Szociális építészet, „social housing”

Sárkány Csilla bevezetője a havi témához

Magyarországon az építészek körében is egyre erőteljesebben fogalmazódik meg az az igény, hogy az építészet eszközeivel megfelelő válaszokat találjanak a szociális kérdésekre. Megoszlik a vélemény építészek és szociológusok, várostervezők és szociálpolitikusok között is, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie az építészetnek szociális lakások, bérházak tervezése során. Meg lehet-e határozni azokat a tervezési szempontokat, alapelveket, amelyekre oda kell figyelni akkor, amikor Magyarországon még a szociális lakás fogalma sincs egyértelműen definiálva.

A külföldi folyóiratokban megjelent holland, spanyol és észak-európai szociális lakások példáit látva mi, építészek nem a szociális gondolattól jövünk izgalomba, hanem az egyedi, különleges formai, anyaghasználati, térszervezési megoldásoktól. Ezek a megoldások teszik egyedivé és izgalmassá az épületeket, és jelzik, hogy a szociális bérházak megrendelője nem valamely piaci szereplő, hanem maga a közösség. Ezeknél a házaknál, lakásoknál érezzük, hogy a szociális építészet nem a szegénységet fejezi ki, nem csak „pure” építészet. Látható, hogy a tervezés, az épületek elhelyezése, a kivitelezés sokkal több gondosságot és felelősséget ró az építészre és a megrendelőre is, mint sok esetben a piaci fejlesztéseknél, hiszen közösségi beruházásokról van szó.

Magyarországon a szocializmus időszaka alatt nagy tömegben épültek az uniformizált kialakítású állami bérlakások. 15 év szünet után 2002-ben indult meg újból közösségi beruházásként a bérlakások építése. Az első szakmai viták akkor arról szóltak, lehet-e, kell-e differenciált minőségű lakásokat építeni, vagy ismét egyenstandardoknak kell megfelelni? Emellett zajlott a vita arról is, hogy az épülő új önkormányzati bérlakások között legyen-e szociális lakás kategória vagy csak bérlakások legyenek szociális lakókkal. A vita során több szakember is megfogalmazta, hogy olcsó lakásokat kell építeni, erős igénybevételre, minimális alapfelszereltséggel, azaz ún. "CS" lakásokat. A szociális jelzőt a szegénységgel és a kiszolgáltatottsággal azonosították - lakások rászorulóknak, segélyből élőknek, segítségre váróknak. Szerencsére az építési törvény nem tesz különbséget lakás és lakás között, ily módon a lakások kialakításánál minden esetben meg kell felelni az általános feltételeknek. De akkor mit is kell érteni szociális bérlakás alatt, miben lesz az más, mint egy magánberuházásban készült társasház? Meg lehet-e tehát fogalmazni, mi a szociális építészet? Nézzünk rá két választ:

„Számomra ez a fogalom nem értelmezett. Olyasmit sugall a szókapcsolat, mintha létezne egy jól körülírható közösség, amely különösen jellegzetes építészeti megfogalmazású épületeket igényel – ők a szociálisok. Az építészet általánosságban kiterjed bármilyen funkciójú épületre: nem csak lakóépületetekre, de minden másra is: közértre, múzeumra, iskolára, templomra stb. Innen aztán igazán sötét-bizarr jelentéstartalmakat és mellékzöngéket vesz fel a szókapcsolat – pl. szociális múzeum..., szociális áruház. A szókapcsolat "íze" azért is pejoratív, mert a mai szóhasználatban a "szociális" jelző lesajnáló, elkülönítő, megkülönböztető, szegénységre, a szegénység társadalmi megtámogatására utaló konnotációkat hordoz. Szociális építészet - szegény építészet - a szegénység építészete?” (30 éves építész)

