Szabó István 100

2014 a Magyar Építészet Éve, így semmiképp sem sikkadhat el egy jeles évforduló: 2014. június 20-án száz éve született Szabó István, Ybl-díjas és többszörös nívódíjas építész. Élete egyszerre fordulatokban bővelkedő, igazi 20. századi történet és egy megalkuvásra sosem hajlandó, törhetetlen jellem és innovatív elme históriája. - Kovács Dániel írása.

 A kisiparos-családból származó, a Csikágóban felnőtt pesti srácból kizárólag szorgalmának és tehetségének köszönhetően lesz modern gondolkodású építész. Olyan tervező, aki mindig a legjobbat akarja, és azt keresi, miként tehet közösségének javára. Így viheti el mindennemű pártkötődés, a politika felé tett gesztus nélkül pavilonjaival, kiállítási munkáival a világ számos pontjára viszi el Magyarország hírnevét, és ezért vállalja fel nyugdíjba vonulása után a szocializmus alatt elnyomott egyházak megsegítését.

Szabó elsősorban Budapest első, 1948 után épült temploma, a farkasréti Mindenszentek templom tervezőjeként és a kivitelezés minden folyamatában szerepet vállaló, elkötelezett művészeként ismert, életműve azonban ennél sokkal gazdagabb. A magyar efemer építészet 20. századi történetének központi alakja, meghatározó budapesti és vidéki középületek mestere, Farkasrét mellett hét további megépült templommal szakrális építészetünk megkerülhetetlen alkotója. Álmait lánya, Szabó Orsolya álmodja tovább, akinek feltett szándéka, hogy megvalósítsa az életmű végpontjaként tervezett budapesti ökumenikus templomot.

Szabó István élete

Szabó István 1914. június 20-án született Budapesten. Édesapja Szabó István asztalossegéd, később műbútorasztalos; édesanyja Kéri Julianna. A kisiparos munkából a család épp csak biztosítani tudja megélhetését, így István – amellett, hogy cserkész a városligeti Regnum Marianumban – kisgyermekkorától kezdve apróbb munkákkal egészíti ki a jövedelmet: képeslapokat rajzol és árusít, vagy a környékbeli mesterembereknek segédkezik. A Damjanich utcai iskola környékén, ahol gyermekkorát tölti, sok kisiparos dolgozik – így érdeklődő fiatalként ő maga is számos szakmába nyer betekintést, a díszműkovácsétól az asztalosén át a cipészééig. Az itt szerzett ismereteket később kivitelezőként kamatoztatja.

Az Iparművészeti Iskolában 1929-ben kezdi meg tanulmányait, amelyek költségét rajzolói és kisebb tervezői munkákkal fedezi. Miután bútortervezésből és belsőépítészetből megszerzi a diplomát, 1936-ban saját irodát nyit, és főleg kiállítások, tárlatok tervezésével és kivitelezésével foglalkozik „a legnagyobb hazai vállalatok és intézmények" részére. Neve hamarosan ismertté válik a szakmai körökben. Ő tervezi például az 1938-as Szent Korona Kiállítás tereit és installációját, vagy az 1943-as kassai II. Magyar Országos Iparművészeti Tárlat belsőépítészetét. Ekkortájt több külföldi magyar tárlat is az ő kezét dicséri, Lipcsében, Bécsben, Milánóban, Clevelandben és Belgrádban. A clevelandi kiállítás idejéből eredeztethető barátsága Gorka Géza keramikussal, akivel a népművészet iránti szenvedélyes érdeklődés is közös.

1940-ben szakértőnek nevezik ki a Pestvidéki Törvényszékhez.

A háború előtti években saját lakásában, a Dózsa György úton él. Ekkortájt és a háború után is számos meghatározó művésztárssal ismerkedik meg, akikkel az együtt töltött idő inspiratív és ihlető beszélgetéseket, és nemegyszer kimagasló alkotásokat eredményez. Barátai közé sorolhatjuk Kovács Margitot, Hincz Gyulát, Kass Jánost, Kerényi Jenőt, Somogyi Józsefet, Mattioni Esztert, Kisfaludi Strobl Zsigmondot. Szabó művészi sokoldalúságát a munka mellett számos területen kamatoztatja: a harmincas években intarziás szobaberendezést készít lakásába, és megtanul cimbalmozni. 1942. február 22-ben megházasodik. Felesége, Lászlódi Ilona zongoraművész élete végéig méltó társként áll mellette, kritikai érzékével, tanácsaival sokszor segíti a döntésekben. A házaspár zene iránti közös érdeklődése improvizációs estekben teljesedik ki. Két gyermekük születik; István Tamás építész, Orsolya zongoraművész lesz.

