Szecessziós környezetbe illesztett 21. század
Sokáig jellegtelen "kockaház" állt Helsinkiben egy II. világháborúban megsemmisült szecessziós épület helyén, ám befektetői szándékok hatására éles vita alakult ki, hogy milyen ház vegye át helyét. Ennek végeredménye a régi épület karakterét megfogalmazó, kiszögellésekkel, megtörésekkel, játékos vonalvezetéssel "díszített" lakóház. Takács Gyula írása.
Katajanokka a finn főváros része és az útikönyvek jellemzően kiemelik, hogy ha az ide látogató szépen megőrzött, egységes hangulatú házak között szeretne sétálni, akkor feltétlenül szánjon néhány órát a belvárostól kőhajításnyira található félszigetre. Katajanokka egykor a Helsinki-félszigetből kinyúló földnyelv volt. Később egy csatorna kialakításával levágták a szárazföldről, így ma hidakon keresztül, illetve a tenger felől hajókkal közelíthető meg. Az egykori faházak helyét a 19. század közepétől kezdték átvenni a kőházak, és a századforduló környékén a sziget nyugati része a helsinki szecesszió egyik bölcsőjévé vált (a másik az Eira városrész). A városrész arculatát meghatározó szecesszió mellett modernista házak is találhatók itt, például Alvar Aalto egyik legtöbbet vitatott épülete, a Stora Enso-ház, valamint egy ortodox templom, az Uszpenszkij székesegyház. A félsziget keleti felén, az egykor honvédelmi kezelésben lévő területen az 1970-80-as években modern lakónegyedet alakítottak ki.
A katajanokkai szecessziós negyedet keletről határoló egyik utca, a Linnankatu 3-as szám az utóbbi időben sok figyelmet kapott a finn sajtóban. A nagy gondossággal kezelt várostörténeti adatok alapján tudjuk, hogy eredetileg ezen a telken Selim A. Lindqvist tervei alapján 1906-1907 között egy szecessziós épület valósult meg, Helsingin Sailors Home néven. Nevéhez híven, tengerésztisztek szállásaként funkcionált. A gazdagon díszített szecessziós homlokzat mellett érdemes megfigyelni a központi torony körül futó erkélyt, amely a vitorláshajók árbóckosarára emlékeztetett, ezzel is utalva az épületet használó tengerészekre. A ház azonban csak alig négy évtizeden át szolgálhatta a helsinki tengerészegyletet, 1944 februárjában, a finn-orosz folytatólagos háború során megsemmisítő bombatalálatok érték.
A második világháború utáni helyreállítás a Linnankatu 3. szám alatt 1960-ban fejeződött be. A téglaépítésű, hatemeletes ház Bertel Liljeqvist és Sam Salvese tervei szerint készült (2. kép). A tengerészszálló mellett irodai funkciók is helyet kaptak benne, kezdetben csak a földszinten. Később a tengerészek otthonai helyét szálloda vette át. A szállodai és irodai használat a ’90-es évek elejétől állandósult.
Az épület kezelője, a ’70-es években alakult Tengerészszolgálat néhány éve a jellegtelen épület lebontása meleltt döntött és helyére egy új, 6-8 szintes lakóépületet emeltet. Eredeti elképzelésük az volt, hogy a környezetbe illeszkedő, Katajanokka legszebb hagyományaihoz illő szecessziós homlokzatú házat kell megvalósítani. A döntést követően a hotelt 2014 nyarán bezárták és a rossz állapotban lévő házat lebontották.
A meglepetés akkor érte a beruházót, amikor a főváros építészeti hatósága az elképzelést annak eredeti formájában megtorpedózta. Szakmai kifogásuk lényege az volt, hogy ma nem szabad és nem is lehet szecessziós homlokzatot létrehozni, még akkor sem, ha ez a stílus a városrész egyfajta védjegye. A legnagyobb finn napilap megszólaltatta a városháza illetékeseit, akik elmondták, hogy a szecesszió, avagy másik ismert nevén art nouveau az "új művészetként" hódított, mára azonban a történelmi stílusok egyike, és 21. századi felélesztése nem lehetséges. Ez anakronisztikus törekvés lenne, emellett pedig gyakorlati akadályai is vannak, hiszen a stílust jellemző formagazdagság és aprólékos művészi igényesség ma már megvalósíthatatlan. Rengeteget változott a kivitelezés, az egykori kézműves szakmák eltűntek. De ha meg is valósulna egy ilyen „modern szecessziós” terv, a szemünk kiszúrná a mesterkéltségét és valójában sosem lenne egyenrangú része az eredeti szecessziós utcaképnek.
Helsinki város javaslata az volt, hogy a megrendelő egy olyan, eredeti stílusú ház megtervezésére adjon megbízást, amely tiszteletben tartja a környező házak alkotta utcaképet.
2011-ben a Huttunen-Lipasti-Pakkanen Arkkitehdit építésziroda kapott megbízást a foghíjtelek beépítésére, az építkezés 2013-ban kezdődött el. A házban összesen 38 lakást alakítottak ki, ezek hosszú távra bérelhetőek, míg a legfelső szinteken közös használatú edzőterem, közösségi terek és szaunák kaptak helyet. A lakások két lépcsőházból közelíthetőek meg, a mélygarázsban pedig 28 autóparkoló található.
Az épület karakterességét a homlokzat síkjának enyhe megtörései, kétszintnyi kiszögellése, valamint a fal síkjából kiemelkedő ablakkeretek biztosítják. Az első látványterv alapján világoskéknek elképzelt homlokzat hosszas szakmai egyeztetések után végül sárga lett, amely a sötét ablakkeretekkel együtt a szomszédos 5. számú házzal teremt összhangot.
A szecessziós Katajanokka 2017-ben egy minden ízében mai épülettel lett gazdagabb, amely visszanyúl az eredeti ház sziluettjéhez, és sikeresen illeszkedik a történelmi utcaképbe. Homlokzatának jól eltalált arányai és a vonalvezetés játékossága pedig elismerő biccentésre késztetik a szemlélőt.
Takács Gyula
Okleveles Építészmérnök
