Rövidke kérdések a 200. év után

Székesfehérvár, a szülőváros, egész éven át igyekezett méltóképpen megsüvegelni nagy szülöttét, Ybl Miklóst, születésének 200. évfordulóján. Emlékezett a múzeum, a levéltár, az önkormányzat, a helyi kötődésű államtitkár és emlékeztek a civilek, városszépítők, numizmaták, kórusénekesek, nyugdíjasok, diákok, no és természetesen a helyi építészek is. Csutiné Schleer Erzsébet írása.

Volt számos előadás, emlékülés, zenés főhajtás, érmekibocsátás, tematikus városi séta, Ybl-tárlat a főtéren, Ybl-díjasokról készült vándorkiállítás a bevásárló-központban (azután majd még öt helyszínen), kegyeleti koszorúzás és egész alakos új szobor avatása.

Mindegyik rendezvény szép, gondolatgazdag, tisztelgő beszéddel indult. Az első mondatokat az egészséges, büszke lokálpatrióta érzület itatta át. A második bekezdésben azonban menetrendszerűen pironkodva szabadkozott a szónok, miszerint a grandiózus életművet hátrahagyó, zseniális építész munkássága nemigen kötődik szülővárosához.

Valóban, a tudomány mai állása szerint Ybl Miklósnak Székesfehérváron nincsen bizonyítható, megvalósult épülete. Bár négy Vörösmarty téri, egy Zichy ligeti és - halovány felvetésként - egy Fő utcai lakóház esetében felmerült a gyanú. Ezek formai elemzéssel ugyan feltételezhetők a nagy építész alkotásaiként, hiteles dokumentummal azonban mindeddig nem sikerült alátámasztani.

Szakirodalmi szerzők ebben a sajátos témában különböző fokú merészségről vagy óvatosságról tesznek tanúbizonyságot.

Az oldalági leszármazott, Ybl Ervin művészettörténész alapműnek tekinthető Ybl Miklós monográfiáját (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956) személyes tapasztalatok és levéltári kutatások alapján állította össze. Aktuális lábjegyzetében kijelentő módban fogalmaz: „1860 körül tervezi Ybl Székesfehérvárott, a Vörösmarty téren az egyemeletes Say féle ikerházat….”, majd hivatkozik egy 1930-ban közreadott műre (Marschall Rafael: Székesfehérvári kalauz), mely szerint a Vörösmarty teret körülvevő „paloták közül néhányat Ybl tervezte”.

A Hild-Ybl Alapítvány 1991-92 fordulóján kiállítást rendezett Ybl Miklós építész 1814-1891 címmel a Budapesti Történeti Múzeumban. Erre az alkalomra összeállított gazdag albumában (szerkesztők: Kemény Mária, Farbaky Péter) az Ybl bérházait elemző fejezet szerzője, Ritoók Pál is Ybl Ervin fenti megállapításaira hivatkozik, majd korrekt módon közli: „A Fejér Megyei Levéltárban nem találtam semmilyen ezt igazoló adatot.” Említés esik még Ybl 1860 körüli datálatlan székesfehérvári színházi tervéről is, amelynek 6 lapja ma a Budapest Főváros Levéltárában őrzött Ybl-hagyaték része.

Az Építészet Mesterei sorozatban adták ki (Holnap Kiadó, 2002) Gerle János és Marótzy Kata Ybl Miklós című munkáját, amelyben már a szerkesztői előszó jelzi, hogy a válogatott művek jegyzékéből „kihagytuk azokat, amelyek esetében Ybl alkotó részvételét a legújabb szakirodalom kétségessé tette…”. A Vörösmarty tér három romantikus műemlék lakóháza e feltétel mellett is szerepel a jegyzékben, „az épület áll” jelöléssel.

