Soproni faházak – Faépítészet a historizmusban
Egy frissen megjelent, szép könyvre szeretné felhívni az epiteszforum.hu olvasóinak figyelmét Winkler Gábor. A könyv szerzője Géczy Nóra, építész-tervezőművész, a Széchenyi István Egyetem docense. A szerző Sopronban végzett, a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében tanult, itt választotta doktori dolgozata témájául a helyi faépítészetet.
Nem kell magyarázni, hogy a fa törékeny, múlékony, megfelelő karbantartás híján gyorsan pusztuló építőanyag. Ez is magyarázza, hogy emlékei közül viszonylag kevesebb maradt fenn, mint a szilárd anyagból épült házakból. Sopron e szempontból talán valamivel szerencsésebb. A nedvesebb, hűvösebb klíma és a soproni emberek ragaszkodása építészeti örökségükhöz magyarázza a fennmaradt emlékek nagyobb számát.
A fő látnivaló ma is a 19. században emelt, földszintes, emeletes „lőver-házak” együttese. A Soproni-hegység északi lejtőire települt Lőverek a kirándulók kedvelt célpontja, a város sokarcú építészetét bizonyítva még turistacsoportok is látogatják a keskeny ösvényekkel behálózott, magas sövényektől kísért kertvárost, az Alsó- és Felső- Lővereket. De maradtak fenn emlékek a várostól északra elterülő Virágvölgyben és a patakok, tavak mentén is. (Becsülöm a soproniakat, hogy az egykori városi illemhelyek – „zöld villamosok” – fa szerkezetű építménye közül is megtartottak kettőt: ezek ma is működnek – helyi védelmüket most kezdeményezzük.)
Géczy Nóra szerencsés ötlete volt, hogy a 19. század második felének soproni faépítészetét választotta doktori dolgozata, majd terjedelmes könyve témájául. A könyv megírását egy évtizedig tartó, gondos kutatómunka előzte meg. Sopron szerencséje, hogy sértetlenül fennmaradt, gazdag és jól rendezett városi levéltára van, melynek munkatársai szívesen segítettek a tervek, terviratok összegyűjtésében. Éppen a tervek nagy száma döbbentette rá a szerzőt, hogy faházakban a meglévőnél sokkalta gazdagabb volt a 19. századi Sopron. Felismerését a helyszíni bejárások igazolták. A terveken ábrázolt házak jelentős részét már nem találta meg. De azért maradt fenn több tucat jellegzetes faház, sőt egy házsor is (Villa sor), és rátalált néhány villaépület fa verandájának eredeti bútorokkal bútorozott enteriőrjére is.
Géczy Nóra könyvét logikusan építette fel. A választott kor faépítészetét a város társadalmának összképébe helyezte. Lőveri faházat Sopronban sem építhetett magának bárki: a lőverház tulajdona a társadalmi presztízs egyik jelképe volt. A gazdasági és kulturális különbségek a házak alaprajzában, komfortjában és a faszerkezetek szerényebb vagy igényesebb alkalmazásában is kimutathatóak.
A nyersanyag, a fa beszerzéséről is részletes képet kaphatunk a könyvből. Sopronban az építkezéshez nem csak helyi fát használtak: a dualizmus korának „szabadpiaca” lehetővé tette, hogy a soproni Fapiacon – a széles térség ma is ezt a nevet viseli – távolról érkezett morva, tót és szlovén fakereskedők versenyezzenek egymással a vásárlók kegyeiért. De a helyi fafeldolgozó mesterekről, műhelyük felszereltségéről, a kor „magas technikájának” elterjedéséről is képet kaphatunk a könyvből.
A kiadvány remek ábragyűjteménye – ezek egytől egyig a szerző rajzai –, táblázatai számtalan típusmegoldást és annak változatait is bemutatják. Géczy Nóra gondos forrásgyűjtésének eredménye az a gazdag jelzetanyag, melyet könyvében közread. Biztos vagyok benne, hogy forrásként évtizedek múlva is használni fogják.
Az épületek között sok az egyedi igény alapján, egyedi tervek felhasználásával felépült ház. A téma világirodalmát lapozva azonban számtalan, más földrészen, más országokban alkalmazott „típus házra” is rábukkanunk, ami világosan jelzi, hogy a „világháló” – mintakönyvek, folyóiratok elérhetősége, szakemberek vándorlása, személyes tapasztalatcsere – már a 19. század második felében is jól működött. Ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy a könyvben dokumentált házakhoz hasonló épületekkel Nyugat- és Észak-Európa más tájain, sőt Amerikában és Ausztráliában is gyakran találkozunk. A könyv ezekre a fontos szakmai kapcsolatokra is utal.
A kiadványt építész és mérnök kollégáimnak, a 19. század korát kutatóknak és nem utolsó sorban Sopron szerelmeseinek jó szívvel ajánlom.
Winkler Gábor
Géczy Nóra: Faépítészet Sopronban 1850–1914 között. Arch Deco Stúdió 2014. 295. oldal, 217. ábra, 88 egész oldalas tábla. ISBN 978-963-08-8415-0
