Sóskopó turisztikai fejlesztése – Kókai Noémi Breuer Marcell-díjas diplomaterve

Kókai Noémi diplomatervében a különleges vajdasági helyszín természetes adottságait kihasználva, azokra érzékenyen reagálva hoz létre egy turisztikai pihenőhelyet fogadóval és kilátóval. A terv Breuer Marcell Diplomadíjban részesült.

A vajdasági táj

Hely – hagyomány – identitás

A kedvező területi adottságoknak köszönhetően Vajdaság területén a földművelés és az állattenyésztés hagyománya nagy múltra tekint vissza. A tartomány lakosságának túlnyomó része a mai napig valamilyen módon kapcsolatban áll a mezőgazdasági tevékenységgel. A tájban elsősorban nem a szépséget látják az emberek, hanem a gazdasági és megélhetési lehetőségeket keresik.

A vajdasági táj a szerbiai turizmusban perifériára szorul. Különleges táji értékei nem kapnak kellő figyelmet. A helyi vagy országos védelem alatt álló területek nagysága a tartomány területének alig 6 százaléka.

A Sóskopó különleges természetvédelmi terület

A Sóskopó a vajdasági Törökbecse községben található nem mindennapi természeti jelenség. Fő ismertetője, hogy a tó vize sós. Ha valaki e gyönyörű tájon jár, már a levegőben érezheti a jellegzetes sós illatot. A nyári időszakban rendszerint az egész tó kiszárad, ilyenkor ez a terület egy igazi természeti csoda színhelye lesz. A talaj kirepedezik és a tó fenekén néhány centiméter vastagságú só réteg csapódik ki. Az egész látvány hihetetlennek tűnik, ahogy a zöldellő mező közepén egy nagy fehér folt jelenik meg.

A rezervátum különleges természeti adottságai ellenére is kifejezetten alacsony popularitást élvez, adódik ez elsősorban a megfelelő turisztikai kiépítés hiányából.

Érintetlen természet és építészet

Tervezési ars poetica

E csodás, szinte érintetlen közeg állapota miatt a tájhoz való viszonyulás kifejezett figyelmet igényel már a tervezés legkorábbi szakaszaitól. Tervemben fontos szerepet kap az épített alkotás természetbe rendeződése, illetve a vidék épített és természeti környezetével való párbeszéd létrehozása. Hangsúlyt kell fektetni az értékvédelemre, arra kell törekedni, hogy az építészeti beavatkozás, ne a táji örökség rovására történjen, hanem annak támogatásán alapuljon.

Tó és ház viszonya

A fogadómag telepítési helyének meghatározását hosszas elemzés és folyamatos önkritika előzte meg. Felmerült bennem a vágy, hogy a rezervátum fogadóépülete, kikerülve a jelenlegi erdős, elzárt közegből, most a vízfelület közvetlen közelében foglalja el új helyét.  Gondosan kell mérlegelni ezt a kérdést, és figyelembe kell venni az érzelmi tényezőkön túl a természeti bioszférára gyakorolt hatást is. Lassan elért a felismerés, mely szerint az épületeknek a helye a part menti, szikes területeken kívül van.

A választott telepítési helyszínen különböző táji minőségek rétegződése fedezhető fel. Ez egy érdekes táji szituációt hoz létre, ahol kiemelt szerepet kap a tó és ház viszonya, azok építészeti eszközökkel való kapcsolatba állítása.

Fogadómag

A fogadómag olyan közösségi teret jelenthet, amely a természeti tájra finoman ráépülve kínál találkozási pontot a látogatók számára. A fogadóépület tömege a tanösvényre fűzve végigsimul a rét oldalán, annak lehatárolást, zárást adva. Az oldal másik végpontjában a kilátó magasodik. A két tömeg közt terül el egy köztes tér, mely a kültéri foglalkoztató és a pihenés színtere. A szállás a dombtetőre került, ahol a fák kellemes lehatárolást adnak a privátabb funkció számára. A teraszáról kitekintve megjelenik előttünk egy felnyitás, mely által gyönyörű látvány tárul a Sóskopóra.

A fogadóépületről

Már a kezdetektől törekedtem a keresztirányú terjeszkedés csírájában való elfojtására a funkciócsoportok minél praktikusabb, kompaktabb összerendezésével, ezáltal az épülettömeg hosszanti irányú terjeszkedésbe kezd. Az alaprajzi kialakítás alapvetően egyszerű. A központi tér többféle használat szerint alakítható. Műhelyfoglalkozások, kiállítások és konferenciák színtere. A bejárat előtti tér külső foglalkoztatóként működik, főként a gyermek műhelymunkák számára.

A szállásépületről

A szállásépület és a fogadóépület rendszerében megegyezik egymással. A fogadótér az épület központi részén kapott helyet, ez a központi mag osztja az épületet két részre, egy magánszobás és egy koedukált hálótérre. Tartozik hozzá még egy terasz rész is, ahonnan kellemesen élvezhető a tó látványa.

Szerkezet – anyaghasználat – arculatról

Az épület szerkezete és téri alakítása szoros kapcsolatban állnak. A külső és a belső esztétikai megjelenését a funkció és szerkezet finom techtonikus rétegződése alkotja. Kiemelt figyelmet kapott egy alap osztásrendszer létrehozása, mely osztásban találkozik a függőleges és vízszintes tartószerkezeti elemek szerves vegyülete. A szarufa osztásba kerültek a belső határolófalak, pontos, letisztult köztes tereket kialakítva. Ezt erősítik a keresztirányú összekötő gerendák, melyek a belső falak vertikális magasságát adják. A szarufák nem csak a homlokzaton jelenítik meg a szerkezeti rendet, hanem a beltérben is megmutatják azt.

A kilátóról és pihenőről

A kilátó tervezésénél a szerkezet szépségének láttatása volt a cél. Az alap szerkesztési elv a lépcsőből adódik. A lépcső fellépőinek lécezése a függőleges osztatú lécezés közé kerül, így alkot egy masszív belső magot. A pihenők erre a belső magra fűződnek fel.

A kilátó pozicionálását hosszas elemzés előzte meg. A rét fogadószituációjába kerülve, erős, meghatározó pontja az újonnan kialakított centrumnak. A közte végighúzódó pihenő sáv a fogadómag csatlakozásaként egy izgalmas teret hoz létre, mely nyílt tér, mégis egy lehatárolt, védett tér élményét nyújtja.

A pihenő tervezésénél is az egyszerűség elve volt uralkodó. Padokkal ellátott asztalos kialakítás helyett végül fektetett fatörzs került elhelyezésre.

Kókai Noémi

Szerk.: Hulesch Máté