Szabadstrandot Verőcére! - Benke Anna diplomaterve

Benke Anna (BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék) Verőce szabadstrandját karolta fel diplomamunkájában. Bemutatjuk a település történetiségéből kiinduló, azt megújító, a tájba simuló tervet.

Helyszín

Verőce 5000 lakost számláló nagyközség, turisztikai, kulturális szempontból jelentős szerepet tölt be a Dunakanyar infrastruktúrájában. Jelentőségét nemcsak természeti kincseinek, kulturális programjainak, hanem a térség igen fejlett közlekedési infrastruktúrájának valamint a főváros közelségének is köszönheti. A Dunakanyar - így Verőce - az ország egyik legkedveltebb turista célpontja, mint kultúrtáj pedig szerepel a világörökségi várományosi (jelölti) listán. Számos vendég érkezik ide minden évszakban, sokan hajóval vagy éppen biciklivel érkeznek.

Verőce karakterét a XIX. században kiépített Duna-parti támfalrendszer - függőkertek, teraszok – jelentős mértékben meghatározzák. A támfalrendszer mind építészeti, mind funkcionális szempontból igen jelentős, hiszen védi a települést a nagy dunai árvizektől, másrészt egységes szép és egyedi megjelenést biztosít a vízről nézve. A támfalrendszer miatt azonban kis terület marad használható a Duna-parton, valamint bizonyos mértékben a támfalrendszer gátat jelent a településszövet és a Duna-part között.

A tervezési helyszínül a strandterületet választottam, mely a támfalrendszer tövében, a település kapujában található, mégis központi szerepet kap fekvése, megközelíthetősége valamint kihasználtsága miatt. Ami a tervezési helyszínen található jelenlegi épületállományról elmondható: leromlott, igen romos, vizes, állapotban van, sok helyen életveszélyes, nem alkot egységes képet. Funkciójukat tekintve igen sokrétű: található a területen csónakház, étterem, több kocsma-italozó, teljesen romos használhatatlan állapotban lévő öltöző kabinok, valamint a település kulturális életét színesítő szabadtéri színpad a hozzátartozó nézőtérrel. Zárt sorú beépítés, mely közvetlen a fűút melletti elhelyezkedésével megtöri település fűút melletti egységes zártsorú de az úttól visszahúzott képét.

A helyszín történetiségét tekintve az 50-es, 60-as években egy igen összefüggő képet mutató fürdőház volt található a területen, melynek maradványai jelennek meg ma.  A terület nemcsak a fürdőzni vágyók igényeit elégíti ki, hanem a társadalmi élet központja is, az idelátogatók egyik útcélja, Verőce egyik kedvelt találkozási pontja, ami azonban nagyon rossz állapotban van.
Ezért óriási igény lenne ezen település rész rehabilitációjára. Hogy a tömegesen idelátogatók igényeit, minden napszakban és évszakban kielégítse az itt található épületegyüttes. Ezért a diplomatervem célja, hogy Verőcén egy vonzó, a jelenlegi megnövekedett igényeket és a turista forgalmat kielégítő Duna-parti szabadstrand jöhessen létre.

A számos szempont és beépítés vizsgálat során a tervem fő kiindulási pontjává az étterem, az alatta található csónakház és a szabadtéri színpad funkcionális megtartása vált. Valamint illeszkedni szerettem volna a támfalrendszer karakteréhez is, ami anno ezen a területen is megtalálható volt, valamint óriási funkcionális igény van rá az árvízvédelem miatt. Megtartva tehát az étterem-csónakház és a színpad-nézőtér helyét és funkcióját majd összekötve ezt a két pólust alakult ki ez a visszahúzott támfalra ültetett, fölül könnyed, pavilonos rendszerű épülettömeg. A csónakházat mind funkciójában, mind pedig épületével együtt megtartom, a színpad-nézőteret pedig funkcionálisan és ezen elemeket kötöm össze, egy hátrahúzott támfallal. A hátrahúzás következtében kialakul egy fürdőöböl, mely a szabadstrand területét alkotja. Egyik oldalról a támfalhoz simul az épületem, követi annak karakterét majd ez a támfal a másik oldalon a nézőtér lelépcsőzésével egyenletesen szépen átalakul tereppé, felveszi az ottani partszakasz rézsűjének lejtését.

