Egyéb cikkek

Szegedi „fitotron”, füvészkert és dombház

2006.04.13. 12:43

Farkas Katalin díjnyertes diplomaterve

A Szegedi Füvészkert a magyarországi gyűjteményes kertek egyik szép példája. A viszonylag nagy területen (17ha) elhelyezkedő kert három fő részre tagolódik, s nemcsak a botanika hallgatóinak, hanem egyszerű laikusoknak is remek programot kínál egy a kertben töltött délután. Mégis, a Szegedi Tudományegyetemhez tartozó kertet többnyire hallgatók látogatják, s elsősorban az oktatás fő helyszíne, szemléltető anyagot biztosít a növénytan oktatásához, bemutatva a fontosabb élelmiszer-, takarmány-, ipari-, és gyógynövényeket is. Ezen kívül a Füvészkert egyben génbank is, olyan védett és veszélyeztetett növényfajok fenntartásában működik közre, amelyek hazánk természeti kincsei közé tartoznak. Megvédeni pedig csak azt tudjuk, amit ismerünk és megszeretünk…így tervemmel azt szeretném, ha a kert a fentieken túl szervesebben beépülhetne a szegediek akár mindennapi életébe. 

Egy olyan létesítmény kialakítása volt a célom, amely - épített objektum formájában- de mégis a kertről szól. Egy „központi épület”, egy érdekesség, mely nemcsak az oktatás és kutatás helyszíne lehetne, hanem elsősorban a látogatók számára vonzó lehetőségek gyűjteménye. Kiállítóterekkel, bemutatókertekkel, s az oly régóta tervezett díszteremmel (mely előadó terem is egyben).



 

 

Mai tevékenységeink nagy részére jellemző, hogy ami az embernek jó, az a természetnek nagyon sokszor nem az, sőt káros.  Az építészetben rejlő lehetőségek lehetővé teszik, hogy ez ne így legyen. Szeretném megvalósítani, hogy a létesítmény úgy épüljön bele természetes környezetébe, hogy annak szerves részévé váljon, csak picit átrendezi azt maga körül és így közelíti egymáshoz az ember és a természet (sokszor eltérő) igényeit.

Koncepcióm lényege, hogy a létesítmény a vázát képező falaival, s támfalaival mintegy „beletekeredve” a földbe, tagolva azt a kert szerves részévé válik, s e „beágyazódás” eredményeként zöldtetők, lejtők, alacsonyabb s magasabb falakkal határolt zöldfelületek, mint terek jönnek létre. Az épület maga így a kert épített zöldfelületévé válik, s összemosódik a természetes növénytakaróval. Felfedezésre váró rejtett térkapcsolatok és előre ki nem számítható látványok tárulnak fel, s minden négyzetméteren valami izgalmas történhet. S akár esős időben is kellemes időtöltés lehet majd a földalatti házban időzni. 

Városrendezési szempontok:

A kert meglévő kb. 17ha területéhez a város egy 4 ha-os területet tervez csatolni, ezt választottam tervezési helyszínemnek, így a kert meglévő kialakítását nem kell (egyenlőre) megzavarni. Az új terület közelebb fekszik a város szívéhez, így a kert új központja lesz, a főbejáratot is áthelyezhetik. A kerthez csatolandó új terület a kert északi részén lévő szomszédos telken, a város szívéhez közelebb helyezkedik el. A kerthez vezető bekötőút a szintén tervezett bezáródó körgyűrűről, körútról csatlakozna le, bekapcsolva ezzel a kertet a város központi keringésébe is.

