Színe és visszája

”Mi lesz a feladni vagy éppen eladni kívánt épületek sorsa, ha mégsem bizonyulna olyan remek üzletnek az értékes, főképp lipótvárosi ingatlanok értékesítése? Nem érzékelhető pontosan, hogy Budapest önkormányzata hogyan játszik szerepet a projektben.”
Vargha Mihály írása a Kormányzati negyedről a HVG-ben jelent meg

Egyik szemem nevet: az építészeti színvonalat tekintve a Podmaniczky utcában valami egészen más, a szó ”konzervatív” értelmében sokkal modernebb valósulhat meg új kormányzati irodakomplexumként, mint ami a Nyugati pályaudvar Váci úti felén áll közel nyolc éve, nevezetesen a WestEnd névre keresztelt üzletközpont-, hotel- és irodaegyüttes.

Az ellentett oldalon nem lesz szépelgés, viszont a múlt héten nyilvánosságra hozott első díjas elképzelésből harmónia sugárzik. A terv arányaiban és léptékében a Podmaniczky utca terézvárosi beépítéséhez igazodik, márpedig ez elsőrendű követelmény az építészetben. A tervezők friss, sok szempontú építészeti módszerekkel oldották meg, hogy ne irdatlan hosszú, unalmat árasztó, szokvány irodamonstrum szülessen, hanem a tömb magasságának megválasztásánál és tagolásánál is tekintetbe vették a környező házakat. Ráadásul megfontoltan alkalmazzák a környezettudatosság eszközeit. Itt nem kamu és marketingfogás a zöld ház elnevezés. Az alaprajzi rendszer, az egyes hivatalok funkcionális beosztása nagyon racionális, ami az adott feladatnak megfelel, sőt a jövőbeni változtatásokra is figyel.

A kormányzati irodatömb győztes pályamunkájának városfejlesztési javaslatai hasonlóképpen előremutatóak. Nem lesz platóval lefedett vágánysor, ehelyett a föld alá kerül a vasút. Így egyebek között felszabadul a pályaudvari nagycsarnok, sőt keresztben is átjárhatóvá, következésképp sokféle közfunkcióra használhatóvá válik. A terv szerint föld alá viszik az autós forgalmat keresztirányban is, tehát lebontanák a Ferdinánd hidat, ami logikus lépésnek tűnik. Mindezzel óriási területek válnak parkosíthatóvá, vagy más módon közcélúvá, távlatban pedig tényleg elérhető valami fantasztikus: a Városliget meghosszabbítható lesz egészen a körútig.

A másik szemem mégis sír. A korábbinál is élesebben merül fel ugyanis néhány megválaszolatlan kérdés. Hogyan lehetne például elérni, hogy a kormányhivatalnokok többsége ne autóval közelítse meg leendő munkahelyét, hanem vonattal, metróval, villamossal vagy éppen biciklivel - ha már a környezettudatosságot tekintve ”példamutató” állami projektről van szó? Vagy valóban elkészül majd a rengeteg föld alatti parkolóhely - miként a mai szabályozók előírják -, ellentmondva annak a kívánalomnak, hogy előbb-utóbb Budapesten is életbe lépjen valami olyan autóforgalom-csökkentési rendszer, amit London után éppen most vezettek be Stockholmban?

A ”kormányzati negyed” elnevezést is érdemes volna átgondolni. Ezen a címen a rendszerváltozás óta folytak tervezgetések. Többször szóba került például a Vár - igaz, inkább a ”színfalak mögött”, mint a széles társadalmi nyilvánosság előtt. Most viszont koncepcióváltás történt: kormányzati negyednek titulálva végső soron egy olyan bérirodaház-együttesről van szó, ahová 11 miniszteriális hivatal beköltöztetését irányozták elő. Ez indokolttá tehet egy frappáns új nevet, hiszen a kormány reprezentatív főépületei továbbra is a Kossuth tér környékén lesznek.

Még fontosabb, hogy mi lesz a feladni vagy éppen eladni kívánt épületek sorsa, ha mégsem bizonyulna olyan remek üzletnek az értékes, főképp lipótvárosi ingatlanok értékesítése. Nem érzékelhető pontosan, hogy Budapest önkormányzata hogyan játszik szerepet a projektben. Zavarkeltő ugyanis, hogy éppen a főváros jövőről szóló fontos, átfogó elképzelései - a két éve indított Budapest szíve program vagy a fennen hangoztatott Podmaniczky-program - nem tartalmazták a kormányzati negyed elképzelést. Akkor tehát ezeket fogják ahhoz igazítani?

Vargha Mihály írása a HVG 2007/33. számában jelent meg