Szilvaház manufaktúra

Varga Csaba diplomamunkájának a témája egy szilvalekvár-főző és aszaló manufaktúra, ami kiegészül egy vendéglátó funkciót betöltő kóstoló épülettel is. A helyszín Panyola egy szatmári kis falu, amit a helyiek csak a „szilva szülőhazájának” neveznek. A manufaktúra neve is ezt idézi, Szilvaház.

A gazdálkodó életforma megjelenik a hagyományokban és szokásokban is, hiszen a helyiek nagy része mezőgazdaságból él. A lakók büszkék a település múltjára, a máig fennmaradó szokásaikra, amiket fesztiválokon, és gasztronómiai rendezvényeken adnak tovább a fiatalabb generációnak.
A három folyó ölelésében elhelyezkedő település a jó táptalajnak és a kiemelkedően magas páratartalomnak köszönhetően ideális környezetet biztosít a szilva termeléshez.

A település igazi kincse az ún. “nemtudom szilva”, amely mára hivatalosan is bejegyzett szilvafajta. A különleges adottságú szilvából itt lelhető fel a legnagyobb mennyiség az országban. A szívós, bőséges termést adó fa, apró gömbölyű termése lekvár és pálinka készítésre magas cukor tartalma miatt különösen alkalmas.

Panyola többek között a Hungarikumnak is számító pálinkájáról híres (Panyolai Elixír). A környékre jellemző „ciberézés” hagyományát, azaz lekvár főzés hagyományát itt is őrzik, amelynek folyamata 2013-ban a szellemi kulturális örökség részévé vált. A szilva sokszínű felhasználási lehetőségei közül az aszalásnak is komoly hagyománya van a településen. A régen minden házhoz tartozó aszalóházak mára eltűntek, de egyre többen próbálkoznak azok újraépítésével.

Az általam tervezett épület a település északi határán az Öreg- Túr ölelésében fekvő legelőn helyezkedik el. A telek jelentős kiterjedése lehetővé teszi további mintagazdaságok kialakítását.

A manufaktúra három funkciót foglal magába; a lekvár főzést, az aszalást és a vendéglátást. A fő épület, a középen elhelyezkedő főző épület. Ebben kap helyet a lekvárfőző konyha, a raktár és a személyzetet kiszolgáló kisebb helyiségek is. Az aszalók egy fedél alatt, de az aszalóházak hagyományait idézve külön lettek kialakítva, lehetőséget adva a béraszalásra is. A vendéglátó funkciót ellátó kóstoló épület hivatott az idelátogató turistákat bevezetni a szilva termesztés és feldolgozás rejtelmeibe. Hatalmas üvegfelületeivel, tökéletes panoráma tárul fel az Öreg-Túrra és a telken kialakított mintagazdaságra is. Az ide telepített helyi szilvafajtákból álló mintakert hiteles képet ad az alapanyagok sokféleségéről. A termelés mellett az épület kialakítása is a helyi építési hagyományokat követi. Ezt példázza az a formai kialakítás, ami a kóstoló és főző épület tornácos világában vagy az aszalók hagyománytisztelő nyeregtetős háziban jelenik meg. Az átforduló burkolattal, az ablakok aszimmetrikus elhelyezésével és az ipari jelleget adó szalagablakok használatával megpróbáltam a racionális parasztházak formai világát és a kortárs építészeti nyelvet közös nevezőre hozni. A három különálló épülethez egy homogén anyagra volt szükség, ami összefogja és egységessé is teszi azokat. A favázat egy átforduló fa deszka burkolat fed le. Az egyszerű geometriának és méreteknek köszönhetően, a helyi anyagok is alkalmasak a megvalósításra. A külső burkolat egy, a szilvafa kéregét, egyedi szürke színét imitáló sötét pácot kap. Az árnyékolást felnyitható, vörös színű helyenként eltolható falamellák biztosítják, amelyeket eredeti szilvafából képzeltem el. Ezek jól ellensúlyozzák a sötét külső “kéreg” színvilágát. Az épületeket egy látszó beton talapzat fogja össze, melynek nyers felülete jól illeszkedik a rusztikus környezethez.

Az épületszerkezetileg kényesebb helyeken, mint belső csatorna és vápa kialakítás sötétszürke lemezt használok. Ezzel azonos színben jelennek meg a kémények és a lamella tartó profilok is, amik ipari jelleget kölcsönöznek. Az ablakok kiosztása is ezt erősíti. A zártságot mutató főhomlokzaton hosszanti szalagablakok futnak végig. Az épület, mint a hagyományos parasztházaknál megszoktuk a védett udvar felé nyílik fel.

A tervezésnél cél volt a környezettudatos megoldások alkalmazása is. Erre utal a természetes anyagok használata, mint faburkolat és fa szerkezet, a cellulóz szigetelés, az esővíz gyűjtése és a különböző gépészeti megoldások, mint a talajszondás fűtés, a rekuperátor és a keletkező hulladék újrahasznosíthatósága.

Panyola az általam tervezett Szilvaház manufaktúra révén nemcsak szilvatermő, de gyümölcsfeldolgozó központ is lehetne, ami a helyiek számára újabb megélhetést biztosítana és tovább öregbítené a település fő profilját adó szilvatermesztés hagyományát.

Köszönöm az önkormányzatnak és a Panyolaiaknak a kutatási munkám során a helyi hagyományok megismerésében nyújtott segítséget.