Skandináv design a mítoszon túl

A skandináv design mind a design kultúra rajongói, mind pedig a legtágabban vett szakmai közvélemény számára etalonnak számít immár bő öt évtizede - ennek egyik fő oka természetesen nem más, minthogy a modern értelemben vett ipari formatervezés kialakulásának egyik legfontosabb bölcsője Európában mindenképp az északi régió volt. A skandináv design tiszta és következetes világa iránt ugyan valamelyest csökkent az érdeklődés a posztmodern eklektikája idején, az új- és szupermodern kijózanodás a kilencvenes években azonban ismét új relevanciákat fedezett fel az északi népek tárgy- és tárgytervező kultúrájában. Magyarországon - feltehetően az elmúlt évtizedek meghatározó tervezőinek, és tervezőtanár személyiségeinek - köszönhetően egészen a közelmúltig különösen erős volt a skandináv kötődés, ezt csak az utóbbi évek designsajtójának sokszínű, és tudatosan szinkretikus érdeklődése halványíthatta el bizonyos mértékben. Az Iparművészeti Múzeumban most látható tárlat egy vándorkiállítás anyaga, amely korábban többek között Berlinben, illetve a Milánói Triennálén volt megtekinthető, az utóbbi esetben a Milánói Szalonok nyitva tartása idején. Útját Budapest után Lettországban, Dániában, Svédországban, Norvégiában folytatja és végül az Egyesült Államokban fejezi be. Hasonlóan a legutóbbi berlini ICSID-konferenciához (Ipari Formatervezési Társaságok Nemzetközi Tanácsa; www.icsid.org) a skandináv designtermést bemutató kiállítás is Italo Calvino ”Hat feljegyzés a Következő Évezrednek” című műve tételeinek jegyében rendeződik - ezek a világosság, a gyorsaság, a pontosság, a láthatóság, a sokszínűség és a következetesség. Hogy Calvino fogalmai valóban megfelelnek-e számunkra, s hogy mennyiben alkalmasak egy európai régió designkultúrájának reprezentációjára, döntse el a látogató, erre március 18-ig van módja Budapesten.