Fenntarthatóság

A Szél utcai egykori óvodaépület átalakítása – Libertiny Anna és Váradi Balázs környezettudatos építés szakmérnöki diplomamunkája

2024.11.28. 18:16

"Épületeinkben való túlélésünket  jó esetben ésszerű, környezettudatos eszközkészlettel igyekszünk biztosítani. Erre egy közvetlen eszköz, ha adaptív újrahasznosítással tetszhalott állapotból keltjük életre egykorvolt tereinket. Ideálisan a régi-új használói bevonásával, de legalábbis szükségleteik és igényeik mélyreható tanulmányozása után. Ezt közvetett módon úgy támogathatjuk, ha a tervezés folyamatát egyúttal kutatásnak is tekintjük. Alábbi tervezés egy kísérlet mindezek megvalósítására."

Célunk egy épület második életének megteremtése volt ésszerű környezettudatos eszközkészlet alkalmazásával. A feladatot élessé tette, hogy nemcsak iskolai, de valós megbízási feladat elvárásaira is válaszokat kellett találnunk. Mindezt a BME környezettudatos építés szakmérnöki képzés által feltárt szempontrendszer és a megbízás tervezési programjában foglaltakkal összhangban valósítottuk meg.

A tervezés témája egy közel 150 éves, eredetileg „korcsmának" épült, az 1930-as évektől óvodaként működő, a tervezéskor épp üresen álló épület átalakítása volt a szomszéd téren elhelyezkedő Waldorf iskola kisiskolájává. A ház a Rubicon előtt álló, azaz 1-3. osztályos gyermekeknek teremt a szükséges osztály- és funkcionális termeken túl alternatív tanuló és előadói tereket a fás udvar és a padlástér bevonásával.

A tervezést szokványos módon állapotfelméréssel és ez alapján a rendelkezésre álló helyiségek és azok kapcsolatának vizsgálatával kezdtük. Az igények és azok kielégítése mentén képződött feltételezéseink komolyabb beavatkozásokat vetítettek előre. Emiatt jóval mélyebb történeti és szerkezeti vizsgálatba kezdtünk, így feltárva a valós lehetőségeket. Mindkét kutatás eredményét beépítettük a koncepcióba, ez alapján tulajdonképpen mederbe terelve saját fantáziánkat.

Mivel minden szempontból volt mihez igazodni, megoldásaink építészeti szempontból nem szolgáltak bravúros újításokkal, sokkal inkább a mértéktartóságot szimbolizálják. Egyetlen helyzet írta ezt felül: az épület utcai homlokzatának helyreállítása és ezzel összhangban a megérkezés, a kapun való áthaladás élményének megünneplése. Mivel a helyhez idomuló hozzáállás környezettudatos, a múlt tiszteletben tartását pedig fenntartható tevékenységként értékeljük, ezen beavatkozásokat a koncepcióhoz illőnek tartjuk. E szemlélet szerint is lényeges volt, hogy szerethető tereket alkossunk, mert így az általunk létrehozott értékeket az utánunk következő generációk is fontosnak tarthatják majd és sokáig meg is őrzik.

A tartószerkezetek esetében minden megtartható elemet vagy eredeti helyén és helyzetében hagyva, vagy átalakítva, legvégső esetben depóniába helyezve kezeltük. Munkánk egyik fontos kimenetele, hogy ezeket a fel nem használt építőanyagokat rábízzuk a megbízó közösségre és felkérjük őket, hogy közreműködésünkkel közösségi tervezés keretében saját maguknak tervezzék meg és alakítsák ki a kertben lévő helyeket, építményeket amelyek a mindennapi életük szükségleteit biztosítják. A cél, hogy 90%-ban a fel nem használt anyagokkal kell gazdálkodniuk a tervezés és kivitelezés során. Ez a következő tervezési program alapja.

Épületgépészet tekintetében a meglévő és jól használható rendszereket megtartva fejlesztettük tovább az épület működését egy egészséges komfortszintre. Bizonyos mértékben éltünk a korszerű technológiák és az automatizálás lehetőségeivel, például a fűtés-hűtés és kis mértékben a szellőztetés tekintetében de a jövőbeni fejlesztések elől sem barikádoztuk el az utat.

Az épületszerkezetek tekintetében sok hiányossággal szembesültünk, ezeket elsősorban apró beavatkozásokkal, a lehető legkisebb roncsolással igyekeztünk orvosolni, a kibontott elemek újrahasznosításának lehetőségeit figyelembevéve. Például a kibontott, de fel nem használt nyílászárók akár egy kerti üvegházba is beépülhetnek az indítványozott közösségi tervezés folyamán.

Kivitelezés tekintetében ez a meglévő, zártsorú beépítésű épület megerősített bennünket abban, hogy ipari léptékű gépesítés szóba sem jöhet. Ehhez további muníciót ad, hogy a Szegedi Waldorf közösség képes és szívesen is építi saját környezetét saját kezével. Így tehát elsősorban a kézierős, egyszerű munkafolyamatokra támaszkodtuk.

Mindezt kiegészítve részben high-tech, részben „zsírpapír alapú" vizsgálatokat végeztünk, hogy a tervekbe foglalt ötleteinket visszaellenőrizhessük a környezettudatosság szempontrendszere szerint. A vizsgálatok egy része egyértelműen igazolta a kitűzött célok elérését, mások új kapukat nyitottak, valamint további fejlesztési lehetőségekre világítottak rá.

E két év alatt formálódott szemlélettel kiegészülve úgy érezzük egy attraktívabb, csalogatóbb és barátságosabb arcú épületet sikerült terveznünk. A ház így élővé válhat, részleteit áthatja a törődés és odafigyelés jó szelleme, teret adva így kis lakóinak lelki épüléséhez és lehetőséget egymás továbbépítéséhez.

Libertiny Anna és Váradi Balázs