A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központját (MTA RKK) pécsi székhellyel 1983-ban alapították. Az intézmény a hazai területfejlesztési kutatások bázisa, a regionális tudományok megteremtésének, művelésének és oktatásának meghatározója, amely szorosan együttműködik az európai tudományos rendszerrel.
Magyarország gazdasági hatékonyságának, EU-érettségének feltétele, hogy az ország továbbjusson a decentralizáció útján, melyen a közelmúltban elindult. Emellett a területi kohézió és a modernizáció is társadalmi-gazdasági paradigmaváltást jelent, melyet elméleti és empirikus kutatásoknak kell megalapozniuk. Az MTA RKK stratégiai céljai között szerepel a terület- és településfejlődés folyamatainak, a globalizálódó (európai, euroregionális, kelet-közép-európai, hazai) térsrtuktúrák vizsgálata alapkutatási szinten, a magyar regionális fejlesztési és európai integrációs csatlakozási döntések megalapozása és szakemberek képzése illetve továbbképzése.
Dr. Horváth Gyula főigazgatót, a közgazdaság-tudomány kandidátusát kérdeztem kutatásaikról, kutatási eredményeikről:
- Kutatásaik alapján milyen ma a magyar regionális politika és mi lenne a követendő útja?
- Az európai és magyar folyamatok vizsgálata alapján a fenntartható fejlődés regionális követelményeinek úgy tudnánk megfelelni a legjobban, ha több eurorégióhoz hasonlóan innovatív pályát követnénk. A mai területfejlesztési infrastruktúra azonban nem megfelelő. A hierarchia legfelső szintjén a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium áll. Viszont már a második szinten elhelyezkedő Megyei Fejlesztési Tanácsoknak nincs megfelelő hatáskörük, minthogy az önkormányzatoktól elkülönülten tevékenykednek, s a Regionális Fejlesztési Tanácsoknak már a pénzügyi feltételei sem adottak a hatékony működéshez. A nemzetállam alatti döntési szint erősítése fontos feladat lenne. A középszintek funkcionális reformja elengedhetetlen.
- Az EU-integráció tükrében hogyan ítéli meg helyzetünket?
- A decentralizációra sokkal jobban kellene törekednie az országnak. A helyi, önkormányzati politikai és pénzügyi önállóság között nagy rés keletkezett. A szubszidiaritás elve alapján a hierarchia felső szintjén álló kormánynak csupán kisegítenie kellene a kis térségeket, s nem irányítania azokat. A partnerség elve a közreműködő együttműködést mondja ki, de hivatalos fórumokon nincsenek jelen a gazdasági, területi érdekképviseleti szervek. Az addicionalitás elve szerint a helyi, regionális és nemzeti forrásokból a pénzeket közös célokra kellene összeadni. A szolidaritás elve pedig az összetartás stratégiájára épül � a régiók gazdasági kiegyenlítettsége a cél, mely fontos feltétele a növekedésnek. A regionalizmus EU által is követett és elvárt alapelveit nem lehet számszerűsíteni, de az előbb említettek kétségtelenül közrejátszanak. Az új regionális politikai modell lényege a helyi erőforrásokra alapozott, alulról építkező stratégiaformálás. Fontos modernizációs feladat a regionalizmus szervezeti rendszerének megteremtése, működési mechanizmusainak kidolgozása, a regionális identitás erősítése � szemben az elmúlt évek hibájával, a térség homogenizálásával.
- A közeljövőben melyek a fontosabb kutatási célkitűzéseik?
- Két főbb témánk a decentralizáció és a regionalizmus, valamint a versenyképesség. Hazánkban ma minden fontos funkció Budapesten központosul. Európai összehasonlításban vizsgáltuk a régiók, a nagy- és középvárosok potenciálját, és megállapítható például, hogy a magyar nagyvárosok funkcióhiányosak: nincsenek jelentős vidéki repülőtereink, hiányoznak a tudományos-technikai központok, az üzleti szolgáltatás bázisai, és nagyobb városainknak nincs főbb irányítási jogosítványa.
