Romokból művésztelep - Nyitrai Csaba terve

Nyitrai Csaba diplomamunkájában egy elhagyatott, romos épület felújításával és átalakításával foglalkozott. Az egykor Vértessy-kúriaként emlegetett épületbe a Debreceni Művésztelep számára hozott létre négy műtermet - melyekben négy művész alkot - valamint közösségi- és kiállítóteret. 

A diplomamunkám során egy meglévő, romos épület használhatóvá tételével foglalkoztam. A házzal először egy pesti vonatút alkalmával találkoztam, a kocsi ablakán kinézve akadt meg rajta a szemem. Egy tégláskerti jó barátommal utaztam, aki az épülettől nem messze lakik, így őt kérdeztem, hogy tudja-e, mi lehet az, aki azt válaszolta, hogy egy régi kúria. Tetszett az épület hangulata, ezért az utazást követően néhány nap múlva kilátogattam a helyszínre, ami Debrecenben a Gázvezeték és a Vértesi utcák által közrefogott sarokterületen található, nem messze a vasútvonalaktól.

Miközben körbejártam az épületet, a belső tereiben kalandoztam, láttam, ahogy minden szegletéből a folyamatosság árad, hogy sokszor átépítették, változások egész során ment keresztül, míg végül kialakult a mostani állapota. A nyers, romos tégla felületek, a kissé koszos, de rendezett belső terek és azok rendszere azonnal magával ragadott. Éreztem, hogy egy ilyen atmoszféra tökéletes lehet arra, hogy művészi alkotó tevékenységnek helyet adjon. Mindenképpen hasznosításra alkalmasnak gondoltam a házat és méltatlannak a jelenlegi funkcióját: azt hogy hajléktalanok alkalmi szállás- és illemhelyéül szolgáljon. Belekezdtem az épület történetének kutatásába, amely során a következő eseményszál bontakozott ki.

Helyszín, történet

A ház – amit a debreceniek csak „Vértessy-kúria” néven emlegetnek – építésének pontos dátuma máig tisztázatlan, annyit biztosan tudunk, hogy 1872-ben már állt az épület. Tervezője szintén ismeretlen, Kassai Zsolt kutatásai alapján Ybl Miklóst, vagy valamely közeli munkatársát jelöli meg lehetséges alkotóként.

Az évszázadok során több funkcióval is rendelkezett az épület. Kezdetben kúriaként a szomszédos telkeken elhelyezkedő téglagyár tulajdonosának és családjának lakhelyéül szolgált. A téglagyártás során keletkezett agyagkitermelő kubikgördök egyikében szemétlerakó helyet alakítottak ki, egy másik gödörben a feltörő talajvízből gyógyhatású tó jött létre, amely Debrecen első szabadstrandjaként funkcionált, ezt mindenképpen visszaállításra érdemesnek gondolom.

Az épületet a második világháborúban német katonaszállásként használták, ekkor érte bombatalálat. A területet 1952-ben államosították. A Debreceni Sertéstermelő Vállalat hízlaldát működtetett itt, a kúria a sertésgondozók lakhelyéül szolgált. Ezt követően szociális lakásokat alakítottak ki a kúriában. Ma már csak egy bácsi lakja, a tetőszerkezetet is elbontották, az épület állapota fokozatosan romlik.

Koncepció

Ahogy az évszázadok során az épület funkciói – ezzel együtt használói is – folyamatosan cserélődtek, úgy jöttek létre és formálódtak a ház újabb rétegei, mindig az adott használati igényeknek megfelelően. Az egymást követő korszakok lenyomatai – a befalazott nyílások, a szobaboltozathoz záródó, új km. tégla válaszfalak, az ezer kerámiatermékből összehordott „ablakvakítás”, a nyílásszűkítések és bővítések után árván maradt boltöv részletek – a kúria szinte minden szegletén jól látható módon jelen vannak. Funkciója korábban a terek használhatóságában rejlett és én sem cselekszem másként.





A ház jelenlegi állapotát és környezetét alapul véve egy mai, használható funkció kell, hogy az épületbe költözzön, így állítható meg az állapotromlás és biztosítható a fenntarthatóság. Az új funkció kiszolgálására a meglévő terek használatba vétele mellett egy azt kiegészítő helyiségcsoportot terveztem, melynek elemei könnyűszerkezetes dobozokként a meglévő ház burkát átszakítva, az épület egy új rétegét hozzák létre.

Térrendszer

A kúria megközelítése északi irányból, az egykori kocsibehajtón keresztül történik, melynek üvegajtaján belépve a fogadótérbe érkezünk. Innen keleti irányba a központi, kiállító „raktár” térbe jutunk, amely négy műtermet kapcsol össze, nyugat felé indulva pedig egy közösségi térbe érkezünk. Innen nyílnak a közönségforgalmi vizesblokkok és a gépészeti tér, melyek egy új, különálló dobozszerkezetben a meglévő alaptestek közé simulva, a fogadótér alatt kapnak helyet.