A kert főbejárata tehát az északnyugati oldalra kerül. Parkoló is itt készül, telekhatáron belül, illetve biciklitárolók is. A telekhatáron külön kerti kapuépületben lehet jegyeket váltani, s ezután az egész kertben szabadon lehet közlekedni. A főbejárathoz hosszú rámpa vezet, ezzel párhuzamosan egy szabadtéri kiállítótér is fogadja az érkezőket. (Itt óriásplakátok, fotók, növények bemutatására nagy terület áll rendelkezésre..) A főbejárat a rámpa végén, -1 m-en helyezkedik el. Az épületben központi előtérbe és kiállítótérbe érkezünk, itt találhatók szekrények ( ruhatár) és információs pult is. Innen az egész épület belátható, rámpák vezetnek két irányba, -1, 55 és -1,75 m szintekre. A nyugati szárny egy „zárvány”, téröblökkel és a díszteremmel, a keleti szárnyban található vizesblokk, irodák és gépészeti helyiség. Ez a szárny a terület déli része felé nyitott, itt készül a fallabirintus által határolt gyógy- és fűszernövényes kert, és a büfé terasza is ide nyílik. Innen a (szintén tervezésre szánt) üvegházakra lehet majd rálátni, s oda átsétálni. A főbejárattól és a mögötte lévő dombról pedig egy másik út vezet a csillagvizsgálóhoz, mely szintén a kert területén található.

A meglévő elavult épületállomány nagy része és a régi főbejárat is elbontásra szánt, ezek helyén létesülhetnek majd laboratóriumok és szaporítóházak. Ezekhez is szükséges parkolót tervezni, a kert gazdasági bejárata lesz ez.

Az egész kertet érintő változásokról van tehát szó, a dombház egy egységes, az egész kertre vonatkozó koncepció részeként valósulna meg.

Építészeti kialakítás, térkapcsolatok, belső terek

A létesítmény –koncepciójából adódóan- minden irányba új tereket nyit. Falak és támfalak által határolt (és részben határolt) téröblök és zárványok alakulnak így ki, melyek különböző lehetőségeket és kiállítási anyagot biztosítanak. Kialakítható „gyereksarok”, ahol a kicsik játékosan ismerkedhetnek a növényekkel, termésekkel. Egy másik téröbölben növény-evolúcióval ismerkedhetünk. Máshol a növények különleges és kevésbé ismert felhasználási lehetőségeiről láthatunk érdekességeket, gyógynövényektől az energiát adó szobanövényeken keresztül a kaucsukig. Készülhet kiállítás a szegedi füvészkert és más kertek történetéről, illetve különböző kultúrák kertépítési szokásairól is: mint pl. a japánkertről, dél-amerikai kertekről, trópusi kertekről.

Az installáció egyben a belsőépítészeti térképzés része is, a paravánok vékony és áttetsző csiszolt kőlapok, melyeken átszűrődik a fény. Ezekre (illetve ezek közé) préselt növények, levélerezetek, különleges fotók és negatívok (a növények „életéről”) kerülnek, s ezek így színes fényeket és képeket is vetítenek a világos kőburkolatos falakra. Homogén, egyszínű anyagokat és szerkezeteket használtam, ez lehet méltó háttere a növények, a természet változatos világának.

Nem utolsósorban az is célom volt, hogy az emberek környezettudatosságra és természetszeretetre való nevelésében is szerepe legyen a Szegedi Füvészkertnek.

(E témával kapcsolatos ismeretekkel és kiállításokkal is bővülne a kert által biztosított repertoár.) Így a kert egy olyan hellyé válhat, ahonnan pozitív élményekkel távozik mindenki, ahol újra felfedezheti a természetben rejlő csodálatos lehetőségeket. Az építészet oldaláról ezt egy olyan létesítmény tudja biztosítani, mely a természetes szépet nem elnyomni, hanem sajátos eszközeivel inkább szolgálni igyekszik, szelíd de határozott hátteret biztosítva annak. Az építészet sem lehet hiteles, ha csak önmagában létező és öncélú létesítményeket hoz létre- ezek mind egy eszmeiségbe, kultúrába, az adott hely szellemiségébe kell, hogy illeszkedjenek, ideológiát közvetítenek, s ez formálja és tölti meg majd az adott létesítményt is. A környezettudatosságra való nevelést pedig más módszerekkel kevésbé hatékonyan lehetne csak megvalósítani, itt viszont mindez élményekhez kapcsolódik, s az élet fontos részévé válik maga a természet, amit már szinte magától értetődővé válhat ezután megóvni.

Farkas Katalin