Soproni Horváth József festményei a HAP Galériában

Leírás:

Június 13-án 18 órakor nyílik meg Soproni Horváth József (1891-1961) festőművész emlékkiállítása. A  HAP Galéria év közben építészeti kiállításokat rendez, nyaranta pedig egy-egy soproni képzőművész munkásságát mutatja be. A legújabb kiállítás 2006. július 21-ig hétköznap 14-19 óráig lesz látogatható.

---

---

Soproni Horváth József Vas megyében született, gyermekkorát a kemenesaljai pusztán töltötte. Korán kitűnt kézügyessége, műszaki érzéke. A szülői házból a keszthelyi premontrei gimnáziumba került, kreatív hajlamai előbb a fafaragás, majd a kovács és lakatosmesterségek felé terelték érdeklődését, csak nagydiák korában határozta el, hogy festő lesz. Egy évet töltött a Képzőművészeti Főiskolán, egyet pedig a Keszthelyi Gazdasági Akadémián - leginkább az atyai befolyás kényszerének engedve. Ezután már sorsát önállóan irányította; visszatért Pestre, a Főiskolára. Tanári oklevelének megszerzését követően a nagybányai művésztelepen dolgozott.  
Az 1921-től Sopronban a Főreál-iskola rajztanáraként kezdett munkába. A húszas években vízfestményei hoztak átütő sikert számára. Horváth ekkor már mint festő és mint művész-pedagógus egyformán nagy ambícióval dolgozik. Már 42 éves, amikor megszerezte első önálló műtermét. Az ezt követő tíz évben delelt pályája. Nagyméretű aquarell-aktképeivel a műfaj csúcsaira jutott el. Közben megnősült, a hozzáillő társ további lendületet adott alkotóerejének. Már külföldön is kiállított: Horváth tehetsége méltánylást talált az aquarell hazájában, Angliában. Nem fogadta el a Képzőművészeti Főiskolán felajánlott tanári állást, és végleg Sopronban maradt. Ragaszkodásáért Sopron városa a Hűség Díj Aranyérmével tisztelte meg.

A háborút követő években a táj- és zsánerképfestés felé fordult. A szakmai siker mellé a hivatalos elismerést pályája utolsó másfél évtizedében már nem kapta meg. Az I. osztályú Munkácsy-díj azonban ismét ráirányította a figyelmet. Kiállított, előadásokat tartott, tanítványokat nevelt. Ekkor ruházta rá a közvélemény az általa sohasem használt „Soproni” megkülönböztető nevet.

Életmű kiállítását 1959. tavaszán rendezte a lebontás előtt álló budapesti Nemzeti Szalonban; Utolsó fővárosi szereplése nagy eseménye volt a művészeti életnek, közönségsikere óriási. Két évre rá váratlanul, alkotóereje teljében meghalt.

„Fiatalságának, festői indulásának idején Székely Bertalan történeti víziói, Benczúr Gyula rubensi jelensége, Szinyei Merse csendes lírája, a nagybányaiak szabadba szabadult festősége, Rippl-Rónai franciás világa, Rudnay Gyula, Tornyai János drámaisága, Vaszary parfümös eleganciája vette őt körül, de ő nem csatlakozott egyikhez sem, megmaradt Edvi Illés Aladár tehenei és borjai közelében és Wilhelm Leibl természetszereteténél; ez illett Sopron kisvárosi hangulatához, a brennbergi erdők csendjéhez, az otthon meleg félhomályához, a család békéjéhez.

Ennek a légkörnek festője Horváth József, de a mindennapi környezet olyan magasrendű festői eszközökkel váltja képpé, ami egész Európában párját ritkítja. Ha ez lenne a festészet témája, ami szavakba nem foglalható, akkor íme itt áll előttünk Horváth József, akinél az eszköz művészetté nemesül. Csendes szemlélődő társunk, aki megmutatja, hogy „szürke hétköznapjaink”-ban is mennyi szépség rejtőzik. Ez teszi időtállóvá, időtlenné nemes művészetét.”  /László Gyula,1998 /

A HAP Galéria kiállításán a festőművész munkáiból mintegy 40 festmény és grafika látható.

HAP Galéria Budapest II. Margit krt. 24.