A funkció fölül helyezkedik el pavilonos rendszerben, mely étterem blokkot tartalmaz egy szabadtéri fogyasztóterasszal, melyről pazar látvány tárul a Dunára, egy strandot kiszolgáló öltöző egység is megtalálható, majd egy strandkellékbolt, valamint egy biciklikölcsönző és szerelő műhelyt, italozót és a színpad-nézőtérhez tartozó technikai blokkot magába foglaló egység zárja a fönti funkciókat. Alsó részen maga a szabadstrand található: a lelépcsőző nézőtér, és a Dunából kiemelkedő színpad, valamit a csónakház épülete.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kapott helyet a „biciklis” funkció. A terület mellett húzódik az igen nagy jelentőséggel bíró EuroVelo kerékpárút, ahol szezon idején egymást érik a biciklisek. Ezért szükségesnek tartottam, hogy a strand és kiszolgáló funkciók mellett helyet kapjon egy bicikliseket célzottabban „megfogó” funkció. A településen áthaladóknak legyen lehetősége megpihenni, valamint maga az épületegyüttes is úti célponttá válhasson.

A tervezést meghatározó fő szempontok

Legfőképpen, hogy a Dunára történő lejutás minél jobban biztosítva legyen. A település felől minél jobban feltáruljon a Duna, a rálátás hangsúlyozása a cél. Az épület egyértelműen jelezze közfunkcióját, nyisson a település, a bicikliút valamint a Duna felé, átláthatóságot, átjárhatóságot biztosítson a település és a part között. Ezen igényeket hivatott kiszolgálni a keskeny horizontális elrendezés, az anyaghasználat, az egyszerű pavilonok közötti átjárók.

A helyszín adottsága a két fő megközelítési irány, melynek vonalában biztosítva van a közvetlen lejutás lehetősége. Egyik oldalon egy rámpa található, melyre funkcionálisan és az akadálymentes közlekedés miatt van szükség, valamint a nagyobb tárgyak két szint közötti mozgathatósága miatt. A másik oldalon pedig egy nagyvonalú lépcső található a nézőtér lépcsőzését lekövetve.
Valamint van egy a középső biciklis út felöli öböl is. Az első kettő a település lakóinak fő megközelítési irányába esik, a középső pedig a biciklis út felől érkezők igényeit szolgálja ki elsősorban. Itt biciklitárolók is helyet kapnak.

Nemcsak az épület szintjén foglalkoztam a területtel, hanem fontosnak tartottam, a helyszín környezetébe történő beavatkozás kérdését is. A mostani épületek megtörve az eddigi egységes út melletti képet a főúthoz közelebb helyezkednek el. A tervezett épületegyüttes a főúttól visszahúzva a házak vonalában helyezkedik el, biztosítva a település egységes, főút melletti utcaképét, a sétány vonalának folytatását. Eredetileg a bicikliút a fő út mellet húzódik, közvetlenül az autós forgalom mellett. Ez azonban a megnövekedett kerékpáros forgalom miatt igen balesetveszélyes. Ezért szükségesnek tartottam az autós forgalom és biciklis forgalom elválasztását egymástól, így a biciklis utat az épületegyüttes mellett végighúzódó járda mellé húztam vissza.

Kicsit még visszatérve az épületre

Az épületben a tavasztól őszig minden épületegység üzemel, télen az étterem és az italozó - bicikliszerelő blokk üzemel. Anyagát tekintve az alsó szinten látszóbeton jelenik meg, folytatva a verőcei Duna-parti támfal „masszív” karakterét, biztosítva az árvízvédelem folytonosságát. A támfal tövében egy leülős kis padka kapott helyet színesítve a fürdőöböl kialakítását.

A felső szinten kialakított pavilonok függőleges fa homlokzatburkolatot kaptak, ezzel is erősítve a fenti tömegek könnyed megjelenését. A felső kiszolgáló szinten a fa homlokzatburkolat mellet nagy, áttört, üvegezett függönyfallal kialakított részek is megjelennek, melyek biztosítják az átláthatóságot, az egyes épület tömegek nyitását mind a település felé, mind pedig a strand felé. 

A felső szinten a fa burkolat, mint egy „bélés” jelenik meg, az épület Duna felé nyitását hivatott hangsúlyozni. Az utca felőli oldalon pedig az attika burkolat anyagával azonos fibreC igényes megjelenésű rejtett rögzítéses táblás homlokzatburkolat jelenik meg. Erre egyrészt az építési szabályzat figyelembe vétele és megkötése miatt volt szükség. Másrészt pedig így a fa burkolat „béléselemként” történő használata hangsúlyosabbá válik, hívogató hatást szolgál, erősítve a az épület közfunkcióját. A fa lamella sor az épület horizontális megjelenését oldja, könnyedségével és árnyékhatásával izgalmassá teszi az épület belső tereit.

Benke Anna