A háborúban a légierőhöz sorozzák be Szabót, de gyermekkorából maradt szívbelhártya-gyulladása miatt a frontra nem kerül. Az ostromot Sashegyi úti lakásukban vészelik át, jóllehet azt több belövés éri. A „felszabadító" szovjet hadsereg katonái innen viszik el Szabót ágyútalpat hordani, ekkor súlyos belső vérzést kap.

A háború után a Dózsa György úton kiállítást nyit egy autógarázsban, és beiratkozik a Műegyetemre. 1946-ban Bécsben Magyarország bemutatkozó tárlatát építi fel. Több helyreállításon is dolgozik, emellett játékgyárat alapít fajátékok készítésére – amit csakhamar államosítanak.

Az „átmenet éveiben", 1947-1949 között modern stílusban dolgozik, bár tervei csak részben valósulnak meg. 1949-ben, irodája államosításakor belép az ÁMTI-ba, így módja nyílik több nagyszabású programba bekapcsolódni, mint például az Erzsébet téri buszpályaudvar vagy a Ferihegyi első terminál belsőépítészeti munkálatai. Részt vesz a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító ülésén, amelynek munkájában később is tevékeny szerepet vállal. A Földalatti Vasúttervező Vállalat kiküldetésében éppen Moszkvában tartózkodik 1953-ben, Sztálin halálakor, így tanúja lehet az oroszok ambivalens – és saját visszaemlékezése szerint színházba illő – gyászreakcióinak. 1954-től az Iparterv dolgozója és a Munkástanács tagja lesz. Egy 1959. szeptember 23-i önéletrajzában lakonikusan közli: „Párttag nem vagyok, nem is voltam." Ennek ellenére – szakmai és emberi kvalitásai okán – „a Minisztertanács vezető állás betöltésére alkalmasnak" ítéli, így osztályvezetőnek nevezik ki.

1955-től foglalkozik ismét kiállítás-tervezéssel. A következő évben Törökországba utazik, és az izmiri nemzetközi vásáron irányítja a magyar bemutatkozást. Az októberi szabadságharc idején lehetősége nyílna családjával Bécsbe menekülni, de – az idős szülőkre való tekintettel, és nem utolsó sorban hazaszeretetből – a maradás mellett döntenek.

1956 után a kádári rezsim egyik fő legitimációs forrása a külföldi kiállításokon való fokozott részvétel. Ennek jegyében Szabó is egyre többet utazik: 1957-ben például Jugoszláviába, Lengyelországba, Olaszországba, Németországba, Ausztriába és Csehszlovákiába. Kiváló problémamegoldó képessége és fantáziája mellett a belé vetett bizalmat az is indokolhatta, hogy a családnak nem voltak külföldi rokonai.

Legnagyobb sikereit az 1958-as brüsszeli, az 1961-es torinói és az 1972-es lagos-i expón aratja. Brüsszelben a Gádoros Lajos kollektívájával tervezett magyar pavilon művészeti vezetője. A fogadócsarnok belsőépítészetéért aranyérmet kap. Torinóban a Nemzetek Díjával honorálják munkáját. Itt, Olaszországban felkínálják neki, hogy saját tervezőirodát állíthat fel és vezethet. Mivel Szabó tudja, hogy hazájától távol nem lenne képes élni és dolgozni, elutasítja az ajánlatot. Hazafelé feleségével kisebb európai körutat tesznek. Ekkor jutnak el Le Corbusier ronchamp-i zarándokkápolnájához is. Hazaérkezése után a kiutazás előtt kapott egyéni megbízását, a lágymányosi sportcsarnok tervezését elveszik tőle, és országos pályázatot írnak ki rá, majd nem sokkal később felmentik az osztályvezetői beosztás alól. 1963-ban saját kérésére a KÖZTI-hez helyezik át, ahol számos műfajban hasznosítja sokoldalú látásmódját; minél összetettebb egy probléma, számára annál nagyszerűbb kihívást jelent. Az építészeti tervezés mellett, akárcsak a korban sokan, belsőépítészeti és bútortervezői munkával is foglalkozik, ugyancsak korábbi tapasztalatait és mesterségbeli tudását hasznosítva. A TESCO [szerk.: Nem az áruházláncról van szó, hanem egy 1962-ben alapított, a magyar állam tulajdonában levő beruházás-szervező vállalatról] szervezésében két évet Algírban is tölt, két általa tervezett stadion felépítését koordinálja.

