Sommaruga és Ponti: szecessziótól modernizmusig, a milánói Alfa Romeo ház kalandos története

Milánó két jeles építészének, akik közül Giuseppe Sommarugát egyáltalán nem, de Gio Pontit is csak felszínesen ismerjük, van egy „közös” munkája, a Luigi Faccanoni mérnöknek 1911-1913 között épített szecessziós villa, ami az 1949-ben átadott bővítéssel együtt ma Clinica Columbus néven magánkórházként működik, de a milánóiak emlékezetében örökre csak Alfa Romeo ház marad… Lampert Rózsa építészmérnök írása.

A milánói vásárváros, a Fiera Milano szomszédságában épülő kereskedelmi és üzleti negyed, a City Life három központi tornyától (Zaha Hadid, Daniel Libeskind, Arata Isozaki alkotásai) látótávolságra áll egy rendkívül gazdagon díszített szecessziós, olaszosan liberty stílusú villa. Ha az építtető mérnököt is beleszámítjuk, akkor a via Buonarroti 48. szám alatt álló épület Milánó ipar- és kultúrtörténetének legalább négy jelentős személyével is összeköthető.

Giuseppe Sommaruga, a milánói vállalkozók kedvenc építésze

Luigi Faccanoni a bergamói körzet építési vállalkozójaként tevékenykedett, és főleg az Osztrák-Magyar Monarchiának épített hidakat, utakat, vasutakat, valamint Giuseppe Sommaruga építészt (1867-1917) látta el feladatokkal, többek között egy családi mauzóleum és három-négy villaépület tervezését bízta rá.

Faccanoni mérnök nem véletlenül adta a megbízásokat Sommarugának, akit Milánó és Varese építészeként emlegetnek. Ekkor ő már ismert volt eredeti és bizarr építészeti megoldásairól, az olasz modernista vonalban saját és nagyon személyes stílusáról, futurisztikus elemekkel tűzdelt, Antonio Sant’Eliára is ható,¹ plasztikus, de a funkcionalitásra is ügyelő formálásáról. Milánó történelmi belvárosában, a Corso Venezián ekkor már állt az általa tervezett Palazzo Castiglioni (1901-1904), amely Sommaruga de egyben a milanói liberty, legjelentősebb alkotása.²

 

Ermenegildo Castiglioni Marazzi mérnöknek, mint „újgazdag örökösnek” az volt az egyedüli célja, hogy palotája a belvárosi környezetben lévő összes többi épülettől különbözzön, új és divatos legyen, tükrözze gazdagságát és nagyságát. Ez a feladat nagy kihívást jelentett tervezőnek, kivitelezőnek, de legfőképpen a milánói konzervatív elitnek, hogy elfogadja az új stílust, ami nem is ment zökkenőmentesen.

Az épület homlokzati kialakítása, a gazdag ornamentális és az ablakok melletti szobordísz, a dekoratív kovácsoltvas elemek, a durván megmunkált, erőteljes kőlábazat tetszett az embereknek. A főbejárat felett elhelyezett, a „Béke” és az „Ipar” ábrázolására szánt két félmeztelen nőalak, Ernesto Bazzaro munkája, azonban kiverte a biztosítékot, botrány kerekedett, és a házat „Cà di ciapp” néven, vagyis a „fenekek házaként” kezdték emlegetni. Az egyre fokozódó felháborodás miatt a szobrokat leszedték, és először a kivitelező cég, a Galimberti fivérek raktáraiban landoltak, majd mivel soron következő, Sommarugával közös munkájuk a Faccanoni villa építése volt, a „ledér hölgyek” az épület kertfelőli oldalhomlokzatán találták meg végleges helyüket, - a kalandos történet miatt bizonyos hírnevet is szerezve.³

 

Hasonlóan a Palazzo Castiglionihoz, a Faccanoni villa is a milánói szecesszió remekműve. A főbejárat széles lépcsőn közelíthető meg, centrumában két gazdag ornamentikával ellátott, nem teherhordó oszloppal. Számos puttó és állatfigura, valamint egészen egyedi és különleges kovácsoltvas díszítés gazdagítja a homlokzatokat, amelyeket az építész tervező, Sommaruga rajzai alapján Alessandro Mazzucotelli, a belső asztalosmunkát és díszítéseket pedig Eugenio Quarti készítette. Az 1913-ban befejezett háromemeletes, több mint 300 négyzetméter alapterületű villa egy, a 20. század elején, frissen urbanizálódott terület, 2300 négyzetméteres ingatlanán épült, hatalmas gyönyörűen kialakított, tervezett kerttel.