„Szociális építészeten, úgy gondolom, bérlakások vagy közintézmények építése értendő. A lakások építésénél végig kell gondolni, hogy komfortos, modern, de kis lakások (30-35 m2) épüljenek fiatalok vagy egyedülállók számára, vagy családok elhelyezésére alkalmasabb, 50-60 m2-es lakások építése szükséges. De lehet, hogy egy épületen belül valamilyen arányban kell kis, illetve „nagy” lakásokat építeni. Ahhoz, hogy a bérlők tulajdonosként viselkedjenek, óvják és odafigyeljenek a környezetükre, fontos az építészeti minőség. Legyenek az ott lakók büszkék arra, hogy szép házban laknak. Érdemes beépíteni drágább, de hosszútávon megtérülő berendezéseket – energia- és víztakarékos megoldásokat – hiszen az értékesítésből nem kell azonnal bevételt produkálni. Közintézményeknél a megjelenés legyen újszerű, provokatív. Az emberek vegyék észre, hogy épült valami, vitatkozzanak róla. Ezzel is fejlődik a környezet kultúránk. (35 éves mérnök)

Nyugat-Európában a „social housing” – ami legpontosabban „szociális lakásügyként” fordítható le – nem egyszerűen lakásellátást jelent a szociálisan rászorulók részére, hanem egy komplex szabályozási és intézményi rendszert, amely megjeleníti az adott ország gondolkodásmódját, kultúráját és felelősségvállalását a társadalmi, kulturális, szociális, egészségügyi feszültségek kezelésével kapcsolatban. A finomra hangolt európai szociális intézményrendszer egyszerre mutat irányt a társadalmi gondolkodásnak, és segíti a feszültségek oldását. A társadalmi szolidaritás belülről fakadó elfogadása nélkül nehezen érthető meg és fogadtatható el a középosztállyal, hogy az ő feladata a példamutatás a rászorulók segítésében, a szociális infrastruktúra kiépítésében, a más kultúrájú és szociális háttérrel rendelkezők befogadásában. Ezek hiánya Magyarországon ma még természetes módon váltja ki a magukra maradt „szociális lakókból” a jelen helyzetbe való beletörődést, a depressziót, vagy éppenséggel a szélsőséges követeléseket.

Magyarországon a szociális bérlakásépítés példáit az elmúlt években elkészült, államilag támogatott (Széchenyi Terv, BM Lakáspályázat) önkormányzati épületek mutatják. Az állami támogatás feltételei között két szempont volt erősen aláhúzva: a lakások építési költsége legyen az átlagosnál alacsonyabb, illetve rászorultsági elven történjen a lakáshoz jutás. Az első támogatási pályázatok igénybevételével Józsefvárosban a Dankó utcában épültek szociális bérlakások. A bérházak létrehozása során a hagyományos műszaki tervezés felkészületlensége, az építési szabályozás merevsége, és a közbeszerzésen elindított kivitelezés költségminimalizálásra törekvése felszínre hozta a „social housing” eszközrendszer hiányából fakadó összes problémát.

Józsefvárosban a lakók kiválasztásánál sikerült érvényesíteni a rászorultság elvét; a lakásokra azok a jelentkezhettek, akiknek nem volt lakásuk, és az egy főre eső jövedelmük alacsonyabb volt 60 ezer forintnál. A lakásokra több mint húszszoros volt a jelentkezés. A lakók a beköltözést követően magukra maradtak, nem jött létre közöttük kapcsolat, kommunikáció. Elmaradt a lakások használatának „megtanítása”. Információ és segítség hiányában az épületben nagyon hamar megjelentek a helytelen használatból fakadó problémák. Ez felerősítette a kivitelezés és az előkészítés során nem kellően végiggondolt műszaki megoldásokból származó problémákat, amelyek legutóbb a nagy panelházépítéseknél merültek fel – fűtési rendszerek szabályozása, penészedés, a szellőztetés szükségessége, magas energiafogyasztás stb.

