Ma már nyolc helyen folyik építész képzés Magyarországon, majdnem nyolcszor annyi hallgatóval, mint húsz évvel ezelőtt. Mi a cél, s hova pozicionálják magukat az egyes intézmények? Az építészoktatás áll az "Őszintén az építészoktatásról" c. rendezvénysorozatunk középpontjában, amelynek meghívott kurátora Makovényi Ferenc. Első alkalommal a MOME-n voltunk. Biczó Gabriella beszámolója.
Ma már nyolc helyen folyik építész képzés Magyarországon, majdnem nyolcszor annyi hallgatóval, mint húsz évvel ezelőtt. Mi a cél, s hova pozicionálják magukat az egyes intézmények? Az építészoktatás áll az "Őszintén az építészoktatásról" c. rendezvénysorozatunk középpontjában, amelynek meghívott kurátora Makovényi Ferenc. Első alkalommal a MOME-n voltunk.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építészképzésének bemutatását Nagy Tamás, a MOME Építészet Tanszékének vezetője kezdte meg. Bevezetésképpen elmondta, hogy az elmúlt négy évet a tanszék az oktatás átszervezésével töltötte. „ A bolognai rendszer bevezetése miatt, komoly morgás volt az építész szakmában és oktatásban. Ha már be kellett vezetni, akkor úgy gondoltuk, hogy használjuk valami jóra"- fogalmazott Nagy Tamás. „Ténylegesen átgondoltuk, hogy mit akarunk, és azt kell, hogy mondjam, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Eléggé ránk van bízva, hogy mit szeretnénk."
A tanszékvezető három kérdéscsoport köré szervezte a MOME-n zajló képzés bemutatását. Először a „mit" került terítékre, azaz mit is jelent a művészeti iskola és ezen belül az építészet, mint művészeti képzés. „Itt egy művészi alapon működő építész iskola (szemben a mérnökkel) van, szemben sokak vágyával, hogy ez egy belsőépítész iskola legyen. Ki kellett vívni, hogy ugyanolyan tervezői jogosultságot kapjanak az itt végzettek is, mint a Műegyetemen végzett hallgatók." A két képzés között valóban komoly eltérés van, de ahogy Nagy Tamás fogalmazott, ez a szakalapításnál előírás is volt, „40% különbségnek kell lennie a művészi és a mérnöki építész képzés között."
A MOME-n igen komoly művészeti tárgyak vannak, úgy mint rajz, festés, színtan, formatan, anatómia és ehhez zárkóznak föl a mérnöki indíttatású tárgyak, lényegesen kisebb óraszámban, mint a Műegyetemen. Az arányokról a tanszékvezető elmondta, hogy nagyjából az építészet 40, a belsőépítészet 30 és a bútortervezés 20%-ot tesz ki. „Ezek között mindig van egy kis mozgás. Azt gondolom, hogy ezt az arányt nem fogjuk piszkálni." Nagy Tamás a jövőt egyértelműen a projekt alapú képzésben képzeli el, amely a hallgatók számára izgalmas dolog, igaz, a tanároknak komoly szervezést igényel.
A tanszéken egy évfolyamra 13-14 fő jár, az évfolyamok pedig stúdióként működnek. Minden stúdió élén van egy vezető tanár. A MOME 4-5 éve - részben anyagi megfontolásból- minden stúdióvezető mellé rendelt egy doktoranduszt, aki, mint egy asszisztens végigüli a tervezési konzultációkat a vezetőtanárral. „Ez egy jól működő szisztéma"- fogalmazott Nagy Tamás, mert ebből mindenki tanul, a hallgatóknak is pluszt jelent a doktorandusz jelenléte.
A kis létszámból adódóan bensőséges, családias konzultáció folyik, és mivel nem négyszemközti a konzultáció a hallgatók egymás munkáit is figyelemmel kísérik. Nagy Tamás kiemelten fontosnak tartotta a „hogyan" bemutatásánál, hogy a MOME-n „lehet bent dolgozni. Nagyon jónak tartom, hogy a gyerekek este bent dolgoznak és átjárás van az évfolyamok között."