Szakmai pályája egyik csúcspontját jelenti, amikor az 1968-ban létrehozott HUNGEXPO főépítészének kérik fel. A vállalat megbízásából 1971-ben Brazíliába utazik, hogy a kortárs brazil építészet eredményeivel szembesüljön. 1972 és 1974 között, azaz mindössze két év alatt irányításával a Vásárvárost áttelepítik a Városligetből Kőbányára. Az új csarnokok az általa szabadalmaztatott KIPSZER-térrácsszerkezettel épülnek fel. E munka befejeztével dönt a nyugdíjba vonulás mellett – idejét innentől fogva a templomépítésnek szenteli.

1977-re épül fel tervei alapján és művezetésével a farkasréti Mindenszentek-templom, éppen harminc évvel az utolsó budapesti templom elkészülte után. Ez az épület mérföldkő nemcsak az egyház, de a művész életében is: itt lép először a magyar nyilvánosság színe elé saját plasztikáival és üvegablakaival. (Ezt egy 1972-es torinói bemutatkozás előzte meg.) Szabó még az ötvenes évek első felében kezdett szobrászattal foglalkozni. Elsősorban a sík és a tér viszonya izgatja: kifejező, gazdag alakjai olykor egyetlen lap meghajlításából születnek. Minden anyagot felhasznál, ami a keze ügyébe kerül, a betontól az alumíniumon át a hungarocell-darabokig. A farkasréti templom közel 190 négyzetméternyi üvegablakát és teljes plasztikai díszét is maga készíti.

A Mindenszentek-templom felszentelése fordulópont a hazai egyháztörténetben. Amikor Kádár János 1977-ben a szocialista vezetők közül először a Vatikánba látogat, az újonnan épült farkasréti templom képével bizonyítja VI. Pálnak, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Ő viszonzásul pápai áldásban részesíti Szabó Istvánt. A farkasréti templom miatt kap Szabó 1978-ban Ybl-díjat – az indokláshoz utólag csatolják hozzá „négy évtizedes színvonalas építészeti tevékenységének" elismerését is. A rákövetkező esztendőben pedig felszentelik Táltos utcai kápolnáját, belsejében saját alumíniumplasztikáival. 1981-re elkészül az Ildikó téri református imaház, amelynek szerkezetét, akárcsak a Táltos utcaiét, a korábban kiállítási csarnokokhoz használt térrács alkotja. Ebben az évben használatba veszik a farkasréti katolikus szeretetotthont is. 1986-ban a Váci úton adják át Borsányi Lászlóval közösen tervezett katolikus templomát.

Vidéken is számos imaház dicséri keze munkáját, mégpedig az ökumené jegyében; Márkházától Dunaújvároson és Fertődön át egészen a jóval halála után felszentelt tatabánya-óvárosi református templomig. A farkasréti templom üvegablakain csaknem haláláig dolgozik; 1988 nagycsütörtökén még behelyezi az utolsó hiányzó ablaksort a hét szentség ábrázolásával, másnap lebénul. Október 13-án hal meg. Emlékére komponálja barátja, Szokolay Sándor zeneszerző a Szabó István Te Deuma Op. 105. című művét.

