Sokszínű építész-kongresszus Zágrábban

Október közepén rendezték meg Horvátországban a tizenötödik Oris Napokat, vagyis a Dani Orisa 15-öt. Laczó Dániel személyes beszámolója a Vatroslav Lisinski hangersenyteremben tartott teltházad előadásokról és kiállításról.

Sokszínű építészkongresszus Zágrábban
Személyes beszámoló a 15. Oris Napokról

E kongresszust az 1998-ban alapított Oris d.o.o. rendezi meg évente. Az eredetileg könyvkiadóként alapított cég a horvát építészeti közélet legfontosabb szervezetévé nőtte ki magát. Nívós, kéthavonta megjelenő, horvát-angol nyelvű folyóiratot ad ki, és „Építészet Háza” néven kiállítótérrel egybekötött szellemi műhelyt tart fenn Zágrábban. Andrija Rušan igazgató személyével Magyarországon is találkozhattunk: előadója volt a 2009. évi budapesti Építészkongresszusnak, míg idén bírálóbizottsági tagként segített a Média Építészeti Díjának odaítélésében.

A rendezvény helyszíne a Vatroslav Lisinski hangversenyterem volt. A tágas előcsarnokban építőanyag gyártók standjai vártak, az építészek előadásait a szponzorok rövid reklámfilmjei vezették fel. Utóbbiak az anyagi támogatás legügyesebben megválasztott eszközeinek tűnnek, mivel igényességük és dramaturgiai helyzetük megfelel a mozireklámoknak, akárcsak meggyőzőerejük. A teltházas előadások a többezer férőhelyes nagyteremben hangzottak el.

Anne Lacaton hatásos folyamatábrákkal mutatta be a Lacaton & Vassal építészeti hitvallását, amelynek elsődleges célja nagyméretű szabad és világos terek létrehozása olcsó anyagokból. Térszervezési elveik egyik legkiemelkedőbb példája egy dunkerque-i hajószerelő csarnokból létrehozott kortárs művészeti központ.

Terunobu Fujimori építészettörténész professzor életének későbbi szakaszában kezdett építeni, és ennek egy igen sajátos módozatát lelte meg. Életművének jellemző darabjai olyan aggasztó tartószerkezeti egyensúlyban szédelgő, elvonulást biztosító, meghitt teaházikók, mint a Takasugi-an. Jellemzően apró házait a japán vallásos világképből merítve konstruálja, melynek szabályait megértenem nem sikerült.

A Mies van der Rohe díj 2015. évi győztese is prezentálta saját munkáját. Fabrizio Barozzi a Barozzi Veiga sikeres pályázatairól és kulturális célú épületeiről szólt, köztük a tavaly elkészült szczecini hangversenyteremről.

A meghívott délszláv építészek a műnemek tekintetében sokoldalú életművet mondhatnak magukénak. Ugyanakkor építészeti gondolkodásmódjuk egymástól eltérő funkciókban is képes következetesen érvényesülni. Tadej Glažar a ljubljanai egyetemen oktat és a vezetésével zajlott hallgatói építőtáborok építészeti kísérleteinek eredményét is bemutatta. Szépen szerkesztett házai közül kiemelkedik a saját lakását is magában foglaló elegáns társasvilla a Ljubljanica partján.

Igor Pedišić elsősorban sűrű, városias környezetekben készült házakat mutatott. A legegyedibb projektjük az egy-egy apró vizes helyiséget magában foglaló öt félnyeregtetős, látszóbetonból készült kerti kulipintyók ritmikus sora egy dalmát ház udvarában. Az ajtók ki-befordításával formálható apró külterek gazdagítják a délszakiasan zárt kert nyugodt hangulatát.

Földes László öt legjelentősebb munkáját mutatta be kiemelt nézetekből készült hatásos épületfotókkal. Előadásában hangsúlyozta a tradíció, ezen belül is a magyar építészeti hagyomány iránymutató szerepét munkáiban. Részletesen szemléltette a Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont épületének felépítését, mely a tűzhányók működésének téri absztrakciója.

A legnagyobb érdeklődés Smiljan Radić előadását kísérte, aki a legutóbbi zágrábi előadása óta eltelt öt év munkáit mutatta be. Ezalatt erősen foglalkoztatta egy lélekállapot téri kifejthetősége; több alkotásában dolgozza fel az elrejtőzés és láthatatlanság titokzatos állapotát egy gyerekmese illusztrációja alapján. Munkásságának elismertségét jelentős nemzetközi megjelenések, a Serpentine Gallery 2014. évi pavilonjának megtervezésére kapott felkérés, és az idén elnyert Oris Aco-díj is mutatja.

Az Oris-házban nyílt kiállításán Radić építészeti gondolatai modellben, és egyben szoborban történt megfogalmazása látható. Az Oris folyóirat főszerkesztőjének, Vera Grimmernek laudációja az ellentétes minőségekből felálló komponált összhangot méltatja: „Smiljan Radić műveiben a témák felbukkannak, majd újra alámerülnek, ahogyan a zeneművekben. Kamarazenéje olyan halk, hogy olykor alig hallható, mint a sötétben tett tapogatózó léptek; máskor képes a súlyos kősziklák fortissimójával kirobbanni. Alkotásai jóllehet egyneműek, mégis mindig ellentétek között csapong: maradandóság és mulandóság, erőteljesség és törékenység, elvontság és közvetlenség, lakhatóság és lakhatatlanság keveredik munkáiban.”

A kiállítással is kiegészített szimpózium a meghívottak sokszínűsége által izgalmas képet adott a kortárs építészetről. Az előadói életművek között elsőre áthidalhatatlannak látszó különbségeket a tiszta és konzekvens építészeti gondolkodásmód mégis összehangolta. A jó szervezés, a nagy nyilvánosság és a kiállítás is hozzájárultak az élmény teljességéhez. A mienktől csak árnyalataiban különböző világot megtapasztalni különösen érdekes volt. Ajánlom mindenkinek ezt az inspiráló rendezvényt.

Laczó Dániel
okleveles építészmérnök