Szabad ötletek a Klebelsberg-kastély parkjára

Az ország különböző építész egyetemeiről érkezett hallgatók közös, kétnapos tervezői workshop keretében fogalmaztak meg és dolgoztak ki ötleteket a nemrég megújult Klebelsberg-kastély parkjában megvalósítandó tájelemekre.

Építész hallgatót számára szervezett kétnapos tervezői workshopot a V4 Építészeti Alapítvány és a BME Építész Klub idén tavasszal. A közös munkára jelentkezett, az ország különböző építészet egyetemiről érkezett 18 hallgató számára a feladat a pesthidegkúti, nemrég felújított Klebelsberg-kastély parkjába készítendő projektek megtervezése volt.

A Kálmán Ernő építész (V4 Építészeti Alapítvány), Kerékgyártó András formatervező (MOME) és László Zoltán építész alkotta zsűri három pontban – akár összefüggő gondolatként, akár külön-külön is megvalósíthatóan – jelölte meg azokat a feladatokat, amelyekre a hallgatóktól ötleteket vártak:

1. Megállító- és infótábla a két részből álló Klebelsberg-kastély épületeinek – a Klebelsberg Vendégháznak és a Klebelsberg Emlékháznak – az egyértelmű jelölésére; figyelemkeltés; játszótéri elem; a Budai hegyek  látványára komponált kilátó.  
2. Az egykor „ermitázsnak” is nevezett U alakú belső udvar vendégház felőli oldalán a legutóbbi időkig meghatározó látványt nyújtó, de a kastély felújítása során kivágásra került öt hatalmas ezüstfenyő helyére készítendő, funkcionalitást és designt ötvöző megoldás (ülőkék, pihenőhelyek, növényzet, stb.).
3. Pihenőhely kialakítása a parkban, az emlékház park felőli kijáratánál, a déli oldalon álló feketefenyő párjaként, ott design ülőkék, objektek tervezése és elhelyezése.



A Klebelsberg-kastély parkjának 2014-2016 között zajlott felújítását során a helyreállítás egy korabeli értéktár alapján indult el. Helyreállítandó értékként tekintettek számos növényre, mint a hársfa, a feketefenyő, a futórózsa, illetve néhány kertépítészeti részletre, így például a mészkőoszlopokon nyugvó pergolára. Az épületegyüttest és parkot 1922-ben megvásárolt Klebelsberg házaspár az 1800-as években népszerű tájképi kert stílusában alakította ki, e korszak romantikus elemeire utal mások mellett a mesterségesen épített grotta, a birtokon átfolyó kis patak, és a benne szintén mesterséges épített kis sziget. A park legmagasabb pontjáról, az 1920-as években még akadálytalan kilátás nyílt a budai hegyekre. Az U alakú udvar egyik szárnya előtt hatalmas ezüstfenyők álltak és rendkívül szépen zárták le a teret. Sajnálatos módon a rekonstrukció során ki kellett vágni őket, most csak a földben maradt csonkjaik láthatók. Ennek a hiátusnak a betöltésre is vártak ötleteket a hallgatóktól.

Elkészült hallgatói tervek

A Chromicsek Adrienn (BME ÉPK), Kiss Botond Levente (MOME Design Intézet), Puskás Levente (BME ÉPK) összetételű csapat a három helyszínre tervezett egy-egy projektet. Egy információs térképet közvetlenül a kastély bejáratához, ráérezve arra, hogy a kastély kapuján belépve eléggé bizonytalan helyzetbe kerül a látogató, tekintve, hogy több irányba is indulhat egyszerre. Mi több, a kastélynak a szomszédos Klebelsberg Kulturkúriával való térbeli viszonya is bizonytalan, ezért mindhárom egységet egyetlen plasztikus, tapogatható, makettszerű térképen jelenítették meg, eligazodást nyújtva ezzel az ide látogatóknak. A második elképzelés egy kilátót vázolt fel a bejárat közelében, amelyet két fenyőfa közé feszítettek ki. A budai hegyek – a környezet beépítése és az időközben megnőtt növényzet miatt – ma már csak a magasból élvezhetők, ennek lehetőségét kínálja a kilátó. A csoport harmadik munkája az ermitázsnak is nevezett belső udvarra fókuszált, a kivágott ezüstfenyők törzscsonkjainak a helyére, és egyben azok eltüntetésére. A szemben lévő emlékház tornácos árkádsorára felel a növényzettel befuttatott, az árkádok ritmusában is tagolható növényfal, amit egy üldögélésre alkalmas, hosszú pódiummal egészítettek ki.



