Rendet tenni a legendák világában
Megújult Buda egyik romantikus gyöngyszeme, a Gül Baba türbéje és annak környezete. Kérdés azonban, hogy miként nyúlhat a kortárs építészet ehhez a különös atmoszférájú, számos legendával terhelt, sokszor átalakult helyszínhez és mit nyújthat a mai látogatónak? Mányi István és munkatársai rekonstrukciós munkáját Bán Dávid mutatja be.
„Budán a József- vagy Kálvária-hegyen a császárfürdő közelében szőlőtőkékkel környezve áll magánosan egy csekélykerek épület, mellynek sárszinü falai, kúpos fedele s az alatta elszórt többi épületektől egészen kiváló alakja első pillanatra mutatják, hogy nem a mostani kor művei közé tartozik." – írja 1855-ben a Vasárnapi Ujság, a sokak szemében ma is romantikusan, rejtett kincsként megbúvó Gül Baba türbéről a Rózsadomb oldalában. Akárcsak az 1541-ben, Buda bevételének alkalmából rendezett hálaadó ünnepen elhunyt, nagy tiszteletnek örvendő névadó dervis, ugyanúgy az emlékére emelt sírhely körül számos legenda és elképzelés kering. Nem lehetett egyszerű dolga a mostani rekonstrukciós munkákat tervező Mányi Istvánnak sem, hogy a helyre és az épületre a több évszázad alatt rárakódott szellemi és építészeti rétegből kihámozza azt, ami ténylegesen fontos, ami maga a történelem, és mindebből egy mai látogatóhelyet faragjon, hogy rendbe tehesse a türbe környezetét.
Gül Baba alakjáról eltérők a történészi álláspontok, életéből és munkásságából számos pont tisztázatlan, amely jó táptalajt adott a máig élő legendák megszületésének, de kétségtelen, hogy jelentős figurája volt Buda ostromának és halála kiemelkedő esemény volt a hódító török hadsereg számára. Temetésén a koporsóvivők közé állítólag maga Szulejmán szultán is beállt. Joggal vagy jog nélkül – jelen írásnak nem tiszte ezt tisztázni –, de személyéhez kötik a hazai rózsakultúra megjelenését. Nem véletlen tehát, hogy sírhelyéhez időről időre rózsakert is kapcsolódott. Kétségtelen azonban, hogy a sírja fölé 1543 és 1548 között Jahjapasazáde Mehmed budai pasa által emelt sírbolt, amely ma Gül Baba türbéje néven ismert, kiemelt fontossággal bírt a törökök számára. Amellett, hogy sokáig jelentős zarándokhely volt – bizonyos mértékben mind a mai napig az-, még az 1699-ben megkötött karlócai béke egyik feltételeként is szerepelt a síremlék fennmaradásának biztosítása.
A Rózsadomb délkeleti lejtőjére épült, támfalakkal kialakított kis kertben álló nyolcszög alaprajzú, egykor félgömb téglakupolával fedett, kváderkövekből épült egyszerű síremlék fenntartása máig feladata tehát a magyar államnak. Környezete azonban sokszor változott. Az 1559. évi adóösszeírás szerint a türbe mellé már a rendhez tartozó dervisek kolostort építettek, majd a törökök kiűzése után a terület a jezsuitáké lett, akik a türbéből barokk stílusú keresztény kápolnát létesítettek. A rend 1773-as feloszlatásával a terület magánkézbe került, szőlőhegy volt, majd Wagner János, a 19. század második felének jelentős műépítésze emelt villát a türbe köré. A síremlékhez a 19. században sokan zarándokoltak Törökországból, így – javítva az idézett korabeli cikkben is leírt állapotokon – a század második felében az építményt a törökök felújították. 1914-ben műemlékké nyilvánították, majd négy évvel később fejeződött be az első műemléki rekonstrukció. A II. világháború idején a síremléket és a villát nem érte komolyabb sérülés, így csak később, 1962-ben végeztek rajta ismét rekonstrukciót Pfannl Egon tervei alapján, melyet komoly kutatás előzött meg. 1974-ben a villát lényegében a földszintig lebontották, annak alapja képezte a türbét körbevevő kerengő kontúrjait. Hogy az állapotromlást megállítsák, 1994-ben Pintér Tamás – akit konzulensként Mányi István meghívott a mostani projektbe is – rekonstrukciós terve alapján dolgoztak ismét a területen, de maga a kivitelezés és az anyaghasználat minősége sajnálatosan nem bizonyult túlságosan tartósnak, így a terület mára újabb felújításra érett.
