli oldalra az udvarra néző nappali és szobák kerültek. Az egykori polgári lakásokra jellemző nagy belmagasság átöröklődik, az új épület szintjeivel csatlakozik a megmaradó utcai traktushoz, és igazodik a klasszicista metszethet, azonban annak a belmagasságát gazdaságosabban és sokkal kihasználhatóbban integrálja. Így fekvő galériák és félmegoldások helyett teljes értékű duplex lakások jönnek létre. Az L alakú gang a tűzfalra tapadva csatlakozik a régi épülethez és a lifthez, ezzel akadálymentesítve mind a két épületrészt.
Az egyszerű téglányforma egy fél nyeregtetővel zárul, így metszetében is különböző minőségű lakások generálódnak, a legfelső szinten garzonok, az első és második szinten flexibilis, akár családok számára is alakítható, nagy légterű lakások helyezkednek el. Az udvar szinten az épület hátralép, és egy árkádsorral teremt kapcsolatot a közösségi terek és az udvar között. A földszinten az Akácfa u 57. esetében kiszervezett közösségi funkciók vannak, azonban erre való igény esetén lakássá vagy kereskedelmi egységgé alakíthatóak.

A kísérlet semmiképp sem tekinthető befejezettnek, inkább egy még több lehetőséget tárt fel és több kérdést nyitott előttem ebben a témában. Érdekes lehet továbbá, Budapest további területeire és beépítésire is kivetíteni a metodikát és a diplománál részletesebb, mélyebb és átfogóbb tanulmányokat készítetni kimondottan a célterületekre.

Molnár Szabolcs

irodalomjegyzék:

Földrajzi Értesítő XLV. évf. 1996.1-2. Erzsébetváros szociálgeográfiai vizsgálata

Ildefonso Cerdá: Az urbanizáció általános elmélete 2005

Építész Közlöny Műhely - 232 – Quo Vadis, avagy merre tartasz?

Bukovics Ádám disszertáció: A fuzzy szignatúra alapú modell további alkalmazásának lehetőségei

Ekler Dezső: Madách út vagy szerves városfejlődés

Ekler Dezső: Másképpen szemlélve a várost és a társadalmat - Építész Közlöny Műhely 2013/4 

Déry Attila: Terézváros – Erzsébetváros

Polyák Levente: A reciklált város - Építész Közlöny Műhely 227

Vacant Historical Buildings – English Heritage – Guidance Library

az ábrák KSH adatok és tanulmányok alapján készültek

OPPONENCIA 

Molnár Szabolcs DIPLOMATERVÉHEZ
BME KözépülettervezésiTanszék 2014.

Téma: Regang ház - Budapest, Erzsébetváros
Opponens: Herczeg László

Azt hamar eldöntöttem, hogy a tervhez nem illene lírai, egy történetbe ágyazott, vagy amolyan mókázós, szórakoztató opponenciát írni. Ez ennél sokkal praktikusabb ház. A gondolatok szándékosan, vagy természetesen redukáltak. Próbáltam feltárni a terv miértjeit, keresni a kapcsolatot város történeti alakulásával, az Erzsébet sugárút tervével és szerencsés nem létével, de ez sem illett ide.

Amiről azonban érdemes beszélni, azok a szomszédságok.
A sűrű, spekulatív módon létrejött városi és társadalmi szövet, egyszerre romantikus, vonzó, élettel teli és egészségtelen, sötét, megbetegítő. A földszinten rotyogó pörkölt illata lehet étvágygerjesztő és undort keltő. A családi események hangjai lehetnek szórakoztatóak, vagy zavaróak.

Humánetológiai kutatások szerint az állatokhoz hasonlóan, az embernek is van saját, egyéni légbuboréka, amit magával hord. A személyes zóna nagysága annak a helynek a népsűrűségétől függ, ahol felnevelkedett. A személyes zónatávolságot az illető kultúrák szabják meg, így a zsúfolt (nagy népsűrűségű) Japánban sokkal kisebbek a zónatávolságok, amelyet a japán emberekkel folytatott kommunikáció során figyelembe kell venni. A megfigyelések szerint a társadalmi helyzet is befolyásolja, milyen távolságot tart az egyén másokkal szemben.

Erzsébetváros Budapest egyik legsűrűbben beépített része. Az építési sűrűség jelenleg nem társul hozzá mért társadalmi sűrűséggel, bár az utóbbi időben, időszakosan, a turistaszezonban megtelik a városrész. Az ideiglenes lakozások miatt, lehetőség nyílik az épített szövet érzékeny ritkítására, az állandó, épített elemek cseréjére, egészségessé tételére és ezzel a város szempontjából kívánatos, állandó társadalmi sűrűség dúsítására.

Ezt a terv jól ismeri fel, a beépítéssel kellő érzékenységgel bánik. A tömbbelső ritkítása, a benapozás, az udvari légtérarányok javítása, az átszellőztetés lehetősége jól megválasztott alapvetések. Az épületek távolodása mellett, egyben figyelem fordul a szomszédság felé. A közlekedők mentén kibonthatóak a tűzfalt építő vázkitöltő falak. A fehérre festett, udvari téglafal segít a reflektált fény továbbításában.

Az épület szellemes másfél szintes lakások szintjeivel igazodik a meglévő épülethez. Kár, hogy a meglévő házrészről, bár udvari traktusa jelentősen átalakul, több nem derül ki. A lakások alaprajza frappáns, nagy használati szabadságot feltételez. A kiszervezett, földszinti közös funkciók, erősítik a közösségi lakozást.

A függőfolyosó átértelmezett terét, a belső funkció kivetülése természetesen alakítja. A későbbi részleges, vagy teljes megnyitás a teret átértékeli. A regang lehet közlekedő, terasz vagy közösségi tér, gangérzete a teljes megnyitással tűnik el. A megnyitás által feltárul a terv legszebb homlokzata, bár a szépség ennél a tervnél nem alapvető igény, inkább amolyan találmány.

A ház tartószerkezetei, épületszerkezeti rendszerei, a manapság használtnak megfelelnek. Az eresz szűk. A homlokzati tégla, elsőre meghökkentő, itt azonban a tartós, egyszerűen használható anyagon túl nincs egyéb jelentése. A födémek jelölésére használt acél tartó párkányok, „megengedhetetlen”, ugyanakkor jóleső lazaságok a redukált gondolatok terében.

A diplomaterv egyben mestermunka is. A mesterségbeli tudás itt jóleső gondolati érettséggel párosult. Bár a kapott terveken a gondosságot még nem tudtam mérni, úgy gondolom kiváló terv, elfogadásra javaslom.

Herczeg László
építész