Szabó István fontosabb munkái

Pavilonok, korai tervek

[imagelist|imgid=156772|name=4.jpg|title=A Közjóléti Pavilon részlete az 1942-es Budapesti Nemzetközi Vásáron, fotó: Magyar Építészeti Múzeum, Szabó István-hagyaték

A hagyaték háború előtti részének hiányosságai miatt Szabó életművének első évtizede igen nehezen követhető. Tudjuk, hogy több pavilont tervezett a Városliget területén, illetve 1936-tól 1947-ig a Budapesti Őszi Vásár építésze, majd műszaki igazgatója. Itteni munkái közül kiemelkednek a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal számára 1936-ban, valamint a Takarékpénztárak és bankok számára 1940-ben tervezett pavilonok; az archív fényképek tanúsága szerint mindkettő áramvonalas, modern munka. A pavilonok mellett számos korabeli kiállítás belsőépítészete is az ő munkáját dicséri. A negyvenes évek végén, majd az ötvenes években újra vissza-visszatért az efemer építészethez. Legjelentősebb ekkori munkája az Újítások pavilonja az 1956-os Mezőgazdasági Kiállításon, amely különleges színfolt a szocreál kiállítási épületek között: vasvázas szerkezete és hiperbolikus-paraboloid ponyvafedése modern tervezői gondolkodásra utal. 1958-ban Szabó vezető szerepet vállal a világkiállítás nagy sikert aratott magyar pavilonjának belső kialakításában is; ide tervezett plexiszékei a korszak hazai bútorművészetének izgalmas emlékei.

A háború utáni újjáépítésben Szabónak számos izgalmas feladat jut. Ő vezeti a Corvin Áruház 1948-as újjáépítését (ez még nem a gyászos eredménnyel járó, a homlokzatot fémdobozba burkoló tatarozás), emellett ekkor készül egyik leginkább úttörő, a modern brazil építészet hatását tükröző terve. Az Úttörővasút Budapest-Hárshegy, Ságvárliget állomásához tervezett állomás-étterem zárt, négyzetes kiszolgáló épületéhez nagyméretű csarnok csatlakozik, amelynek vasbeton padozata és teteje átível a Gyermekvasútnak helyet adó völgy felett is, így egyszersmind átjárást nyújtva a túloldalra. A tetőszerkezet megtört parabolikus íve a padlósík támasztékaként a völgyből indul, és a kiszolgáló tömb felett ér véget. Az étkezőcsarnok falait egybefüggő üvegfelület alkotja.

Az 1940-es évek végén készül el első, maradandó építészeti munkája, a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületének belső udvarában. A később legendássá váló Pagoda fogadócsarnokként funkcionál. Az utcával párhuzamos, belső oldalfalhoz toldott épület homorú tetejét befelé dőlő fémoszlopok tartják, keleties hatást kölcsönözve a szerkezetnek – innen a név. A méteres parapet felett a csarnok három szabad oldalát üvegfal alkotja. Ma a háború utáni rövid modernista korszak egyik fontos műveként tartjuk számon.

Középületek, lakóházak

Az 1950-es évek első feléből Szabónak jórészt terveit ismerjük. Mondok Lászlóval közösen indult a Csepeli Kultúrpalota tervpályázatán, majd a földalatti tervezésében vett részt. Dávid Károllyal közösen a Déli pályaudvar, illetve önálló munkaként a Deák téri állomás terveit készítette a pályázatokra. Ezek a munkák a szocialista realizmus jellemzően abszurd elvárásait tükröző, klasszicizáló, dekoratív homlokzatokat és belsőket mutatnak.

Más képet ad a tervezőről a korszakban egyedüliként megvalósult munkája, az inotai erőmű Béke Kultúrháza. A racionális, téglával burkolt épület okosan egyensúlyoz a reprezentativitásra irányuló elvárások és a modernista építészeti eszközök közt. A jelenleg használaton kívül álló, műemlékké nyilvánított ház a korszak valóságos képzőművészeti kincstára: Ambrózy Sándor, Pátzay Pál és Somogyi József vésetei, Boda Gábor, Cser Jolán szobrai, Kovács Margit kerámiafala, valamint Fónyi Géza, Hincz Gyula és Rozsda Endre mozaikjai díszítik.

Az 1960-as évek elején készül egyik legfontosabb terve, a lágymányosi „Kúp" sportcsarnoké. A nagyméretű, kör alaprajzú csarnokot áttört szerkezetű, csúcsos kupola fedte, tetején forgó étteremmel. A fenyőtobozhoz hasonló szerkezetet vízszintes lamellák és íves merevítők alkották. Az egymással átellenben elhelyezett bejáratok kétszintesek voltak: az emeleti ajtókhoz Y alakú rámpák vezettek. A stadionbelső hosszanti oldalain a nézőtér fölé merészen kiívelő szerkezetben kaptak helyet a páholyok és a közvetítőhelyiségek, a rövidebbik oldalon a kijelzők.