A Csiby-Gindele Rebeka (MOME Design Intézet), Dávid Eszter (BME ÉPK), Pál Judit (MOME Design Intézet), Yang Zhu Qing (BME ÉPK) alkotta csapat szintén a belső udvarra tervezett: az árkádsorral szembeni hosszú fal elé egy fából épült, változó szélességben oszlopokkal tagolt és növényekkel társított organikus paravánfalat – utalva egyszerre a múltra és az egykor itt álló fenyőfákra.   



A belső udvar inspirálta az Ábrahám Viktória (MOME Design Intézet), Király Viktória Mónika (SOE-SKK-AMI, Építőművész), Somlói-Fazekas Luca (BME ÉPK), Tóth Rebeka (BME ÉPK) alkotta csapatot is. Egy hullámszerkezetet terveztek a hosszú fal elé, a fenyőfák helyére. Az árkád mint motívum a hullámok függőlegeseiben és a növénnyel felfuttatott felső íveiben jelenik meg, míg a hullámok alsó ívei a rönköket is eltakaró, üldögélésre alkalmas padként szolgálnak.



Móré Bence Mátyás (BME ÉPK), Molnár Csenge Virág (BME ÉPK), Nyírő Eszter (MOME Design Intézet) és Pohli Anna (BME ÉPK) a parkba, a pince előtti kis tisztásra tervezett egy kortárs inspirációjú árnyékolót, melynek hátfalaként a pincebejárat melletti zsalukővel megerősített fal szolgált. A terv a hely intimitását erősíti, és mivel a park mélyében húzódik meg, látványában nem konkurál a kastély építészetével sem. A faszerkezetű, ponyvával fedett árnyékolóról makettet készített a csapat, benne az épületszerkezetben tanultakat, csomóponti megoldásokat is felvetve, a zsűri nagy örömére.    

Szilasi Dávid Kristóf (MOME Design Intézet), Moussong Zsuzsanna (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar), Pap Olivér (MOME Design Intézet) pedig, az első csapathoz hasonlóan három elképzelést vázolt fel, de ezekhez új helyszíneket talált. Egy „meditatív teret” a kert egyik sarkában – ahonnan egyébként a teljes kertet belátni –, és oda két bútortervet készítettek a csapat tagjai. Az egyik egy hatalmas fatörzscsonkot megidéző üldögélő, a másik egy, a lilaakác termésétől inspirált (utalás a korábban említett, lilaakáccal befuttatott pergolára), spirális, organikus alakú, mászókaként is használható objekt – természetesen mindkettő fából készítve. Szintén új helyszínként vonták be a tervezésbe a kerten átfolyó kis patak mesterséges szigetét, felfigyelve arra a kis csapásra, amit a park látogatói vágtak a patakmederben, hogy átjussanak az egyébként üres szigetre. Ide egy kör alakú padozat került, és a bútorhoz növényzetet is társítottak, kihasználva a csapat tájépítész tagjának az ismereteit.

A zsűri mind az öt csapat munkáját kimagaslónak ítélte, és értékelte, hogy a projektek mindegyike – természetesen egy pontosabb tervezést követően – akár meg valósítható is lehetne. A legkiemelkedőbbnek az első csapat munkáját tartotta és első díjjal jutalmazta, míg a többiek rangsor nélküli elismerésben részesültek. A tervekben szerepel a projekt folytatása, egy később megszervezendő, kivitelezéssel egybekötött alkotótábor életre hívása.

Rubóczki Erzsébet