Sebnyalogatás
”Az alábbi történettel a pécsi könyvtár és tudásközpont pályázata körül zajló szakmai-közéleti események örvényébe szeretnénk mi is belekavarni egy kicsit. A sztori főszereplője a költségbecslés. Célunk részben a feszültségoldás, részben a tanulságok közzététele.”
Nyílt levél Pölös István, Ilyés Marianna, Álmosdi Árpád, Csendes Monika építészektől
Az alábbi történettel a pécsi könyvtár és tudásközpont pályázata körül zajló szakmai-közéleti események örvényébe szeretnénk mi is belekavarni egy kicsit. A sztori főszereplője a költségbecslés.
A pályázati kiírást tanulmányozva meglepődve tapasztaltuk, hogy a szokásostól eltérő módon a költségbecslési adatlapot nem a műleíráshoz, hanem a mellékletekkel együtt a lezárt borítékban kell a pályázathoz beadni. /lásd 1.dok./
A költségbecslés nem tervezői díjra, hanem a beruházás bekerülési összegére vonatkozott. Elfogadtuk e furcsaságot, hisz a bírálati szempontok között nem szerepelt az építési költség kérdésköre. Ez másoknak is szemet szúrhatott, mivel a 152. kérdésben valaki erre konkrétan rákérdezett. A válasz, bár elég tömör és enigmatikus, határozottan a külön történő beadásra szólít fel /Lásd 2.dok./.
Két héttel a pályázati határidő előtt minden regisztrált pályázó kapott egy e-mailt a kiírótól, mely a boríték tartalmát hivatott tisztázni. Ez a levél megerősíti, hogy „minden kiadott mellékletet a borítékban kell elhelyezni” /Lásd 3. dok./.
Végül a pályázat finisében érkezett egy ellentmondásos telefax, amely szintén ugyanezzel a mondattal kezdődik. Míg a fax utolsó pontja mellesleg közli, hogy a költségbecslést mégsem a borítékba kell tenni /Lásd 4.dok./. Fontos megjegyezni, hogy a pályázóknak ilyenkor már nincs lehetőségük arra, hogy újabb kérdésekkel zaklassák a kiírót.
Eddig a felvezetés. Az egész kérdés lényegtelennek tűnik, hiszen mindenki tudja, hogy a 200-as szintű tervekből készült költségszámítás igen pontatlan, legtöbbször a blöff kategóriájába tartozik, a feladat pedig alapvetően nem erre, hanem egy építészeti és városrendezési probléma megoldására vonatkozott. A pályázat zárójelentése azonban kissé más megvilágításba helyezi a történetet. Eszerint a Bíráló Bizottság a beadott 30 pályamunkából 5-öt (köztük a mi munkánkat is) a költségbecslés hiánya miatt kizárt a versenyből.
Nehéz feldolgozni ezt a döntést. Elsősorban emberi szempontból nehéz. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy egy cca 15.000 m2-es könyvtár megtervezése és pályázati prezentálása mekkora feladat. A mi esetünkben 4 építész és 4 társtervező több mint 2 hónapi munkája volt. Érthetetlen a zsűri motivációja, hogy egy lényegtelen és bizonytalanul megfogalmazott követelmény miatt a pályázatok 1/6-át eleve nem is vizsgálta.
Másodsorban jogi szempontból problematikus a döntés. A MÉK Tervpályázati Szabályzatának 16.§ (6) bekezdése szerint a kiíró csak a kérdések megválaszolásának időpontjáig változtathat a kiíráson. Így azok jártak el jogszerűen, akik a később érkező információkat nem vették figyelembe és az eredeti kiírás szerint a borítékban adták be az ominózus adatlapot, tehát az az 5 pályázó, akiket kizártak.
Ez az írás nem a pályázat megóvásának szándékával született. Célja részben a feszültségoldás, részben a tanulságok közzététele volt. Miután azonban tiszteletteljes érdeklődésünkre a kiíró részéről azt a vidám választ kaptuk a telefonba, hogy „hm, ilyen az élet”, fontolgatjuk egy kamarai vizsgálat kezdeményezését.
Pölös István
Ilyés Marianna
Álmosdi Árpád
Csendes Monika építészek
2007. április 25.