A nemzetközi építészeti irányzatok friss levegője nem csak a Kúp izgalmas szerkezeti megoldásain mutatkozik meg. Brutalista hatást mutat az 1960-ben átadott Hámán Kató (ma Haller) úti Úttörőház, illetve az 1967-es egri Kazamata Borozó. Az 1964-1968 között elkészült tiszaszederkényi (ma Tiszaújváros) Művelődési Ház, a Számítástechnika Ügyvitelszervező Vállalat Budapest-Szugló utcai székháza (1968-1975) ugyancsak a kor modern építészetének kvalitásos darabjai.

Ebből az időszakból azonban Szabó kétségtelenül legismertebb munkája a Martinelli (ma Szervita) téri iroda- és parkolóház (1969-1973, Jakab Zoltán statikussal). A Szervita téri háborús foghíjra eredetileg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság székházát szánták, a telek nagysága miatt került ide az INTERAG parkolóháza is. Tízemeletes magasságát tanácsi rendelet szabta meg; a túlzásnak talált arányokon a tervezők a felső két szint hátraugratásával enyhítettek. A parkolóház a maga nemében az első volt az országban. A beépítés homlokzati kialakításában, az anyagok megválasztásában az elérhető szűkös lehetőségek ellenére Szabó maximálisan igyekezett figyelembe venni a környék beépítését. Az irodaház gyors technikai avulásáról sem ő tehet; a földszint feletti épületrészeket francia Outi-Nord alagútzsaluzattal készítették, ami rövid kivitelezési időt, ám kötött, cellás alaprajzi rendszert eredményezett. Az évekkel ezelőtt bontásra ítélt ház helyére, illetve átépítésére a közelmúltban számos terv született, de a változás még várat magára.

A KÖZTI külföldi megbízásainak részeként Szabó vezetésével készültek az algériai El-Asnam (ma Chlef) és Mostagenem stadionjainak tervei (1972-75, kivitelezés: 1974-79). A nyitott, fedetlen lelátójú létesítmények 18 ezer főt képesek befogadni. A külső képet a szektoronként elkülönülő lelátók látható vasbetonszerkezete határozza meg. Anyagi okokból a kivitelezés közben számos redukciót kellett beiktatni, a pályára a tervezett műfüves gyep helyett például tufasalak került.

A középületek mellett néhány lakóház is tartozik az életműhöz. Az 1960-as években készült el a Maros utca 4. alatt az a társasház, amelynek bejárat melletti kis betonplasztikája is a tervező műve. Fontos említeni a jóbarát, Kerényi Jenő szobrászművész számára tervezett magánházat is. (Kerényi városligeti szökőkútjához ugyancsak Szabó tervezte az építészeti kialakítást.)

Hivatalos pályájának zárásaként, a Hungexpo főépítészeként Szabó koordinálja a városligeti Vásárváros Kőbányára költöztetését. Ekkor alkalmazzák először a nevéhez kapcsolódó szabadalmat, azt a térrács-szerkezetet, amely a kiállítási terület nagyméretű pavilonjainak kötetlen felépítését lehetővé teszi. A hatalmas méretű munkát mindössze két év alatt bonyolítják le.

Szakrális munkák, egyházi megbízások

A nyugdíjba vonulását követő években Szabó számos egyházi megbízást vállal. Református kollégiumot, katolikus idősek otthonát, valamint több mint tíz templomot tervez. Ezek közé tartoznak talán leginnovatívabb, legizgalmasabb megvalósult épületei.

A sorban az első a farkasréti Mindenszentek-plébániatemplom. Az egyházközség kápolnája a háborúban elpusztult, azóta egy átalakított korábbi kocsmában zajlott a közösségi élet. Az országgyűlési képviselőként is szerepet vállaló Bíró Imre plébános éri el, hogy 1948 után Budapest történetében először engedélyt kapjanak templomépítésre, jóllehet, mindennemű anyagi támogatás nélkül. A feladatot ingyenesen vállaló Szabó (maga is az egyházközség tagja) az elérhető legolcsóbb alapanyagból: BH-60 beton béléstestekből tervezi meg az épületstruktúrát, amelyet társadalmi munkában viteleznek ki, három év alatt. A rendkívüli körülmények ellenére a létrejött épület értékes, művészi értékű munka, amelyet Szabó saját fejlesztésű, ragasztott technikával előállított üvegablakai díszítenek, az ugyancsak általa tervezett bútorokkal. A templom ma az ország legfiatalabb műemlékeinek egyike.

