Sólymos Sándor: A szent és a profán szimbolikája az építészetben

Az előadás témájának rövid ismertetője

A ”szent” és a ”profán” szavakat nem a szokásos jelentésben használja az előadás. Leginkább Mircea Eliade: A szent és a profán c. könyvében ”A szent megnyilatkozik” című bevezető fejezet értelmezése áll legközelebb az itt alkalmazott jelentésekhez. Ezért választottunk olyan címet, amely félre nem érthető formában utal Eliade könyvére. Az előadásban az építészeti - építészethez közeli - jelenségek, ornamentált, strukturált felületek szimbolizmusával (ennek egy részterületével) szeretnénk foglalkozni abból a megközelítésből, ahogyan ezekben mindenkor/mindenhol megnyilatkozik a kozmikus, az egyetemes elrendezettség, és ahogyan ezek megjelenhetnek a mindenkori/mindenholi kozmosz-felfogásnak megfelelően.

Az építészeti jelenség mindenkor és mindenhol túlmutat önmagán. Azon túl, hogy célszerű és hétköznapi igényeinket kielégíti, a világról kulturális és civilizációs kódok révén feltárható üzeneteket is kommunikál. A mindenkori építészet ”paradoxiális médium”. Amit látunk, amire használjuk térben és célszerűen, azon túl intellektuális viszonyt kell kialakítanunk vele. Az építészet minősége (mineműsége) interpretációs kontextusban nyeri el értelmét - nyilvánul meg - ”nyilatkozik meg”. Intelligíbilis (csak elgondolható) térben és célszerűségben kell megragadnunk, interpretálnunk, hogy lényegének közelébe juthassunk. Azt mondja Eliade: ”Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden hierophania (a szent-ség megnyilatkozása) - még a legelemibb is - paradoxon. (�) A szent kő továbbra is csak kő (profán nézőpontból), miben sem különbözik az összes többi kőtől. Azok számára, azonban akiknek a kő, mint szent(ség) nyilatkozik meg, a kő közvetlen valósága természetfölötti valósággá alakul át. Azon emberek számára, akiknek vallási élményük van, az egész természet, mint kozmikus szentség nyilvánul meg. Ilyenkor a kozmosz egésze hierophaniává válik.”

Nos, ebben az értelemben szeretnénk néhány példa segítségével bemutatni azt a folyamatot, ahogyan az építészeti minőségekben a kozmikus rend mutatkozik meg. Ez a rend kánoni - a mindenkori/mindenholi kozmosz felfogásának megfelelően strukturált és feltárható elvek szerint rendezett - létező, s mint ilyen a hétköznapi ember profán nézőpontja feletti létező, amelynek megnyilatkozása intelligíbilis térben és célszerűséggel értelmezhető. S amelynek megértése - függetlenül attól, hogy vallásos, vagy vallásos magyarázatokat nem igénylő értelmezéseket rendelünk-e mellé - szellemi erőfeszítéseket igényel.