A központi térben egy állandó és egy állandóan változó kiállítás kap helyet, melyet a négy műterem és a bennük alkotó négy művész táplál. Itt találkozhatunk az alkotások műteremből kikerülésének első fázisával, a „raktározással”. Ebben a térben a művek egyfajta rendezetlenségben, ömlesztve vannak jelen, állandóan cserélődnek. A terem a külső falnyílásokon és egy felső felülvilágítón keresztül kap természetes fényt.

Innen egy egykarú lépcsőn juthatunk fel a felső multifunkcionális térbe. Ez a homogén, lebegő hatású, fehér tömeg szolgál az előbbi „raktár” rendezetlenségéből formálódó, már koncepcionálisan összefogott tematikus kiállítások elhelyezésére, valamint nagyobb rendezvények befogadására. A tér természetes megvilágítását a tömeg két végén elhelyezett felülvilágítók biztosítják.





A műtermek kialakításánál fontos szempont volt a minél nagyobb – szabadon használható – terület biztosítása, így csupán egy vizesblokk és egy – műtermenként egyedileg kialakított – beton anyagú szekrény kapott helyet bennük fix elemként. Az előbbi szempont kielégítését szolgálja a műterem két szakasza közötti faltest szinte teljes szélességben történő kiváltása is. A helyiségek a fényt a határoló falak nyílásain, felülvilágítókon és belső világítótestekből kapják. A műtermek közül kettőből külön kemence-szoba nyílik.

Minden műteremhez külön, azok belső teréből megközelíthető szálláshelyek tartoznak, melyekben csupán egy vizesblokk és egy ágy található. A művész a tapasztalatok alapján a legtöbb időt a műtermében, az alkotások között tölti, csak aludni és mosdani megy a „dobozba”. Ezen lakódobozok alsó megnyitása biztosítja a művész és műve közötti állandó kapcsolatot, az alkotó minden pillanatban – az acél sodronyokra fűzött lépcsőfokokon haladva és fentről letekintve is – láthatja alkotását, együtt élhet azzal.

Az új elemek megjelenését a meglévő anyagokkal való harmonizálás határozta meg. A nyíláskiváltások beton áthidalóira a csiszolt betonpadlók válaszolnak. Ezt a látványt egészítik ki a műtermenként egyedileg tervezett 4 cm vastag betonlapokból szerkesztett szekrények is. Az új dobozszerkezetek homogén fehér elemekként jelennek meg. Ezt a hatást erősíti a dobozok padlóburkolatát képező önterülő, fehér műgyanta. A közösségi tér pultja szintén betonlapokból szerkesztett, rétegelt kivitelben. A nyílászárók és lépcsők fém anyaga harmonikusan illeszkedik ebbe a környezetbe.

Szerkezetek

Az új helyiségcsoportok vázát 10/20 cm-es keresztmetszeti méretekkel rendelkező acél zártszelvények adják, melyeket poliuretán hab kitöltéssel látunk el a hőhidak kialakulási lehetőségeinek csökkentése érdekében. A gerendák középfőfalak esetében a meglévő falszerkezetek tetején kialakított monolit vasbeton koszorúkra fekszenek fel, külső falaknál pedig vésett fészekbe ülnek be. Ezek rögzítése korróziómentes U acél elemekkel történik. A vázszerkezet elemei egymáshoz hegesztéssel kapcsolódnak. A zártszelvények két oldalára fa stafliváz kerül, melyeket OSB lapokkal burkolnak le. Erre mindkét oldalon vakolat kerül, majd expandált nemesacél lemez burkolat, Eurofox rendszerű rögzítéssel. A meglévő falak belső oldali Ytong Multipor hőszigetelést kapnak, melyeket beltéri vakolatréteggel látunk el. A hőhídhatás elkerülése végett ezeket a csatlakozó felületek mentén 60 cm-es sávban befordítjuk. Az újonnan készülő beton padlószerkezetek hőszigetelése összekapcsolódik a falak hőszigetelésével.

A meglévő falak a lábazati zónában utólagos vízszigetelést kapnak belső oldali injektálással. Ehhez a vízzáró tömbhöz csatlakoztatjuk a vízszintes padlószigetelést. A meglévő boltozatok feletti feltöltést könnyűbeton feltöltésre cseréljük. Ennek felső síkján párazáró réteget helyeztem el, majd egy egyenes lapostető rétegrendet lágyított PVC vízszigeteléssel. A meglévő attika falak felső síkján 5 %-os lejtést adó betonréteg készül, külső oldalon lejtésbe csiszolt féltéglákkal. Ennek tetejére kerül a műkő burkolat rögzítését szolgáló acél konzol elem. A vízszigetelés folytonosságát szorítóperemes kialakítással biztosítjuk.

Nyitrai Csaba