„Magyarországon tönkrement a bútorgyártás, ami nagyon sajnálatos eseménysor volt. Erre mi azt válaszoltuk, hogy akkor talán ezt nem kell erőltetni. Ezzel együtt van pl. bútorszerkeszet-tan óránk, ami 5 félévet tesz ki"- válaszolta a tanszékvezető Pásztor Erika Katalina kérdésére, miszerint a bútortervezés jelentősen háttérbe szorult-e az iskolában.
Makovényi Ferenc kérdéscsokrában felvetette a bolognai-képzés szolgamódon való elfogadásának helyességét, a település-tervezés és fenntarthatóság hiányát a tanszéki tantárgyakból, továbbá hangsúlyozta a belsőépítész képzés jogosultságát és annak fenntartását. Nagy Tamás válaszában elmondta, hogy bár először megijedt a tanszék a bolognai képzésre való áttéréstől, de „egyelőre a mi esetünkben ez egy működő dolog".
Az új tantárgyakkal kapcsolatban Nagy Tamás kizárta annak lehetőségét, hogy plusz területeket vonjon be a MOME. „ Pont ez a különbség a Műegyetem és a MOME között: mi itt csak tervezőket képzünk." A belsőépítész-képzéssel kapcsolatban a tanszékvezető azon az állásponton van, hogy a MOME-n még mindig messze több belsőépítészetet tanítanak, mint más művészeti iskolákban. Rámutatott arra, hogy pl. Párizsban külön iskolában tanítják a belsőépítészetet, és talán Magyarországon is létre kell jönnie egy külön álló belsőépítészeti iskolának.
Janáky István hozzátette, hogy nem egy erőszakos akarat, hanem a bútorgyárak megszűnése eredményezte a belsőépítészeti oktatásnak, továbbá a belsőépítészetnek mint fogalomnak a teljes átalakulása zajlott, zajlik a világban. "Mi is alakultunk, az idő is, a MOME is változott." Göde András hozzátette, hogy „a jó belsőépítész képzés 70%-ban építészet, ha valaki itt végez, és úgy dönt, hogy belső tereket akar csinálni, akkor ezt a képzést jól tudja erre használni." Véleménye szerint a belsőépítészethez építészképzést kell biztosítani, és a részletekre való érzékenység szükséges hozzá.
A jövőt illetően Pásztor Erika Katalina kérdésére, miszerint a MOME képzése hova pozícionálja a kimenetet, azaz mi a MOME-n végzett építészek sorsa, szomorú kép bontakozott ki a megszólalók véleménye alapján. Egybehangzó vélemény, hogy nem nagyon ébred föl a praxis, nem használják az itt végzetteket, miközben égető szükség lenne az innen kikerülőkre, de luxusnak tekintik ezt a fajta képzettséget. „Talán eljön majd egy jobb idő, hogy egy ötfős irodának is megérje egy ilyen kreatív embert fölvenni. Jelenleg egy ötvenfősnek sem éri meg. Nagyon is közvetlen érdeke lenne a szakmának ez a fajta tudás és ennek alkalmazása. Az utóbbi évek tervpályázatainak eredményeiből is látszik, hogy az itt megszerezhető tudás nélkül lassan már nem lehet labdába rúgni."
A művészeti oktatás szükségességére többen is felhívták a hallgatóság figyelmét, hiszen, ahogy egyikük fogalmazott, „személyiségépítés a művészeti nevelés által érhető el. A művészeti gondolkodás borzasztóan fontos, ebben az országban meg különösképpen."
A beszélgetés végén a hallgatók is elmondták véleményüket. Volt aki, a diákok szintjén összevonná a Műegyetemet és MOME-t, mert úgy gondolja, sokat tudnának egymástól tanulni, jól kiegészítik egymást. Más az ERASMUS- ösztöndíjjal kapcsolatos tapasztalatait és annak konklúzióját osztotta meg hallgatósággal: „jó volt elmenni, de nagyon jó volt hazajönni is. Annyira speciálisan gondolkozunk mi magyarok, hogy most jöttem rá, hogy mennyire más magyarul gondolkozni. A minőséget pedig kint tapasztaltam, és azt, hogy máshol benne van a köztudatban az építészet."
Biczó Gabriella
Az esemény támogatója: