Római-parti Rekreációs és Evezős Központ – Vörös Gergely diplomamunkája

A természettől való elidegenedés, rutinszerű hétköznapok, nem megfelelően beosztott szabadidő – a nagyvárosi élet velejárói. Vörös Gergely diplomamunkájában ezekre a problémakörökre keresi a választ a város és a természet határán elhelyezkedő Római-parti Rekreációs és Evezős Központ tervével.

HELYSZÍN

A választott telek (Kossuth Lajos üdülőpart 41.) a Római-parton helyezkedik el. A Római-partnak nevezett városrész 1950-től tartozik Budapest közigazgatási területéhez, egyike az ország legfrekventáltabb evezős és vízreszálló partszakaszainak. A helyszín múltja egészen az ókori rómaiakig nyúlik vissza. A XIX században indult meg a mocsaras terület újfajta hasznosítása. Ettől az időszaktól a fejlődés 3 korszakra osztható. Az első korszak a világháborúk végéig tartott, nagyrészt ekkor épült ki a partszakasz. Az ipari forradalom hatása, valamint a gazdaság jelentős átalakulása, a társadalmi értékek alakulását is eredményezte. A szabadidő hasznos eltöltésének igénye, a sportolás és a vendéglátás új funkcióit hozta magával, nőtt a sportkultúra és a mozgáskultúra szerepe. A különleges vadevezős világ felvirágzott. A második korszak a háborúk után következő időszak. Az új politikai ideológia, a terület államosítása, az árvíz rendszeres jelenléte, az anyagi háttér hiánya a karbantartásra, az állam által támogatott vállalatok szerepvállalása mind romboló folyamatként hatott, amely a terület hanyatlásához vezetett egészen a rendszerváltás utáni évtizedekig. A harmadik korszak az 1990-es évektől kezdődően napjainkig tart. Ebben az időszakban egyre nagyobb hangsúlyt kap a természeti környezet egyedi szépségének a felismerése és a benne rejlő óriási potenciál kihasználásának igénye. A terület értéke folyamatosan nő, azonban az új magánbefektetők megjelenése és az eltérő igények kaotikus helyzethez és konfliktusokhoz vezetnek, emellett a működő vállalkozások jogköre is homályos. A tulajdonviszonyok nehezen rendeződnek. Jelenleg azonban pozitív kezdeményezések figyelhetőek meg. Aktuális és sürgető feladat a terület jövőjével foglalkozni, egységes karakterét meghatározni, a vadvízi evezős kultúrát a jelenkor igényei szerint értékelni.   

SZEMÉLYES ÉLMÉNY

Egy hely képes meghatározni és magával ragadni. A Római-parthoz olyan emlékek és érzések kötnek, mint a gyerekkor, mély emberi kapcsolatok, a sport szeretete, az evezés élménye vagy a természet megnyugtató közelsége. A parton sétálva érzem, ahogy mindez felkavarodik, új értelmet kap, lerakódik és kérdéseket vet fel, amely gondolkodásra késztet...

/ Szabadidő / Korunk társadalma nehezen küzd meg a szabadidő helyes használatával. Ennek okai a jóléti társadalmakra jellemző olyan globális jelenségek, melyek meghatározott kihívásokat támasztanak elénk. A társadalmi rend napjainkban gyorsan változik, dinamikussá és képlékennyé válik. Az egyén szintjén ez konfliktusokat is eredményez, egyre több a választási lehetőségünk és a szabadságunk, viszont minél nagyobb a szabadság, annál nehezebb az elkötelezettség, az értékek felismerése és a környezetünkkel való kapcsolat kialakítása. A legtöbb ember számára a vízitúrázás, az evezés élménye nem mindennapos, sőt sokan még sosem tapasztalták meg. Holott mélyebb, erősebb emocionális hatást és fizikai kihívást élhetünk át, mint a városi élet rutinszerű keretei alatt. Olyan tudatállapot ez, amely képes az én-érzés átmeneti felfüggesztésére, ezzel a kiszakadás élményének a megteremtésére és a személyiségünk megismerésére.