2009-ben jelent meg Székesfehérvár műemléki topográfiája (Magyarország műemlékei – Székesfehérvár, Osiris Kiadó) Entz Géza Antal szerkesztésében. Míg a fenti házak részletes elemzése nem tesz említést Ybl Miklósról, a Zichy liget 4. számú, 1860-ban emelt emeletes épület – Karl György építőmester, kenőcs-, likőr-, és ecetgyáros háza - esetében e név építészként legalább zárójelben és kérdőjellel szerepel. Egy korábbi összefoglaló fejezetben e felvetésnek részletesebb kifejtése olvasható: „A barátságos, jellegzetesen kisvárosi polgárházak közül feltűnő igényességével kiemelkedik a valószínűleg Ybl Miklós közreműködésével épült 4. számú ún. Karl-ház.”

Figyelemre méltó, hogy ez utóbbi épület történetesen a harmadik szomszédja annak az ingatlannak, amely a 19. század közepéig, a szülők elszegényedéséig, az Ybl-család tulajdonában volt. A kényszerű eladás után a korán megözvegyült apa és a kisebbik Ybl-fiú, Imre, továbbra is a közvetlen közelben, a hajdani Fazekas (ma Ybl Miklós) utcai földszintes régi házukban laktak, halálukig. Ezt az Ybl-portát 1963-ban lakótelep építés miatt bontották el.

Hogyan foglal állást e kérdésben a legfrissebb könyv, a nagy ünnepeltről az idén, a bicentenáriuma évében, a Látóhatár Kiadó gondozásában megjelent „Ybl összes” alkotógárdája, Halász Csilla, Őrfi József és Viczián Zsófia? A szerzők az „Ybl- dilemmák: az életmű vitatott fejezetei” témakörben három oldalt szentelnek a szépen fotózott, romantikus házsornak. „Nincsen biztos forrás arra nézve, hogy a székesfehérvári Vörösmarty tér három „Ybl-épülete” valóban a neves mester munkája. Mégis egyértelműnek tűnik a kérdés, ha az összes többi Ybl-épületet is végigjárjuk. Az érzés ugyanaz, a részletmegoldások és a logika is stimmelnek. Már eleve az, ahogy a három épület kompozíciós szempontból kiegészíti egymást, nagyobb rendező elmével bíró alkotóra vall.” E gondolatokkal kezdődik a három ház ismertetése és így fejezik be az Ybl-analógiákra kihegyezett elemzést: „…Mi legalábbis azt gondoljuk, a székesfehérvári Vörösmarty tér három épületét, a 6-os, 8-as és 10-es számút Ybl Miklós, a város szülötte tervezte.”

Egyenes beszéd. Vajon igazuk van?

Ha igen, akkor valóban ez a három vagy négy alkotása lehet Ybl Miklósnak a szülővárosában? Egyéb épülettel kapcsolatban eddig még soha nem merült fel ez a kérdés.

Szerényen, a forgalmas úttól beljebb húzódva áll a székesfehérvári Felsőváros 18. század végi Csutora-temetőjében egy kis kápolna. A bejárat melletti tábla szövegezése szerint: „A megfeszíttetett és meghalt eltemettetett és feltámadott Jézusnak emeltették a Sz.fehérvári hivek”, és alatta az évszám: „1862”.

A kápolna mindössze 6 női lépés közelségben épült attól az egyszerű kőlappal fedett sírtól, amely alatt Ybl Miklós édesapja, ugyancsak Ybl Miklós nyugszik. A fémbetűs sírfelirat szerint 1861-ben halt meg.

A „Tekintetes Linzer Vilmos polgármester” felé 1863. március 28-án továbbított kérelmező levél szerint: „Az úgynevezett Csutora temetőben egyes jótevő által igen díszes kápolna állíttatván, ennek fölszentelését az illető plébános úr kérelmére, Isten segítségével, a ránk következő húsvéthétfőn, vagy is április 6-án reggel kilenc órakor óhajtanám végbevinni…”

Egyes jótevő? Vajon ki lehetett?
Hát a kápolna építésztervezője?

Majd elfelejtettem, Ybl Miklós éppen április 6-án született.

Csutiné Schleer Erzsébet
építész, Székesfehérvár