Telematikával (távközléssel, informatikával) is foglalkozunk, s arra az eredményre jutottunk, hogy a komplex információs rendszerek fontos szerepet kaphatnának a regionális fejlesztésben, íme egy példa: minden körzetben lenne egy bázisintézményként működő kórház, s a kisebb rendelőintézetekben, kórházakban nem kellene komoly diagnózist felállítani a kérdéses esetekben, a bázissal való összeköttetés segítséget jelentene. A körzetesítés, a régiók kialakítása megkönnyítené az ilyen jellegű nehézségek kiküszöbölését. Kisebb központokra tehát szükség van.
Azonban úgy érzem, az építészek elfordultak a területrendezés kérdéseitől. A VÁTI is jelentősen csökkentette alkalmazottainak számát. Mint ahogy a 60-70-es években az urbanizmus volt meghatározó, ma sem lenne haszontalan a városfejlesztési orientáció, hiszen a csatlakozás egyik következménye az lesz, hogy városainknak fel kell venniük a versenyt a többi uniós várossal. Nem kellene olyan nagy hangsúlyt fektetni a vidékfejlesztésre, hiszen a vidék fejlődése nem befolyásolja a város fejlődését, fordítva viszont érvényesül a folyamat! Nem kellenek új városközpontok, mint például Angliában, ahol korábban az ipar köré építkeztek, viszont kell költeni a városok felújítására.A hatalmi struktúra decentralizációja folyamán létrejövő új intézményeknek, például bankoknak helyet, új épületeket kell biztosítani, új épületállományra van szükség.
- Az általam megkérdezett pécsi építészek borúsan látják a jövőt, egyre messzebb kell utazniuk egy-egy megrendelésért, s így is tudnának még többet teljesíteni. Úgy érzik, fogy a helyi értelmiség�
- Lehetnek ilyen tendenciák, de ezek nem súlyosak, viszont az elvándorlás is a régiók gazdasági kiegyenlítetlenségére, hazánk centralizáltságára utal. A regionális politika és gazdaságtan, valamint a szellemi tevékenységek viszonyában egyensúlyhiány figyelhető meg. Az előbbi hiányosságai következtében nem jut elég lehetőség az utóbbi kibontakozására. S az építészek bizonytalansága helyzetüket illetően lehet jogos, hiszen az EU-csatlakozás után bármilyen európai nemzetiségű építész részt vehet magyar tendereken.
- A finanszírozást csupán a regionális fejlesztési program oldaná meg?
- Nem, a Strukturális Alapokból egyrészt a regionális fejlesztési programokat, másrészt az ágazati programokat támogatják, s mindkettő felhasználható a területfejlesztés céljaira � természetesen funkciónak megfelelően. Az EU-csatlakozástól ezen források jelentős gyarapodása várható.
- Végül arról kérdezném, kik a kutatásaik fő megrendelői és támogatói, illetve milyen módon van lehetőségük az ösztönzésre, egy Önök szerint követendő irányvonal elfogadtatására?
- Főként állami megrendelésekre végzünk kutatásokat � a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, illetve más minisztériumoknak, valamint regionális fejlesztési tanácsoknak, települési önkormányzatoknak. Megrendelőink között szerepel a Phare, és részt veszünk külföldi pályázatokon, közös együttműködési programokban. A befolyásolásra nincsenek meghatározó eszközeink, de bizottságokban, döntéselőkészítések során jelen vagyunk, s emellett rengeteget publikálunk, például sokan ismerhetik a Tér és Társadalom című folyóiratunkat, az Alföldi Tanulmányok, a Régiók Európája vagy a Dialóg Campus kiadásában megjelenő Területi és Települési Kutatások című könyvsorozatunkat, és természetesen vannak idegennyelvű sorozataink is.
Ezúton is köszönöm Főigazgató Úrnak az interjút.
Csordás Izabella