Építési vállalkozótól autógyároshoz, az Alfa Romeo diadalútja

Az idilli jólét azonban nem tartott sokáig, jött az első világháború, majd a Monarchia felbomlása, és az épület 1918-ban új tulajdonos, Nicola Romeo birtokába került, aki három évvel korábban vásárolta meg az A.L.F.A.-t (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili). A villában csak kisebb építési munkákat hajtott végre, olyanokat, amik az eredeti tervben is szerepeltek, csak nem készültek el.

Nicola Romeo szegény, de intelligens Nápoly környéki családból származott. Sikereit tudásával (építő és villamosmérnöki diploma, francia, angol és német nyelvtudás), szorgalmával és szerencséjével alapozta meg. Üzleti körökben „szirénnek” is hívták, mert mindig tudta, megérezte mivel lehet „elcsábítani” a partnereket. Amikor a csőd szélén álló A.L.F.A-t is bekebelezte, tulajdonképpen nem is igazán tudta, hogy milyen kincshez jutott. A cég egy olasz arisztokrata, Ugo Stella és egy francia autógyáros, Alexandre Darracq által 1906-ban alapított Darracq Italiana nevű vállalkozás utódcége volt, amely székhelyét Nápolyból Milánó Portello nevű kerületébe helyezte át.

 

Az első A.L.F.A modell 1910 -ben, 24-HP néven látott napvilágot, összesen csak 24 darab készült belőle. Az új tulajdonos nevével kiegészített, az első Alfa Romeo márkanév alatt gyártott autó csak 1920-ban készült el, a Torpedo 20-30 HP, addig azt gyártottak amire a háborús évek alatt szükség volt, repülőgép motorokat, lőszereket, vasúti berendezéseket, kompresszorokat. Mindezt Portellóban, ami a via Buonarrotihoz elég közel volt, így a Faccanoni villa megvásárlása üzleti és kényelmi szempontból is jó vételnek számított.

Az Alfa Romeo kultusz a mai napig él, milliós rajongótáborral. Nem véletlen, hogy a Faccanoni villát manapság is Alfa Romeo házaként emlegetik.⁴ Nicola Romeo érdeme ugyanis, hogy generációk sorával elhitette, hogy az Alfa Romeo az nemcsak egy autó, az mindennek az alfája, első és előremutató az autógyártás területén, azt vezetni, abban ülni mindent elsöprő életérzés. Szimbóluma lett a fejlődésnek, a mérnöki találékonyságnak, a lehetetlent nem ismerő olasz szellemnek.⁵

Az általa gyártott autók népszerűsítése céljából verseny és utcai sportautó gyártásba fogott, amihez a legjobb tervezőket és versenyzőket alkalmazta, köztük Vittorio Jano (1891-1965) magyar származású autókonstruktőrt, több legendás Alfa Romeo tervezőjét. GP Világbajnokságot az Alfa Romeo ötször nyert, az első diadalra 1925-ben került sor, a magyarságára büszke konstruktőr P2-es Alfájával.⁶

Amikor azonban Nicola Romeo kezdett igazi szenvedélyének a versenyeztetésnek hódolni, a pénzügyekre nem nagyon figyelt. Csőd felé közelgő gyárát 1926-ban államosították, talán ez a tény is vezetett korai halálához, 62 évesen, 1938-ban hunyt el. Az Alfa Romeo sikere azonban halála után töretlenül tovább élt. A portellói gyár még számos szebbnél szebb modellel örvendeztette meg rajongóit. A gyártás az 1950-es évektől folyamatosan, majd 1986-tól véglegesen Aresébe, a tulajdonjog pedig a FIAT csoporthoz került, így 2004-ben, az Alfa Romeo rajongók heves tiltakozása közepette, Portellóban az utolsó gyárépületet is lebontották. Azóta a hajdani gyár helyén lakó- és üzleti negyed, bevásárlóközpont és a múltra emlékeztető Alfa Romeo Park létesült.

Gio Ponti megbízást kap a Szent Szív misszionárius nővérek kórházának megtervezésére

Halála előtt Nicola Romeo a Faccanoni villát eladta a Szent Szív misszionárius nővéreknek, akik a vásárlás után azonnal hozzákezdtek, még 1938-ban, egy klinika megvalósításához, a meglévő villában és a hozzá kapcsolódó bővítményben. A tervezési feladatot Gio Pontira (1891-1979) és munkatársaira bízták.

