Roland-ének, avagy az EKF hatalmi struktúrája

2008 októberében döntött arról a pécsi közgyűlés, hogy Ruzsa Csabát nevezi ki a Pécs2010 Menedzsment Központ ügyvezető igazgatójának a korábbi vezető, Mészáros András helyére. A döntés egyértelműen jelzi, hogy a 2010-ig hátralévő időszakban a politika még inkább rátelepedik a projektre, amelyben civileknek semmi keresnivalójuk nincs.
Cseri László helyzetelemzése az ECHO-ból, egy évvel a Pécs2010 - Európa Kulturális Fővárosa nyitánya előtt

Egyik borongós őszi ülésén döntött arról a pécsi közgyűlés, hogy a pénzügyi igazgatót, Ruzsa Csaba Rolandot nevezi ki a Pécs2010 Menedzsment Központ élére a kiebrudalt, a korábban a dohányiparból átcsábított Mészáros András helyére. Logikus a lépés, hiszen mindketten ugyanahhoz értenek: a dohányhoz. Egyiküknek sem volt korábban közük a kultúrához, következésképpen alkalmasak lehetnek egy európai kulturális projekt levezénylésére. Ruzsa persze nem ugyanazt a posztot tölti be, mint Mészáros, aki főigazgató volt. Ő csupán ügyvezető igazgatóvá lett. A kettő között lényegi a különbség, mert Mészáros önjáró voltát nehéz lenne tagadni, akadt saját elképzelése bőven, amelyet végre is hajtott, Ruzsa Csaba Roland pedig egy kis túlzással legfeljebb arról dönthet önállóan, hogy a társaság részére vásárolandó papír és írószer mennyisége és összetétele havi meg-oszlásban milyen mértékű lehet.

A tényleges változás, a hatalmi struktúra finom átrendeződése természetesen nem merül ki egyetlen személyi változással az EKF szervezeti felépítésében. Az önkormányzat által hivatalosan kiadott szerkezeti vázrajz, amely az EKF gépezetét, az alá-fölé rendeltség buja kuszaságát kívánja vizuálisan ábrázolni, egyértelműen jelzi, hogy a 2010-ig hátralévő időszakban a politika még inkább rátelepedik a projektre, amelyben civileknek semmi keresnivalójuk nincs.

A városháza által újonnan felépített hatalmi piramis csúcsán a közgyűlés található, alatta közvetlenül a polgármester, aki mellé és alá egy sor szervezet tagozódik. Ezek:

• a Tárcaközi Bizottság,
• a Projektirányító Bizottság,
• a Kommunikációs Egyeztető Bizottság,
• a Művészeti Tanács,
• a Zsolnay Társaság,
• az EKF Board
• és a polgármesteri hivatal.

Ezek a csoportosulások ebben a kaotikus halmazatban döntenek az EKF nagy dilemmáiról, és adnak utasítást a menedzsment-központnak, amely végrehajtó szervezetté egyszerűsödött. A piramis legalján található a kulturális igazgató, Szalay Tamás. Ő a Művészeti Tanács tagjait leszámítva az egyetlen e hatalmas építményben, akinek köze van a kultúrához, s aki biztosan tudja, hogy az európai kultúrához nem csupán a sörsátorokon és a vörösbor műanyagpohárból történő hörpölésén keresztül vezethetnek utak, bár ezt nem feltétlenül mondhatja ki, mert akkor civil elődjei sorsára juthat: eltávolíthatják a rendszerből.

Jellemző, hogy amíg a korábbi kulturális fővárosok esetében a legelső és legfontosabb ember többnyire a politikai hatalomtól független művészeti vezető volt, addig a pécsi közgyűlési előterjesztés a következőként szól erről a – valljuk be – meglehetősen lealacsonyított pozícióról: „A kulturális igazgató feladatkörének fenntartása és annak megfelelő szintű ellátása alapvető fontosságú koordinatív és szolgáltató funkciói miatt”. Nyilvánvaló, hogy felvetésünkre az lehet a hivatalos válasz, hogy a független művészeti vezető feladatkörét Pécsett a Művészeti Tanács látja el. Csakhogy egy ilyen csapattal összefüggésben számos fenntartás fogalmazódhat meg, például az, hogy 2010, illetve a felvezető évek esetleges szakmai sikertelenségeiért senki sem vállalja fel majd a felelősséget, miután a kollektív felelősségre vonás – tudjuk történelmi tapasztalatokból – nem működik.

