A pályamű rendkívül érzékenyen, kevés eszközzel szövi bele a romterületet a várostestbe. Frappánsan oldja meg a maradványok védelmét éppúgy, mint a szimbolikus jel megfogalmazását. A teljes rommező felett - az utca forgalmától finoman megemelten, de attól nem elszakítva - egzakt kontúrral jelölt új városi nyitott közteret hoz létre. Felszínén az alatta elhelyezkedő emlékekre tesz finom utalást. A romok hiányát süllyesztett átriumokkal, a kitüntetett fragmentumokat színes üveg kubusokkal jelöli - ezek egyúttal a lenti tér megvilágítását is szolgálják. Érdekes ötlet a még régészetileg feltáratlan területek kisebb üveglencsékkel való jelölése.
A kompozíció legfontosabb felszíni eleme az egykori bazilika főhajója fölé szerkesztett, egyetlen tömbként megfogalmazott "jel", mely kerül mindenféle konkrét utalást, örökérvényű alakjával, artisztikumával, anyaghasználatával mégis felidézi az egykor itt állott szakrális teret. Horizontálisan rétegzett beton-színesüveg falazata nemcsak a belső tér szakralitását fokozza, hanem - a sötét beálltával - sajátos fényhatásaival ad jelet a külvilágnak. Az egykori oltár helyét befüggesztett negatív négyzetes laternával jelöli ki, mely egyúttal a tér természetes megvilágítását is erősíti. Odalenn, a rejtett rommező világa - a padozat változatos süllyesztésének és a mennyezeti elemeknek köszönhetően - változatos belmagasságú, pulzáló belső tér, sajátos fényekkel. A romok bejárását, értelmezését és egyben védelmét a tőlük eltartott, közöttük vezetett vörösfenyű járófelületű rámpák és hidak szolgálják. A terv nagyvonalúságától idegen az utca sodrásterébe szerkesztett pénztárpavilon.
Alapozásait négyzethálóra szerkeszti, ennek kiosztása helyenként következetlen, néhol ütközik a romokkal, illetve nehezítheti a további kutatást - de ez könnyen korrigálható. Süllyesztett zöldfelületeinél a szomszédos romok védelmét fokozott gondossággal kell megoldani. A vízzáró födém nem reális műszaki megoldás, kissé ellentmond a terv magas szellemiségének és más igényes részleteinek. A kompozícióban sajátosan alkalmaz kertészeti eszközöket: csak a süllyesztett átriumokban tervez szabályos alaprajzi formájú, dekoratív gyepfelületeket. A térszintet - a szabadtér minél kötetlenebb használata és a színes üvegkubusok érvényesülése miatt - szándékosan "üresen" kezeli, egyúttal kontrasztos szerepet szánva a püspökkert látványának.
A pályaművet, korszerű gondolatisága, építészeti értékei és hasznosíthatósága miatt a Bíráló Bizottság I. díjban részesíti.