Színes üvegtéglák tánca
A mozaikot idéző színes ablakok varázsolnak változó belső arculatot az Andreescu & Gaivoronschi építész stúdió tervezte temesvári családi háznak. A színek mellett a szintek tagoltsága, egymástól való elmozdulása adja az épület különleges ritmusát. Bán Dávid írása.
A román kortárs építészet egyik meghatározó irodája, az 1990-ben alapított temesvári Andreescu & Gaivoronschi, amely számos építészeti díjat megnyert, munkáit több hazai kiállításon a magyar közönség is megismerhette, a nagy volumenű munkák mellett előszeretettel tervez családi házakat is. Temesvár déli kertvárosának egy viszonylag sűrűn parcellázott, a közelmúltban beépített részén olyan házat épített, amelynek színes ablakaival különleges, színjátszós atmoszférát teremt a belső tér számára.
A 200 nm összterületű ház az utca felé visszafogott, csendes homlokzatával nem ugrik ki szomszédjai közül, kifejezett cél volt az azokkal való összhang, a betagozódás. A homlokzat vonalvezetése tiszta, egyszerű, a tetősík két oldalról a ház középtengelye felé enyhén lejt, ott tompaszögben megtörik. A déli oldalhomlokzat azonban többet sejtet: a kisebb-nagyobb, látszólag ötletszerűen elrendezett ablakok napközben ugyan nem sokat árulnak el magukról, sötétedés után viszont egyszerre megváltoznak, színes mozaikdarabokká állnak össze. A fal túloldala a kétszintes nappalit rejti, amelynek kicsit egyhangúnak tűnő, hatalmas fehér falait törik át a színezett üvegű ablakokon beáramló fények.
Vlad Gaivoronschi vezetőtervező elmondása alapján a belső teret egyfajta hangszerként szerették volna értelmezni, amelyből a színes kisablakok a külső homlokzaton kúpszerűen emelkednek ki. A dél felől beözönlő napfény irányának és intenzitásának változásával más-más megvilágításba kerülnek a belső tér fehér falai és a természetes hatású fa padlóburkolata. A tervezői koncepcióban a színek mellett egyfajta „építészeti promenád” megteremtése is kiemelt szerepet játszik, ahol az épület különböző szintjei egymásra tagozódnak, mintha egy sétaútvonalon vezetnének végig. A lépcsőzetesen felépített térszerkezet kiemelt pontjain helyezték el a nagyobb ablakfelületeket, a kert belseje felé néző panorámával, valamint a földszinten természetesen közvetlen kertkapcsolat nyílik, amit egy zárt terasz indít.
A színes üvegtéglák, ha szerényebb intenzitással is, de a ház nyugati és keleti irányára orientált kisebb, intimebb tereiben, így a dolgozóban, a hálószobákban is felbukkannak, ezzel különleges hatást érve el a helyiségekben. Mindezt csak szerényen adagolva úgy, hogy a természetes napfény és a megszínezett fény aránya mindig kiegyenlített legyen, a színhatás ne menjen a belső komfortérzet rovására. Viszont a színezett üvegek és az általuk kirajzolt belső színjátékok a ház védjegyévé váltak. Az oldalhomlokzatok színes ablakai egyben jól lehatárolják a házat a szomszédos épületektől, azok nem nyújtanak zavaró látványt, közben viszont a fény felé való nyitottság is megmarad.
A földszinti nagyszabású, részben a két szintet egybenyitó közösségi terektől a több ritmusú lépcsősor fokozatosan vezet fel a galériáról nyíló dolgozó, majd a hálószobák irányába. A nappalival egybe épített konyha a teraszon keresztül kerül közvetlen kapcsolatba a kerttel, ahol a teret egy öreg és jelentős diófa uralja. A belső tér tektonikáját laminált fagerendák vezetik végig, amelyek nyugalmat adnak a fényhatások miatt állandó változásban levő háznak. A belső egyensúly megteremtésében fontos szerep jut a világos, egyszerű formavilágú, főleg fehér bútoroknak. A belső világ nyugalmától talán csak a fürdő márványozott hatású, keményebb hatású textúrája zökkenti ki a ház lakóit.
Bán Dávid
