Skandináv szövetházak mintájára
A BME MSC-s építészhallgatója a lakóépülettervezési tanszéken végzett tanulmányában a solymári Krautgarten területére végzett beépítési javaslatot. Az Equitone által minden évben kiírt pályázat hallgatói terv kategória győztese Czentner Imre terve lett.
Az 1980-as évek óta népszerű célpontja Solymár a budai agglomerációba kiköltözni vágyó budapestieknek, a telekárak színvonala miatt elsősorban a fővárosi elit és értelmiségi családok választották, illetve választják lakóhelyüknek. A Krautgarten nevű eddig mezőgazdasági terület eddig nagyrészt beépítetlen volt, beépítésére a közeljövőben kerülhet sor. 2014-ben elkészült a terület szabályozási terve, ami kertvárosias lakóterület kialakítását tervezi, amely laza beépítésű, összefüggő nagy kertes, több önálló rendeltetési egységet magába foglaló, elsősorban lakó rendeltetésű épületek elhelyezését tervezi. Ezzel szemben jelen tanulmányban a helyi szokványos szabályozás kertvárosias, laza beépítésű, összefüggő nagy kertes és pazarló kialakítása helyett, nyugati mintára alacsony, intenzív, fenntarthatóbb beépítésre tettem javaslatot, amely a telkek optimálisabb kihasználtságát és az épületek alacsonyabb bekerülési költségét jelenti, oly módon, hogy mindeközben a terület zöldfelületi mutatója mindkét esetben megegyezik.
Az erősen déli lejtésű terület miatt a lakóépületek intenzív elhelyezése után is kíváló benapozási tulajdonsággal rendelkezhetnek az épületek. A létesítendő beépítés célja a helyi lakosság új generációjának lakhatásának megoldása a hely szellemének megőrzésével, az idősödő városlakóknak fenntartható, valamint a családi otthontámogatási kedvezményt igénylő családoknak alkalmas lakóépület biztosítása egyaránt, elérhető áron. A különböző méretű és színű lakóépületek erősítik a hely identitását, növelik a lakó és lakás közti kötődést, valamint elősegítik a lakosok társadalmi keveredését is.
A javasolt telekfelosztás a tradicionális, az ófaluban is alkalmazott oldalhatáron álló, előkert nélküli, vékonytelkes, tradicionális beépítésének adaptálása a dűlő meglévő parcellázásának figyelembe vételével és a terep morfológiájának követésével. Fontos szempont a minél kevesebb terepmozgatással, a temető felől való védőtávolság, valamint a patakparton egy rekreációs zöldterületi sáv létrehozása. Közlekedési infrastrukturális szempontból a főbb közlekedési útvonalak összekapcsolásra kerültek, a további patakparton túli, déli potenciális építési területek hozzácsatolásra kerültek az úthálózathoz, valamint a teleksorok végén teresedések alakultak ki. A telepítést kettéválasztó területen került kialakításra a szociális infrastruktúra sáv és a főbb közlekedés is e körül zajlik egyirányúsítva.
A mellékutcák dán mintára Woonerf-szerűen lettek kialakítva, ahol az utca egy olyan megosztott tér, amin a gépkocsival való közlekedést a szigetszerűen kialakított zöldterületek irányítják és lassítják, így egyfajta lakóutcává válik a terület. Az erőteljes hosszanti nadrágszíj szerű felosztással egy érdekes hatás keletkezik az utcák atmoszférájában, a felszeletelt dombok-lankák hullámosságát követi, és az embereket a frissítő patakparta tereli. A hézagosan zártsorú beépítés közepesen változatos, az utca szélességéből adódóan térfal hatású a földszinten, helyenként kerítéssel áttörve, valamint az emeleti szinteken oromfalszerűen megjelenő kubusok idézik az ófalu beépítésének hangulatát. A monotonitás feloldásáról a kubusok változatos színvilága gondoskodik, amelyen egyben erősíti is az épületek identitását és a tulajdonosukkal való kapcsolatát. A használhatalan oldalkertek eltűntek, viszont a tömbök kialakítása után a helyileg előírt hátsókert méretszabályozás be lett tartva. Az utcánként csökkenő terepmagasság által az épületek nagyobb benapozást biztosítanak egymásnak közelebbi elhelyezés esetén is. Az épületstruktúra és az utcakép kialakításánál figyelembe veendő a hagyományos történeti városkép figyelem előtt tartása, a fenntarthatóság és a modern kor követelményeinek egyidejű teljesítése.
A terv az alcsony-intenzív beépítési struktúra lehetőségeivel foglalkozik Solymár Krautgarten felparcellázásra váró területén. A sűrű telepítés élhető megoldásán túl jelentős szerepet kapnak a koncepcióban az épületek energetikai megoldásai is. A homlokzat kialakításánál arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan lehet a fotovoltaikus paneleket az épülethomlokzaton az épület szerves részeként esztétikusan elhelyezni, illetve az energetikai rendszereket integrálni az épületszerkezetekbe. Az Equitone szálcement homlokzatburkolati rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy szerelt rendszerébe a saját paneljein túl, hasonló geometriájú elemeket is beépítsünk. A kiegészítő panelek ebben az esetben edzett üveglapok közé ragasztott PV panelek, a hordozó profilokra való ragasztásos rögzítéssel. Ezekből a panelekből bármilyen méret kialakítható és utólag a rendszer fejleszthető még több panel PV-aktiválásával. Az új rendszer harmadik szereplője a homlokzati külső síkba záródó nyílászáró amelynek rétegei közé van integrálva az árnyékoló. Az Equitone szálcement panelek, az integrált fotovoltaikus panel és a síkba zárodó ablak hármasát egyesítve egészen újszerű homlokzat hozható létre. Az eredmény a kompakt forma, a letisztultság, a színek és a fényesség játéka ebben az integrált energianyerő rendszerben.
Czentner Imre
