Forma és szerkezet erőjátéka - A Hungexpo F1 épülete
Elkészült a Hungexpo új fogadóépülete. A triszkelion alakot öltő architektúra szerkezeti megoldásai még formai jellemzőinél is több izgalmat rejtenek, az elmúlt idők talán legizgalmasabb lépcsőszerkezetére pedig külön felhívnánk Olvasóink figyelmét. Az épületet Dóczé Péter DLA vezető tervező szavaival ismerhetik meg.
A Hungexpo teljes területének korszerűsítése és bővítése kapcsán, hosszas iterációs folyamat végén született az a döntés, hogy a meglévő bejárati épület helyén egy korszerű, landmark jellegű fogadóépület épüljön. A megbízói és üzemeltetői igények figyelembevételével az épület a jegypénztárakon kívül az üzemeltetés teljes irodai hátterét, valamint a vásárközpont energetikai bázisát kellett, hogy magába foglalja.
A földszintre kerültek a vendégek beléptetésével kapcsolatos területek, illetve infrastrukturális háttérfunkciók (büfé, mosdók). Az épület további két szintjére az üzemeltetést kiszolgáló irodákat helyeztük, valamint a 300 fős rendezvénytermet. A legfelső szintben, a tető kontúrja alatt a házat ellátó gépészeti szintet rejtettük el. A pincében a további gépészeti helyiségeken felül a terület energetikai központja kapott helyet.
Megbízónk kérése volt, hogy az épület a szikár pavilonvilág ellensúlyozásaként organikus, kortárs építészeti elemként adjon hangsúlyt az érkezési területnek. A park, értékes nagylombú fáival és facsoportjaival kiemelt szerepet kapott a tömegalakításnál. A környezetbe simuló organikus testet úgy hoztuk létre, hogy a park fáit megkerültük, megóvtuk. Fontos feladatunk volt a látogatók mozgási irányának, terelésének megtervezése úgy, hogy a ház akár két párhuzamos rendezvényt is kiszolgálhasson.
A differenciálható mozgási irányok, domináns fókuszok, a fák pozíciói és az égtájak sokváltozós képletében olyan geometriát kerestünk, amely szimbolikus erővel bír. Triszkeliont formáló sziluettje a ciklikusság, folyamatosság, haladás és örökkévalóság ősi szimbóluma. A sima letisztult íves és dinamikus homlokzat, öbleinek fény-árnyék hatásainak köszönhetően minden nézőpontból változatos arccal fordul környezete felé
Homlokzati térhálójának megszerkesztésénél fontos szempont volt a technológiai szempontból költséges, kétszer görbült homlokzati elemek kiszűrése. Ennek érdekében a felületet többször iteráltuk, amit a nagy pontossággal kivitelezett épület is igazolt. A „rainscreen" rendszerű homlokzati kérget, raszterével kompatibilis, belső acél tartószerkezeti hálóhoz rögzítettük. A tető héjazata „rib-roof" rendszerű.
Távol-keleti tanítások szerint a forma, a harmónia, a külső és belső erők egyensúlya, egymással szorosan összefüggő fogalmak. Kevés olyan épület épült az elmúlt években hazánkban, ahol a forma harmóniája a tartószerkezet kiegyensúlyozott erőjátékában is megmutatkozott. Az F1 fogadóépület tartószerkezete egy homlokzati acélvázból, és egy belső pontokon megtámasztott, vasbeton merevítő falakkal gyámolított síklemez födémrendszerből áll. Az épület harmonikus formavilága a tartószerkezet erőjátékában is visszaköszön.
Az épület szárnyainak végében a szerkezet erőjátéka megegyező, ezáltal mindegyiknek az állékonyságához, intenzitását tekintve közel azonos, a térben ellentétes irányú külső erők szükségesek. Ezek az ellentétes irányú igénybevételek a szárnyak csatlakozási pontjaiban kiegyensúlyozzák egymást. Ennek köszönhetően az egyes kiegyensúlyozatlan részegységek egy izgalmas, összességében mégis kiegyensúlyozott szerkezetet alkotnak.
Az épület homlokzatának és tartószerkezetének parametrikus tervezése és formaképzése lehetővé tette, hogy kilépve a konvencionális építészeti formavilágból egy izgalmas, dinamikus architektúrát hozzunk létre, amely racionális, jól strukturált és költséghatékony is egyben.
Dóczé Péter DLA
Szerk.: Pleskovics Viola
