Szentendre új köztemető kialakítása

Részletes bírálat:

A terv erőteljes és karakteres.
A terv maximálisan figyelembe veszi és tiszteletben tartja a szűkebb és tágabb környezete morfológiai adottságait, és minimális eszközöket használ a szükséges építészeti beavatkozáshoz. Tulajdonképpen egy természeti környezetet hoz létre, egy Magyarországon még merőben szokatlan módon, mely hársfa véderdő gyűrűn belüli gyümölcsfa ligetes temetkezési hely, egy a természetes állapothoz közeli ligetes, teraszos park. A temetőparkot egyetlen egynemű gesztussal, egy kerítés-épülettel fogja meg a délkeleti sarkon Az épület inkább jelzésszerű, kőszerű építészeti megoldásokat tartalmaz, és ezzel is erősíti a természetesség érzését.

A terület kialakításánál csak a legszükségesebb módosításokat alkalmazza. A területet feltáró utat egy érzékeny vonalvezetésű, a terepviszonyokhoz és az elhelyezett épületekhez igazodó tört vonalra szervezi. Erről a főútról a szintvonalakra illesztett mellékutakat nyit. A fás, ligetes környezetben látszólag szabálytalanul elhelyezett sírok újszerű, a hagyományostól eltérő temetői hangulatot sugallnak. A terület jelenlegi növénytakarója ezt az elképzelést ugyan nem támasztja alá, így a koncepció megvalósítását jelentős fásításnak, növénytelepítésnek kell megelőznie. (A kertépítészeti kialakítás ábrázolása nehezen olvasható.) A koncepcióhoz jól illeszkednek a fejfaszerűen kialakított urna oszlopok is, valamint a szórómedence kialakítása is.

Az épületegyüttes funkcionálisan tökéletesen megoldott, a bejárattól azonnal látni a ravatalozót, mégis védi a szél felöl. Egyedi, természeti képződmény-szerű építményben helyezi el a kívánt funkciókat. Az épület nagyon elegáns, jelképszerű, leginkább sziklatömbre hasonlít, melyből a szükséges helyeken hasít ki tömböket, nyílásokat réseket. A nagyon erőteljes és karakteres épületben még szerkezeti problémákat kell megoldani, illetve tisztázni. A kapubejáratnál helyezi el a vendégforgalmi funkciókat, markáns kaput képezve a megérkezéshez. Ez a bejárati építmény aztán fokozatosan összeszűkül, alacsonyabbá válik, kerítéssé alakul át, majd újra megnövekszik és befogadja a ravatalozó és az azt kiszolgáló funkciók tereit. Ez az egyedi tömegalakítás egy tömegben oldja meg az össze funkciót úgy, hogy az aktuális építészeti divatirányzatoktól mentes, időtlen építészetet hoz létre, és a temető hangulatához méltó, az elmélyülést elősegítő tereket alkot. Ki kell emelni a ravatalozó üvegfallal körülvett „belső terével” kapcsolatos gondolatát. (Az élő fák és az elrozsdásodott pillérek, mint az elmúlás vizuális megfogalmazása.) Nagyon izgalmas megoldást kínál a ravatalozó mellett a harangok elhelyezésére. A zárt térben zengő harangok valóban túlvilági hangok megidézését sejtetik.

A terv minden részében megvalósításra vár.