Épülettervek/Hallgatói terv

Somlói vár - Molnár Dávid Ferenc terve

2020.10.01. 13:19

Molnár Dávid Ferenc a Széchenyi István Egyetem Komplex épületek tervezése című kurzusán fogalmazta meg koncepcióját, melyhez helyszínként és funkcióként is a Somlói várat választotta. Építészeti megoldásai személyes hangvétellel társulnak. 

Bivak mint szellemi BElátó

A helyszínválasztás egy ösztönös döntés volt, inkább egy tudatalatti rátalálás. Az adott pillanatban hosszú idő után éreztem azt, hogy egyedül vagyok. Csönd és nyugalom van, a gyászt, a fájdalmat és a viszályt valahol a hegyre felfelé vezető úton, útközben elhagytam. Lehet ezért is volt, hogy először megijedtem ettől. Ahogy kizártam a világ zaját, a problémákat ott maradtam egyedül magammal, a kérdéseimmel és az érzelmeimmel.

Több héten keresztül próbáltam megfejteni, mit jelent a MA emberének egy vár, mik a párhuzamok a korábbi funkcióval és a mai társadalomban. Ki a mai török? Ma is beszélünk háborúról, de ez távol van tőlünk, a mindennapjainktól, nem értjük igazán. Szerintem a mai társadalomban a legnagyobb és a legtöbb „törököt" saját magunkban kell keresni. Nap mint nap küzdünk az érzelmeinkkel, a megbántottsággal, az elutasításokkal. Talán, ha fogalmazhatok így, az általános megoldások az elmenekülés vagy a problémák eltemetése. 

Amikor ezen a helyen állt még az őrtorony, akkor innen katonák nézték, merről jön az ellenség, viszont ma ez már átalakult. Ha legnagyobb ellenségeinket keressük, akkor belül kell körbenézni. Ezen gondolat mentén született meg a bivak mint funkció. Egy olyan hely, ami ma kevés van. Egy olyan hely a világ háta mögött, ahova az ember elmehet, bezárkózhat, kizárhatja a külvilágot, a technológiát, a komfortot, ahol magába tekinthet, hogy megkeresse azt az ellenfelet, akit le kell győznie.

„December 20-a van, a sürgősségi osztályon a férfi wc egyik blokkjába épphogy be tudtam menekülni. Most is itt vagyok egy nehéz és kellemetlen helyzet közepén, ahol erősnek kellene lenni. Körülöttem ingerült és türelmetlen emberek állnak, mindenhol ez az undorító 15x15-ös fehér csempe a beszürkült fugákkal, agyon akarják nyomni az embert, mindenkit, aki itt van ezen a túlzsúfolt folyosón. Terjeng a fertőtlenítő és a betegség szaga. Mamám könnyes szemekkel szorítja a kezem. Velem szemben egy anyuka fogja 4 éves lányát, akinek eltörött a lába és a fájdalomtól sír. Az anya kiabál az ápolóval, hogy mikor kerülhet sorra a gyerekkel, de a hangzavar és a tolongás közepette egy idős bácsi esik az ölembe, mert fellökték a rohammentősök."

Ebben a helyzetben is a külső ingerek hatására keletkező belső feszültségem próbálom leküzdeni. Nincs rá hely, nincs rá alkalom, ezért udvariasan felálltam, és mondtam családomnak, hogy mindjárt jövök csak elszaladok mosdóba.

Kápolna

Amikor bejártam a várat, és megláttam a kápolnát, a helyzet adta magát, egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni. Egy várban, egy kápolna és még szabad kezet is kapok? De rá kellet jönnöm pár hét után, hogy mégsem lesz ez egy könnyű eset. Amikor elengedtem a manapság divatos és közkedvelt építészeti elemeket, elkezdtem alaposabban átgondolni ezt a helyzetet is. Mit jelent ma egy kápolna, a hit és a hívő élet? Milyen felekezetnek tervezzem a kápolnát? Aztán rájöttem, hogy ezek nem a fő kérdések. Egy statisztika szerint a magyar emberek 64%-a vallja magát kereszténynek, tehát hisz Jézusban. Úgy gondolom, ha ez így lenne, nem erre tartanánk. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi is a hit, a kereszténység. Jézus nem volt katolikus, protestáns, karizmatikus vagy evangélista. Ezek olyan fogalmak, mozgalmak, irányzatok, amelyek útközben alakultak ki. Szerintem vissza kell térni az alap képlethez: van Isten, aki szereti az embert, és vagyunk mi. Nem kellenek szószékek, nem kellenek se padok, se papok ide. Ez a hely, ahol az ember újra találkozhat őszinte szívvel Istennel, és megélheti ezt a kapcsolatot vele. 

A koncepcióm az volt, hogy ezt a szituációt fogalmazzam meg térileg. Ezért van hézag a régi kápolna romjai és az újonnan épülő fejrész között. Ez szimbolizálja azt a határmezsgyét, ami elválaszt minket Istentől. Nem szeretem a tervemmel kapcsolatban használni a szakrális szót, elcsépelt fogalomnak tartom. Inkább egy faék egyszerűségével szerettem volna tiszta formát megfogalmazni egy olyan anyag felhasználásával, amit természetes eredetű, de továbbmutat a vár és az ember múlandóságán.

Végül is minden ember életében eljön az a pont, amikor segítségért, Istenért kiált. Ebben a helyzetben voltam az elmúlt évben és vagyok most is. Két órája még Győrben álltam a gardróbom előtt, fülem mellől a combom mellé engedett kézzel, amiben telefon keresztül anya hangja hallatszott halkan. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy karácsonyi vacsorához vagy temetéshez dobáljak be ruhát. Abban a két órában amíg a székesfehérvári kórházba értem, a tervem és az életem közötti párhuzamon gondolkodtam. Feltűnt az a rengeteg hasonlóság és felmerült igény, amik az épületemben is megjelentek. Egy hely, ahova most mehetnék, hogy végiggondoljam a dolgokat, újraértelmezzem magam, ahol Istennel lehetek kettesben és megkérdezhetem, hogy miért történik mindez, mi a megoldás és mit akar ő tőlem? Az úton tudatosult bennem, hogy a saját kimondatlan problémáimra kerestem építészetileg megoldásokat.

A konceptuálás folyamatát digitálisan, de szabadkézzel rajzoltam, amit rögzítettem is. A munkát kiállították a FUGA - Az építészeti tervrajz is műalkotás! című kiállításán, valamint a DECODE pályázatának nyertese lett 2019-ben. 

Molnár Dávid Ferenc