A további templomok közül mindenképp említést érdemel a Táltos utcai Szent Kereszt templom, valamint a külső-kelenföldi és a dunaújvárosi református egyházközségek templomai. Mindháromhoz a saját szabadalom, a térrács-tartószerkezet szolgál fő építőanyagként, az ipari struktúra profilüveg és fémlemez síkokkal egészül ki. A rendkívül érdekes, ipari külső, amelyet minden esetben az anyagi háttér szűkössége magyaráz, a kor legizgalmasabb épületei közé emeli ezt a három házat, nem könnyíti meg azonban használatukat a közösségek számára. A Táltos utcai templomot 2001-ben Pottyondy Péter tervei alapján átépítették, indusztriális jellegét teljesen elveszítette. A külső-kelenföldi templom és dunaújvárosi társa szerencsére eredeti állapotában áll.

Az 1979-ben elkészült Krisztus Király templom Márkházán más jellegű: a korábban imaházként használt parasztház alapjaira itt boronafalas struktúra került, amely geometrikus formavilágában jelzi modern mivoltát. A különleges hatás annak köszönhető, hogy a templom két egymás mellé rakott éket formál: a torony áll, a hajó pedig fekszik. A fémlemezfedéssel harmonizál a torony oldalán elhelyezett, domborított alumínium kálvária, Szabó munkája.

1987-ben, utolsó tervezői munkájaként készülnek el a budapesti Pax Dei ökumenikus templom tervei. A kör alaprajzú tér fala 15 egyenlő szakaszra bontható. Ebből tizenkettőn az egybefüggő templomhajóhoz kisebb, ugyancsak kör alaprajzú, folyosókkal összekötött kápolnák csatlakoznak. A maradék felületen, egymás mellett nyílik a három bejárat. A távolnézeten a kápolnák henger alakú tornyokként magasodnak a kúp alakban fedett középrész körül. Az egyes kápolnákban a különböző világvallások kapnak helyet. A Duna-partra elképzelt templom ökumenikus eszméjét egészíti ki a víz mellé elhelyezett, a második világháború zsidó áldozataira emlékeztető „siratófal".

Az életmű sorsa

„Szabó István körülbelül ötven évre tehető, alig áttekinthető, kiterjedt munkássága a magyar társadalom számára ezideig sajnálatos módon alig ismert. Ez többek között annak tulajdonítható, hogy Szabó halk szavú, csendben munkálkodó szerény ember volt, aki körül sohasem támadt zaj, ami felkelthette volna a közvélemény figyelmét" – mondta Dr. Bonta János 2008-ban, a Szervita téri irodaházban rendezett életmű-kiállítás megnyitóján. A tárlat apropóját az adta, hogy a Kortárs Építészeti Központ egy évre használatba vehette az épületet; a KÉK lelkes részvételével és támogatásával, e sorok szerzőjének kurátori munkájával ezért nyílhatott meg a tárlat.

Ennek előzményét jelentette az a 2007-ben, az ELTE Bölcsészkarának Művészettörténet szakán elkészült szakdolgozat, amely az örökös, Szabó Orsolya lelkes támogatásával és a Magyar Építészeti Múzeum szakembereinek segítségével elsőként próbált áttekintést adni e gazdag életmű egészéről. Az ennek alapját jelentő hagyatékot leltározva a Magyar Építészeti Múzeumban helyeztük el, illetve társítottuk a korábban bekerült anyagokhoz. Az itt található dokumentumok nem csupán az építész életművét tekintve forrásértékűek; többek között a 20. századi pavilonépítészet, a 2-es metró vonalának terveit vagy a szakrális építészet közelmúltbeli történetét illetően is nagy jelentőséggel bírnak. A távlati terv egy olyan kiadvány létrehozása, amely a forráskutatáson túllépve, valódi értékének megfelelően, komoly szakmai háttérrel dolgozza fel az építész életművét. Ennek a folyamatnak egy apró lépése ez az írás, egy nagyobb pedig az évforduló alkalmából a budapesti HAP Galériában tervezett kiállítás.

Kovács Dániel
művészettörténész