A 2005-ben elindult öt új józsefvárosi bérház tervezésekor a Dankó utcai tapasztalatokat már felhasználva állítottuk össze a pontos tervezési programot. Ismerve a leendő bérlők összetételét, igényeit, meghatároztuk a lakások számát és nagyságát, a lakások műszaki standardjait, az építészeti elvárásokat, a valóban szükséges parkolóhelyek számát. Kihangsúlyoztuk az energiatakarékos megoldások szükségességét az alacsonyabb rezsiköltségek érdekében. A pontos program még így is megosztotta a szakma képviselőit. Az egymástól szélsőségesen eltérő gondolatok, érvelések pontosan érzékeltetik a szakmai konszenzus hiányát, a szociális lakás fogalmával kapcsolatos bizonytalanságot (ehhez lásd Okrutay Miklós cikkét az Echo-ban).

Józsefvárosban az új szociális lakások építése része a városrehabilitációs folyamatnak. Ennek során nagyon fontos eredménynek tartom, hogy a 21. század elején sikerült társadalmi alapértéknek elfogadtatni az önkormányzattal, hogy nedves, szoba-konyhás, zsúfolt lakásokból a lakók komfortos, korszerű fűtésű, lakásokba költözzenek. Ez még így is vitákat kavart. A lakásméreteket a nagy önkormányzati költségteher szorította le egyik oldalról, míg másik oldalról a megvalósítás felelősségével nem számoló építészek, szociológusok elvárása tágította azt.

A szociális bérlakások létrehozása a legtöbb nyugat-európai országban az erre a célra létrejött lakástársaságok feladata, amihez az állam csak támogatást nyújt – az építéshez, és/vagy a bérleti díjhoz. A 21. században a jóléti társadalmak megroppanását követően egyre mérséklődik az állam szerepvállalása, és egyre erősebb a magántulajdon szerepe e téren is, anélkül, hogy az elfogadott társadalmi értékekről lemondtak volna. A példák is azt mutatják, hogy sok esetben éppen a magánszektor bevonása a fejlesztésekbe, a fejlesztők között kialakult verseny eredményezi az irigylésre méltó építészeti minőséget, az innovatív gondolkodás elfogadását az új szerkezetek, új anyagok használatában.

A 20. században a szociális lakástervezés sok esetben játszott úttörő szerepet az építészetben, gondoljunk a kertvárosi mozgalomra Angliában vagy az amszterdami iskolára vagy éppenséggel a 20-as évek berlini és osztrák lakótelepeire. Ezekben a példákban az építészet mindig többet jelentett egy-egy ház megtervezésénél és megépítésénél. A várostervezés, az infrastruktúra kiépítése és a közösségi hálózatok, létesítmények létrehozása az egész társadalmat érintő koncepciók mentén történt. Van-e esély ma Magyarországon hasonló izgalmas építészet létrehozására a közösségi lakásszektorban, vagy csak várjuk a csodát, és addig is Madridba, Amszterdamba megyünk egy kicsit irigykedni, meg jó fényképeket csinálni?

Sárkány Csilla építész
 

Kapcsolódó oldalak:

Magdolna negyed szociális város-rehabilitációs program

Kőbánya, Bihari út 8/c. városrehabilitációs modellkísérlet

Városházi Beszélgetések a városrehabilitációról - Beszámoló a 2004. október 12-i alkalomról

A szociális építészet jelentősége és helyzete - beszélgetés Kisbán Máriával

Getto Katalin: A karakter keresése

Pelényi Margit: 120 szociális bérlakás Pécsett, a Kertvárosban

A pécsi 120 lakás pályázat első díjas munkájából

Budapest XXI. Csepel, Rákóczi-tömb I/1 ütem

Szociális lakóegyüttes, 36 új lakás Szentendrén

Új szociális bérlakások a XXII. kerületben

Ikvai Szabó Imre: Szociális lakás: dodó?

A képek magukért beszélnek - szociális lakásba tervezett bútor