Mányi István és csapata komoly mértékben nyúlhatott hozzá a türbe környezetének megújításához, így lehetőség nyílt arra, hogy funkcionálisan is újrapozícionálják az építményt. A terület újragondolására többen is tettek javaslatokat, a hazai megrendelő mellett több esetben jelezte igényeit a török fél is, ezért a végső kialakítás a folyamatos kompromisszumok, tárgyalási alkuk eredményét is tükrözi. A mostani felújítás során a terület középpontján álló, nagyjából 60 négyzetméteres síremlék kivételével részben visszabontással, részben bővítésekkel újraszervezték a türbe környezetét, amely a II. kerület és egyben Budapest jelentős közparkja. A türbe tényleg korhű rekonstrukciójához Mányi törökországi tanulmányutat is tett, ahol 17. századból származó hasonló síremlékeket vizsgált. Az azokon tapasztalt egyszerűséget kívánta visszahozni a budai türbe esetében is: nem szeretett volna semmilyen többletdíszítést, kapcsolódást a helyet átszövő rózsakultusszal. A teljes falfeltárás során kiderült, hogy a törökországi emlékhelyekkel ellentétben a három helyett itt csak két ablak van, a bejárat felett, valamint keletre, s ez utóbbinál sikerült az osztópárkány rabicszerkezetet tömör fával visszapótolni. A padlózatot a török minták alapján hatszög alakú terrakotta lapokból rakták ki.
A korábban elbontott Wagner-villa alapjai és megmaradt felszín alatti, pontosabban a domborzati viszonyokat kihasználó szuterén terei megfelelő kiindulópontot nyújtottak a mostani térkialakításhoz. Míg korábban - a szomszédos Gül Baba Café kivételével - nagyjából semmilyen infrastruktúra nem keretezte a türbét, legfőbb vonzereje a Wagner-villa alapjait követő nyitott kerengőnek és az azon kiképzett, pompás panorámát nyújtó terasznak volt, addig most új tartalommal kellett megtölteni a területet. Az új koncepció alapján a villa megmaradt és szépen felújított pincerendszerébe felszín alatti látogatóközpont, kiállítóterem, kávézó, ajándékbolt, kisebb konferencia- és különterem került, mindezt a megfelelő kiszolgáló-helyiségekkel kísérve. Az akadálymentesítés miatt lift köti össze a felszín alatti helyiségcsoportot a türbe és a kilátóterasz szintjével, majd legfelül az utcaszinttel, ahol egy kisebb, teljesen új épületbe érkezik. Ez, amellett, hogy kiszolgálja a technikai funkciókat, jó hátteret biztosít a bejárat mellett korábban csak önállóan árválkodó Gül Baba szobornak. A fal kiemeli, kontextusba helyezi, valamint megfelelő felületet biztosít a magyar-török-angol nyelvű történelmi ismertető szövegnek.
A terv koncepciója, hogy a türbe és környezete egyensúlyba kerüljön. Ennek legfontosabb elemeként a meglévő és teljesen felújított északi bástya-kilátó mellé visszaépült annak déli párja. Ez korábban csak csonka formában létezett, de a villa alapjaira jól rá lehetett illeszteni, új belső lépcsője kapcsolatot termet mind a kiállítótérrel, mind a kerengővel. A másik építészeti látványt meghatározó elem a növényház alapjaira eredeti állapota szerint visszaépített boltíves árkádsor, valamint a déli lejtőre szépen telepített függőkert lett, amely kellemes sétányaival, tömbkő lépcsősoraival amellett, hogy mediterrán fűszernövényekkel, levendula és rózsakerttel szegélyezett közpark, fontos gyalogos kapcsolatot is teremt a Rózsadomb és a Margit körút között. Ebbe a közlekedési hálózatba illeszkedik a Gül Baba utca felől érkező lépcsősor és a nagy kockakővel kirakott utca is, így a megújult útvonalak remélhetőleg funkcionálisan is új értelmet adnak a kertnek. A környezetépítés alapjául Andor Anikó kitűnő terve szolgált.
Természetesen kérdés, hogy mennyire adhatunk kortárs választ a türbe környezetének kihívásaira. Tény, hogy maga a sírépület műemlék, de az is, hogy körülötte minden az elmúlt századok többé vagy kevésbé sikeres elképzelése alapján valósult meg. Szintén kérdés, hogy ezekből milyen mértékben lehetett kiindulni. A tervezés során a Wagner-villa pinceszintjének aktív bevonása adekvát válasznak tűnik. Noha az 1970-es években számos járatot feltöltöttek, azok kibontásával és a nyersen hagyott tégla architektúra megtisztításával szép terek születtek. A korábbi kiszolgálóterületek nélküli teázó új bővítményeivel a Wagner-villa téglaboltozatos pinceszintjén maradt, közvetlen kapcsolatban a pompás panorámával rendelkező keleti terasszal. Született sok finom mai válasz, amelyek szépen illenek a Gül Baba mítoszba és a térkialakításba egyaránt. A türbe melletti, az örök megújulást jelképező vízjátékot nyújtó kút egyszerű verziója a hasonló, esetenként túlburjánzó társainak. Finom megoldást találunk a kerengő oszloprendjeinek fordulóiban kiképzett, rejtett álkupoláknál, melynek gerendázatába a török kalendáriumokból vett, nem túl hivalkodó díszítőmotívum került.
Az az általános megállapítás, hogy az építészeti munka Gergely László belsőépítész terveivel összhangban jó keretet adott az újjászületésnek, itt most talán a szokásosnál is hangsúlyosabban jelen van. Hiszen Mányi Istvánék egy szépen végiggondolt programot vittek fel a Rózsadomb oldalába. A területre tervezett új funkciók sikeressége majd működés közben derül ki. A feladat immár az üzemeltetés hatékonyságának megteremtése.
Bán Dávid
Többek között a Gül Baba Türbe és Rózsakert is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.