Sajnos egyéb problémák is adódnak e kifelé teljesen arctalan testülettel kapcsolatban. Miközben pécsi projektről van szó, amelyet a helybélieknek kellene megalkotniuk, akik között bőven akad európai szintű gondolkodó, a testület elnöke az a Giorgio Pressburger – egyébként kiváló magyar származású olasz író, rendező –, aki Olaszországban él, és időnként Pécsre utazik, hogy félig-meddig hobbi-tevékenységként mondjon ezt-azt a kulturális programokról. Lauter Éva (a Balassi Intézet főigazgatója) és Koncz Erika (a Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese) Hiller miniszter kiválasztottjai. Fontos munkájuk mellett havonta egyszer ugyancsak szakítanak időt arra, hogy a Mecsek Expresszel leutazva megalkossák a magatehetetlen város kulturális programját. A három pécsi tag közül kettő ugyancsak másutt főállású munkavállaló, egy-egy önkormányzati intézmény vezetője, hiszen Horváth Zsolt a Pannon Filharmonikusok, Vincze János pedig a Pécsi Harmadik Színház igazgatója. Egyrészt tehát érdekeltek abban – akármennyire is szeretnének függetlenek maradni –, hogy saját intézményüket minél jobb pozícióba hozzák 2010-re, másrészt pedig munkáltatójuk az az önkormányzat, amelyik politikai hatalmát latba vetve vezényli le az EKF projektet. A két pécsi részéről bármilyen komoly ütközés állás-vesztéssel járhat. Az egyetlen függetlennek mondható civil a pécsiek közül Pál Zoltán szobrászművész. Ő viszont igazi megosztó személyiség. A helyi kulturális élet szereplőinek egy része nem fogadja el, ráadásul nem is a helyi művészek delegálták a tanácsba, sem részükről, sem a hatalom részéről nem mutatkozott ilyen szándék, miután párbeszédbe utóbbi képviselői csak véletlenszerűen keveredtek civilekkel. A hatalmi struktúrában tehát sem a civilek, sem a kultúra különböző területeinek képviselői nem kaptak szerepet, ez nagy valószínűséggel egyedülálló az EKF történetében.

Az EKF projektet levezénylők közül az egyik szervezet a Projekt Irányító Bizottság (PIB). Elsősorban a beruházások megvalósításának elősegítését hivatott ellátni, operatív, döntésekkel végződő megbeszélések keretében. Kéthetente tartja üléseit, amelyből minden második vezetői szintű. A PIB jelentéstételi kötelezettséggel bír a kormány felé, ezeket kéthetenkénti gyakorisággal szükséges elkészítenie. A PIB tagja:

• a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség,
• a Regionális Fejlesztési Ügynökség,
• a pécsi önkormányzat,
• a Baranya Megyei Önkormányzat,
• a Pécsi Tudományegyetem
• és a menedzsmentközpont.

Hozzá tartozik a kuszasághoz, hogy a pénzügyminiszter kinevezett egy, a kiemelt projektekért felelős koordinátort, Suchman Tamás szocialista országgyűlési képviselő személyében, aki az EKF beruházások és az M6-os autópálya körül bábáskodik, talán azért, nehogy más épüljön fel és másutt, mint ami a tervekben szerepel. 2008. március elsején egy kormányhatározatnak köszönhetően megalakult az a Tárcaközi Bizottság is, amelynek feladata az EKF kiemelt projekt megvalósításával kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolása. A Tárcaközi Bizottság „folyamatosan figyelemmel kíséri a kiemelt projekt végrehajtásának előrehaladását, közreműködik az erről szóló jelentések előkészítésében, szükség szerint javaslatot tesz a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek a kiemelt projekt megvalósításához szükséges további kormányzati intézkedésekre.” A bizottság rendszeresen, Budapesten tartja üléseit, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által jóváhagyott ügyrend szerint.