/ Természet / Korunk emberét gyakorlatilag minden helyzetben épített környezeti elemek veszik körül. Környezetünket igényeinkre próbáljuk formálni, alakítjuk és hozzányúlunk A természeti környezet és az épített környezetünk egybefonódik és nagy szövetként vesz körbe minket, ahol egyre nehezebben tudunk kapcsolódni a valós természeti elemekkel. A természet gazdag, gyakorlatilag végtelen, lassan, organikusan fejlődő formavilágot és számtalan térélményt alkot, elemeinek változatossága és variációinak lehetősége megszámlálhatatlan. Ezzel szemben a tervezett élettér, magas komplexitása ellenére, kevésbé változatos, monoton és erőteljes nyomást gyakorol ránk. Ebből a kontextusból a természet felé fordulás, mint ismert, kellemes közeg jelent változást. A választott helyszín értékei, mint az erős természeti elemek közelsége, az ártér különös világa és a Duna meghatározó jelenléte teremtik meg az alaphelyzetet. 

TÁVLAT

A Római-parti területek fejlesztése több ütemben képzelhető el. Első körben nagyobb, adott területre fokuszáló, pontszerű fejlesztésekkel, állami vagy magántőke bevonásával. A későbbiekben az infrastruktúra fejlesztésével, a meglévő funkciók újraélesztésével, kisebb magánberuházók bevonásával és támogatásával, olyan közös érdekek alakulhatnak ki, melyek a partszakasz megóvását és egységes arculatának kialakulását eredményezhetik. A diploma ennek a folyamatnak a részeként olyan területet hasznosít, amely mint húzó beruházás indíthatja el a fejlődést. Ez a lehetőség ellentmondást mutat mind a beépítés, a lépték és a funkció tekintetében, hiszen célom az érintetlen természeti közeg megóvása és a továbbépítés elkerülése a partszakaszon, azonban a választott telek egy már meglévő funkció és épületállomány újrahasznosítására tesz kísérletet. Ezzel lehetőséget nyújt a későbbi fejlődésre is. A program tehát az építettséget felvállalva, több funkciót komplex módon lát el, amely lehetővé teszi a profitábilis hosszú távú fenntartás lehetőségét. Az épület szállásként, csoportesemények (pl. csapatépítők) színtereként, csónakházként, közösségi térként és találkozási pontként szolgál az év minden időszakában.

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

/ Beépítési koncepció / A telek határhelyzetben van, épített és természetes közé ékelődik, mint a túraútvonal egyes, további kiemelt pontjai (pl. Lupa-sziget). A telepítés viszonyul a meglévőhöz, követi a telket meghatározó támfal hosszanti vonalvezetését. A lehelyezett, kisebb zárt kiszolgáló egységek kapcsolódnak a környezettel, átmeneti tereket hoznak létre és a továbbélés lehetőségét teremtik meg a jövőben a partszakasz más területein, pontszerű, kisléptékű funkciókként.

/ Szerkezeti koncepció / Az árvízben való építkezés az épület szerkezeti elemeit két jól elkülöníthető, egymással kontrasztot alkotó egységre bontja. Az alsó szint szerkezetei kisebb igényszíntű tereket határolnak le, az árvizet tűrő, időtálló módon vannak kialakítva, míg a MÁSZ (mértékadó árvíz szint) feletti szerkezetek, könnyű faszerkezetekkel magasabb igényszintű tereket hoznak létre.

/ Tömegformálás / A kontrasztot tovább erősíti a két szint eltérő tömegformálása. Az alsó szint kötetlen elrendezése, az egységek befordulása, mint kavicsok, természeti elemek válnak eggyé a fövennyel, átlátásokat teremtve a város és a Duna között. Az őket összekötő felépítmény ellenben hosszanti szerkesztett térsorként alakul. A formaképzés ugyanilyen fontos része a növényzet, mely megtöri a tömeget és kis részletekben sejteti az épület jelenlétét.

Vörös Gergely

Szerk: Hulesch Máté