 

Gio Ponti a 20. század egyik legsokoldalúbb és legjelentősebb olasz építésze, egyszemélyben keramikus, színházi jelmeztervező, festő, egyetemi professzor, lapkiadó főszerkesztő, de legfőképpen zseniális dizájner. A térbeliség és a nemes arányok értékeit az I. világháború alatti fogságában, egy venetói Palladio villában szívta magába. A 127 méter magas Pirelli toronyház nemzetközi sikeréig fő működési területe Milánó volt, utána megnyílt a világ, Európa után egzotikus tájak (Iszlámábád, Hong Kong, Denver) felé is. Csodálatos alkotásai sokaságánál Ernesto Rogers „a kiskanáltól a városig” mottóját követve, építészeti feladatának tartotta az összes berendezési tárgy, a környezet, a kert, a városi kapcsolatok megtervezését is. A jó ízlést tárgyainak sorozatgyártásával tömegekhez juttatta el.

Kiválóan feldolgozott hagyatékát jelenleg a Gio Ponti Archives kezeli. Ezzel az olaszok is „törlesztenek”, mert 1979-es haláláig otthon sem kapott túl sok elismerést, marginális, polgári építésznek tartották. Magyarországon szakmai körökben is alig ismerték, illetve alig ismerik, még legsikeresebb alkotásának, a világ egyik legmagasabb vasbeton tornyának, a Pirelli felhőkarcolónak létrejöttét is inkább Pier Luigi Nervi (1891-1979) zsenialitásának tulajdonítjuk.⁷ Pedig több magyar építészgeneráció Pontinak köszönheti, hogy betekintést nyerhetett az építész szakma „nyugati” történéseibe. A DOMUS folyóirat ugyanis, amelynek alapító főszerkesztője volt (1928-1941 között, majd 1948-tól haláláig) a nagyobb tervezővállalatokhoz és könyvtárakhoz a Kádár-korszakban is eljutott.

Szerencse, hogy a fasizmus évei alatt, a Novecento mozgalomhoz való csatlakozása,⁸ és a milánói Sempione parkban, 1933-ban, az V. Triennale di Milano rendezvényre rekordidő, 2 és fél hónap, alatt felépített Torre Littoria megtervezése miatt nem kapott „stigmát” és pályafutása, nagy örömünkre, a II. világháború után is töretlenül folytatódhatott.⁹

 

Az V. Triennáléra Milánó látványos együttessel készült, amelynek centrumában Giovanni Muzio (1893-1982) Palazzo dell’Arte elnevezésű, kültéri installációkkal gazdagított, modern kiállítótere állt.¹⁰ Ehhez csatlakozott, hasznos látványelemként, Gio Ponti 108,6 méter magas, karcsú és transzparens, lifttel és a tetején egy kicsi étteremmel, valamint kilátóhellyel ellátott, acélszerkezetű tornya. Sokan leszúrt lándzsához, felállított tollhoz, ceruzához hasonlítják és nem értik, hogy mitől áll meg kitámasztás nélkül. Kevesebben, főleg a Torre Littoria név miatt, a fasiszta hatalmi jelvényt, a vesszőnyalábot is felfedezni vélik alakjában. A modern építészet és a modern technika szerves összefonódásával kialakított torony gyors megépítése is igazi csoda. A Terniben ma is működő Dalmine csőgyár különleges, peremes, csavaros kötésekkel csatlakozó acélcsövei nélkül ez a bravúr nem lett volna lehetséges. A torony neve a háború után Torre del Parcóra változott, mostani nevét a Branca likőr társaság után kapta, mivel az 1972-ben lezárt torony és lift teljes szerkezeti felújítását ők finanszírozták. A Branca toronyból a fantasztikus panoráma 2002-től élvezhető újra.¹¹

Gio Ponti, aki a két háború között, tervről tervre folyamatosan kísérletezett Piacentini neoklasszikus érzékenysége és a Gruppo7 (Terragni) modern esztétikája között, a Clinica Columbus bővítésének terveit 1940-ben már racionalista stílusban készítette, új munkatársakkal: Antonio Fornaroli, Eugenio Soncini mérnökökkel és Mario Donati orvosprofesszor szakmai koncepciójának segítségével. A funkcionális kialakításnak az a lényege, hogy a szobák a jobb benapozás érdekében déli tájolást kaptak, lehetőség szerint balkonnal ellátva, a műtők a pedig a megfelelő izolálás érdekében középre kerültek. A logisztika, a beteg- és látogatói útvonalak logikus szervezést és barátságos kialakítást nyertek. A terek színvilága merőben különbözött a kórházakra jellemzőtől, a belső kialakítás mindenben közelített az otthonokban, a lakásokban megszokotthoz.

