Szilágyi Szabolcs - Egy angyalföldi református templom terve
MÉSZ - MÉK DIPLOMADÍJ 2004
Egy felépült templom számtalan felmerülő társadalmi, hitbéli, vallási, érzelmi, stilisztikai, esztétikai, gazdasági, technikai kérdésre adott egzakt válasz. E templom tervezése folyamán fő célom volt az illeszkedés és kiválás ellentétének összebékítése, de nem egymás kioltásával, hanem inkább helyük és mértékük helyes megtalálásával és szerves térbeli párbeszéddé alakításával.
Az új református templom illeszkedjen a szikár szürke panelok közé, ne legyen romantikus formalizmus, de ne legyen technikai csoda sem. Foglalja magába -ha csak utalásokban is- az évezredes templomszerkesztés hagyományait, de ne legyen rugalmatlan korunk változó igényeivel szemben sem. Találja meg benne helyét fiatal és idős, hívő s hitét kereső egyaránt. Legyen nyitott a gyülekezet felé, de védje is azt. A templom legyen jelszerű, de ne öntörvényű, legyen egyszerű (kevesebb), de ne unalmas, gyökerezzen a múltban, de találja meg helyét a jövőben is. Egyszóval legyen emberi.
A templom telepítésénél a szerves kapcsolódást, illeszkedést a panelblokkokhoz, a tömeg tömeghez és a tér térhez való ritmikus fűzésével próbáltam elérni, úgy, hogy az új épület alapterületével, magasságával a már létező panelok záradékaként jelenjen meg a Tomori és Újpalotai út találkozásánál (XIII. kerület) keletkező ék alakú telken.
Jelként, a templomdombra utaló füvesített rámpát, a templomtérrel egy tömbé zömített tornyot, a református templom jellegzetességek átírását, az enyhén lejtő tetőt, a nyílászárók "rendszertelen" rendszerét s az első pillantásra szertelennek tűnő belső világot szántam (mely a változatos használatot szolgálja).
A földszinten találjuk az ifjúság belső kertre nyíló birodalmát, két összenyitható kis és nagy teremmel, konyhával s az ehhez tartozó "tornáccal", valamint az előkertre néző lelkészi, presbiteri hivatalokat, a belőlük kulisszálisan nyíló irattárral és széffel. Itt nyertek helyet a gépészeti tér és a vizes csoportok is. Az első szint, a Templom. A gyülekezet, a földszintről, az előtér lépcsőin, vagy liftjén térhet fel ide. A lelkészek a DK-i falához simuló, presbiteri hivatalból felvezető egykarú lépcsőn, léphetnek a gyülekezet színe elé. Kívülről, hosszú füvesített lépcsős rámpa vezet a főbejárathoz és a templomtérhez, mely vasárnaponként népesülhet be.
A "torony" (a lépcsőházzal és lifttel) összeköti a tereket földtől az égig, az irodákat-termeket a karzattal és a harangokkal. Ehhez kapcsolódik a földszint az 1. szint, illetve a 2. emeleti karzat előtere, a gyermekmegőrzővel és egy alternatív használatú (kiállító, hangverseny-próba) teremmel. A templomtér és a gyülekezeti terem egybenyitható, s az előtérből mindkettő megközelíthető. A karzat a gyülekezeti terem fölé épült, és körül öleli a légteret. A karzattal átellenben helyezkedik el az Úr asztala, hagyományosan K-Ny-i tengelyben, mögötte a szószék a K-i falhoz simulva, a lelkipásztori feljáró folytatásaként.
A kerttel szerettem volna a reneszánsz kerengők hangulatát felidézni. Ide, a hársfák alá, támfallal védett füvesített, üldögélő lépcsősort terveztem beszélgetésre, Bibliaolvasásra.
Az épület összes fala, födémje és lépcsői monolit vasbeton szerkezetűek. Téri helyzetektől függően, a falak kívül hőszigeteltek, mészkő burkolatúak és nemes vakoltak, belül, csak, fehérre festettek vakoltak. A padozat a földszinti ifjúsági termekben és a karzat alternatív használatú termében hajópadló, a hivatalokban, és kapcsolódó helyiségeiben valamint a gyermekmegőrzőben padlószőnyeg, a folyosókon és a vizes blokkokban kerámia burkolatú. Az első szinti templom- és gyülekezeti térnek, a 2. szinti karzatnak s e kettő előtereinek egyaránt enyhén szürkés, zöldes árnyalatú padlófűtéssel ellátott színezett betonburkolatot szántam. A tető műkőlapokkal terhelt EPDM fólia, amit fenyő vázszerkezettel és rétegelt lemezzel táblásított kétrétegű hőszigetelőhab és ragasztott fatartó hordoz.
A padokat a templom falaitól elváló, de az általuk alkotta térben lebegő, masszív rendezett tölgypallók tömegeként képzeltem el, mint bútor és épület örök kapcsolatát és szétválását.
A munka során születőben volt egy 8m magas prizma, mely a templom K-i fala elé került volna s a szivárvány színeit vetítette volna a szószék melletti függőleges mattüveg sávablakra. Ezt az ötletet azonban elvetettem, egyrészt, e fénytechnikai elem túlzottan hangsúlyos jelenléte miatt, másrészt, a felmerülő aránytalanul nagy és költséges tervezési, műszaki, kivitelezési és biztonsági problémák végett. Ez az oszlopszerű hatalmas prizma tömör üvegből kivitelezhetetlen, így kb.16000 l vízre, s az ezt magába foglaló, költséges tároló-kezelő szerkezeti és gépészeti egységre lett volna szükség. Ha mindezek ellenére létrejött volna a prizma, akkor is csak az év 3 hónapjában, napi egy-másfél órában lett volna látható az Isten és ember szövetségére utaló szivárvány (1Mózes 9, 13).
E templom tervezésénél törekedtem az egyszerű, szép, olcsó épületszerkezetekre, építőanyagok használatára s az érdekes változatos, sok használati lehetőséget, igényt kielégítő, közösség centrikus belső térszervezésre. Az új templommal egy olyan, nyitottabb, sokoldalúbb, korunk emberének, a környék ifjúságának talán elfogadhatóbb, életminőségének megfelelőbb, de mégis hagyományos keresztény értékekben gyökerező helyet próbáltam létrehozni, mely a hit erősödését, új erős gyülekezet épülését szolgálja és a szabadidő oldott, értékes eltöltésére is alkalmas.
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők."(Zsoltárok Könyve 127, 1)