Természetesen nemcsak Budapesten, Pécsett is fontos kérdések dőlnek majd el. A döntési mechanizmusnak kialakították a megfelelő szervezeteit, hogy az eddigieknél is olajozottabban születhessenek meg a szükséges határozatok. Az EKF Szakmai Koordinációs Értekezlet például hetente megvitatja valamennyi önkormányzati EKF feladat „állását”. Az értekezletet a jegyző vezeti, valamennyi főosztály vezetője vagy helyettes vezetője részt vesz munkájában. Az értekezlet állandó meghívottja a menedzsmentközpont ügyvezetője, valamint ágazati vezetői. Az EKF Board a legfelsőbb szintű véleményező és egyeztető testület. A Board havonta vitatja meg az aktuális kérdéseket, feladatokat, és valamennyi operatív döntést igénylő kérdésben állást foglal. A Boardot a polgármester hívja össze és vezeti.

Tagjai:

• az alpolgármesterek,
• a jegyző,
• a menedzsmentközpont ügyvezetője,
• a Művészeti Tanács és az OKM delegáltja,
• a város kulturális bizottságának elnöke,
• valamint a közgyűlésben résztvevő politikai szervezetek egy-egy képviselője,
• továbbá meghívottként részt vesz a Board ülésein:
• a Baranya Megyei Önkormányzat,
• és a Pécsi Tudományegyetem delegáltja.

Nem vitatható tehát, hogy az EKF fontos kérdéseiben politikai döntések születnek, a döntések közvetlen előkészítésében csak köztisztviselők működhetnek közre, a civileket, tehát a kultúra művelőit, szereplőit a legteljesebb mértékig kizárják a folyamatokból azok, akiknek erről a sajátos területről feltehetően csak közvetett ismeretük van. Kötődésük abból áll legfeljebb, hogy szívesen nyitnak meg művészeti eseményeket, adnak át díjakat, így néhanapján testközelből tapasztalják meg, hogyan néz ki egy művész és egy műalkotás: élőben.

Mindenképpen hasznos lenne az EKF-projekt sikeres megvalósítása érdekében, ha a város vezetői elolvasnák az „Útmutató az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó városok számára” című anyagot, amelyet az Európai Unió dolgozott ki. Ennek egyik fejezete „A siker kulcsai” címet viseli, és arra a Palmer-jelentésre épül, amely a korábbi kulturális fővárosok tapasztalatait osztja meg az érdeklődőkkel. Az útmutató kifejti, hogy a korábbi kulturális fővárosok sikerének egyik tényezője a városok azon képességében rejlik, hogy a kulturális, illetve a társadalmi-gazdasági élet szereplőit és a helyi lakosságot egyaránt mozgósítani tudták. Azért, hogy a kultúra és a társadalom, illetve a gazdaság tevékeny résztvevőit fel lehessen sorakoztatni egy közös program körül, először is a kulturális élet aktív tényezőit kell megkérdezni, vagyis a rendezvénysorozatot lentről fölfelé haladva kell kigondolni és nem fordítva. „A művészeti vezetőnek és a program megszervezéséért és lebonyolításáért felelős szervezetnek a közhatalmi szervektől való függetlensége meghatározó jelentőségű lehet a kulturális fővárosok felkészülésében. Néhány korábbi kulturális főváros életét megkeserítette a közhatalmi szervek közvetlen és általános jelenléte a program megszervezéséért és lebonyolításáért felelős szervezetben” – olvasható az útmutatóban.

Pécsett, ha alaposabban belegondolunk, nem is arról van szó, hogy a közhatalmi szervek jelen lennének a megszervezésért és lebonyolításért felelős szervezetben, hiszen itt maga a közhatalmi szerv az, amelyik szervezi, és a szó legszorosabb értelmében bonyolítja a programot. Az új EKF vezető, Ruzsa Csaba Roland ennek a hatalmi gépezetnek egyik csavarja csupán, s ma még nem tudni, hogy a hagyományoknak megfelelően mikor cserélik le egy másikra. Csodálkoznánk, ha kihúzná 2010-ig. Mintha az ófrancia históriás remekmű, a Roland-ének sejtetne valamit mindebből:

„Roland öcsém éri ma végnapját
kürt szavából hallom halódását”

Cseri László

megjelent az Echo pécsi kulturális folyóirat 2008 október-decemberi számában