Az építkezést sajnos a II. világháború megszakította, az épületeket, valószínűleg a gyárterületek közelsége miatt, bombatalálat is érte. A munka csak a háború után folytatódott. A Clinica Columbust¹² végül is 1949-ben adtak át rendeltetésének. Funkciója, kialakítása, az ellátás és az épületek színvonala azóta is változatlan, csak a kert fái nőttek hatalmasra.

Új, állandó kiállítások, Design és Liberty Múzeum

Mindkét bemutatott építész munkássága egy-egy, a közelmúltban megnyitott, illetve hamarosan megnyíló kiállításhoz is köthető.

Giovanni Muzio gyönyörűen felújított és modernizált Palazzo dell’Arte épületében¹³ az ez évi, XXII. Triennale di Milano keretében,¹⁴ a korábban szokásos tematikus időszaki bemutatók helyett, új és állandó Design kiállítás nyílt, amely Gio Ponti leghíresebb tárgyaival, a Visetta varrógéppel és a szuper könnyű székkel kezdi Olaszország szemet gyönyörködtető 20. századi használati tárgyainak bemutatását.

 

A közelmúltban pedig arról jelent meg híradás, hogy a Lago Maggiore partján fekvő Stresában, a Giuseppe Sommaruga által tervezett villa Carosióban, 2021-ben megnyílik Olaszország első Liberty múzeuma, melynek gyűjteményét privát személyek felajánlásai alapozzák meg.

Lampert Rózsa

Jegyzetek

¹ Varese-Grand Hotel Campo dei Fiori
² Sajnos a II. világháborúban az amerikai csapatok a palota gazdagon díszített belső berendezését eltüzelték, csak a kovácsoltvas elemek, a lámpák, a gyönyörű lépcsőház és a stukkókkal díszített Pávás terem maradt meg. A család az épületet 1967-ben eladta, rövid ideig az AC Milan székháza is volt, majd a műemlékvédők tiltakozása ellenére a Confcommercio Unione részére, irodaház funkcióra, jelentős átalakításokat és bővítéseket hajtottak végre az épületen.
³ Sommaruga a Galimberti fivéreknek is épített 1908-ban egy gyönyörű villát a közelben, a via Buonarrotin, de az a háborúban elpusztult.
⁴ Hivatalosan Clinica Columbus-Romeo-Faccanoni villa
⁵ Amíg Nicola Romeo vezette a céget az emblémába a két jellegzetes milánói szimbólum, a kereszt és a Visconti kígyó mellett, körben a Savoyai-dinasztiára jellemző csomók közé az ALFA ROMEO felirat került és alatta a MILANO név is megmaradt.
⁶ Vittorio Jano a Ferrarinál fejezte be pályafutását.
⁷ Pier Luigi Nervi az 1960-as olimpiai építkezések szerkezettervezőjeként (Palazzetto dello Sport) és a vatikáni 1971-es Audiencia csarnok miatt, nemcsak építészkörökben, ismert lett Magyarországon is.
⁸ Közös építésziroda Giovanni Muzióval és másokkal
⁹ Állami megbízásokat is kapott. Ő készítette például a stockholmi olasz intézet terveit 1958-ban, szokásához híven a teljes berendezéssel, bútorokkal, lámpákkal és egyéb berendezési tárgyakkal együtt, egészen a vizesblokkok piszoárjáig.
¹⁰ Giovanni Muzio Palazzo dell'Arte, azaz a Triennale épületének dekoratív díszítéséért és a kültéri hatalmas árkádíves installációért Mario Sironi (1885-1961) festőművész volt a felelős.
¹¹ A modern műalkotást szemlélve nehéz elképzelni, hogy szinte egyidős a Milánói Főpályaudvarral (Ulisse Stacchini, 1925-1931).
¹² A Clinica Columbus Francesca Cabrini nővér által, az olasz emigránsok gyógykezelésére 1894-ben New York-ban megnyitott Columbus Kórház után kapta a nevét,
¹³ Michele De Lucchi építész tervei szerint, 2010-2012 között
¹⁴ A XXII., ezévi Milánói Triennale témája a „Broken Nature” volt, sajnos hazánk nem képviseltette magát az
eseményen