Szolid elegancia

Zugló egykori ipari övezetében olyan új lakókörnyezet alakult ki, amely az épületek visszafogott homlokzatképzésével, tömegformálásával és természetes anyaghasználatával, valamint a jelentős méretű zöldfelületekkel várhatóan újjáéleszti környezetét és integrálja a kerület tradicionális kertvárosi szövetébe. A Mandala Kert együttese Vadász Bence tervei alapján készült.

Helyszín
Az épületegyüttes az Egressy út délkeleti oldalán - volt ipari, szlömös területen - található, az eddig kialakult lakóövezet határán. Az alulhasznosított térség a revitalizáció és igényes lakófunkcióval való feltöltés révén szervesen kapcsolódhat Zugló zöldbe ágyazott, szabadon álló beépítési struktúrájához.

Telepítés és beépítés
A saroktelket az Egressy út és egy rá merőleges, újonnan nyitott közút határolja. A szomszédos posta telektömbjén a távlati tervek szerint a későbbiekben folytatódhat és lezárulhat a megkezdett fejlesztés. Az épületek gyalogos megközelítése az Egressy utca felől feltáruló belső parkból történik - térben, időben és vizuálisan is elválasztva a gépkocsi forgalomtól. Ez a döntően zöld felület valójában udvarok egybefüggő sora, amely egyben az itt lakók relaxációs élettere. Az épületekhez tartozó földszinti teremgarázsok a délkeleti és délnyugati oldalhatárok mentén sorakoznak, az új lakóutcákról érhetők el.

Az épületek elhelyezkedése
A nyugodt belső zónát a forgalmas Egressy út felől egy hosszú, oldalfolyosós, törttengelyű épület (1/A és 1/B sz. épület) zárja és védi. A két szárny észak felől középen „kapuzatot” formál – innen indul az a sétányrendszer, amely az épületegységek gyalogos feltárását biztosítja. A hat-, illetve hétemeletes tömb közép- és oldalfolyosós rendszerű, amelynek földszintjén találhatóak a diszponibilis terek és a 24 órás közös portaszolgálat.

A terület belsejében, hat „pontház” található ritmikusan elhelyezve (1/C; 1/D; 1/E; 2/A; 2/B és 2/C sz. épületek). A központi közlekedő mag köré szervezett, centrális elrendezésű épületek az Egressy útra merőleges közútra és a belső lakóutcákra fűződnek fel, mozgalmas együttest alkotva. Az előre-hátra „megmozgatott” lakóházak nem zavarják a szomszédos lakások kilátását, vagy benapozását, ugyanakkor telepítésük révén egy nézőpontból mindig más „arcukat” mutatják. Az ötemeletes tömbök Segner-kerékhez hasonlóan „forgó” általános szintjei felett visszahúzott tetőszinti felépítmények találhatók. A földszinteken a lakószintek alól lepényszerűen előbukkannak a teremgarázsok tömegei, amelyeket részben zöldtetők borítanak.

A záró épület a keleti sarokban álló L alaprajzú, 62 lakásos lakóház (2/D sz. épület). Alaprajzi és tömegbeli struktúrája a „pontházak” formálási módját tükrözi, de L - alakjával mintegy keretbe zárja a területet. A lakószintek közép- és oldalfolyosós rendszerűek, a tetőszinten visszalépő homlokzati síkokkal. A földszinti teremgarázsok bővülete itt is téglalappá egészíti ki a felépítményi szintek épületkontúrját.

Az építkezés ütemezése
Az első ütemben négy épület - az Egressy út felőli, két épületszárnyból álló oldalfolyosós lakóház (1/A és 1/B) -, valamint három pontház (1/C; 1/D és 1/E) valósult meg. A második ütemben a terület déli felén három pontház (2/A, 2/B, és 2/C), valamint a középfolyosós rendszerű záró épület (2/D) készült el.

Az épületek ismertetése
Az 1/A és 1/B jelű, 127 lakást tartalmazó tömb az Egressy út mentén elhelyezkedő hosszanti épületegyüttes, két szárny különálló, de összefüggő kompozíciójába rendezve.

Alaprajzi rendszer
A két épületszárny középen elválik egymástól, s „kapumotívumot” alkotva indítja el a mögötte feltáruló gyalogos sétányt. A hat-, illetve hétemeletes lakóházi egységek földszintjein a lépcsőházi előcsarnokok, a közös használatú terek, valamint a területet ellátó - kiszolgáló multifunkcionális terek ill. diszponibilis helyiségek kapnak helyet.

Az épület általános lakószintjei az Egressy út felé oldalfolyosós rendszerűek - a park felé néző lakóegységekkel -, míg a merőleges épületszárnyak középfolyosós rendszerűek, két irányban felnyíló lakásokkal. Az oldalfolyosós rendszer izgalmas és szabad homlokzati struktúrát eredményez, ugyanakkor zajvédelmi szempontból „hangfogóként” is működik a lakások és az egész lakótömb felé.

Az épületet vertikális elemek tagolják, a véghomlokzatokat pedig hangsúlyos téglaburkolatos „pilonok” zárják.

Szerkezet
Alápincézetlen, fszt. + 6 em. illetve fszt. + 7. emeletes pillérvázas épület, monolit vasbeton födémekkel, falazóblokkos kitöltő falazattal – a téglaburkolatos mezők mögött 30 cm, a vakolt homlokzati szakaszoknál 25 cm-es vastagsággal (dryvit hőszigeteléssel). A lakáselválasztó, valamint a lakások és a folyosók közötti határoló falak 24 cm vastag mészhomok tégla falazóblokkból készültek, a folyosók felé hőszigeteléssel. Az épület konzolos erkélylemezeit körbe hőszigetelt vasbeton lemezekként alakították ki. A beüvegezett függőfolyosók konzolos födémszakaszok, amelyeket a homlokzati vasbeton pengefalak zárnak a külső síkon vasbeton „dobozzá”.

Anyagok, színek
Az épület homlokzati kompozícióját és tömegképzését alapvetően két burkoló anyag (a bontott tégla és a dryvit rendszerű törtfehér vakolat) egymásra hatása, valamint a függőfolyosó felületi struktúrája határozza meg. A konzolos oldalfolyosó törtfehér, sakktábla-szerűen kialakított, ugyanakkor véletlenszerűen eltolt, dinamikus lyuk-architectúráját egy nyugodt és tradicionális hatású, téglaburkolatos tömör háttérfal keretezi és teszi egy térbeli kép síkban eltolt elemeivé. A földszint és a tetőszint horizontális jellegű bontott téglaburkolata, valamint az épületszárnyak végein kialakuló függőleges „tégla-pilonok” zárják az építészeti térkompozíciót. A belső udvari homlokzatokat az erős fény-árnyék hatás jellemzi, amely az épületszárnyak tört tengelyű geometriájából és az erkélylemezek ritmikus kiosztásából fakad. Az alkalmazott fémszerkezetek (korlátok, zászlótartók) horganyzott anyagúak és szürke, vagy fekete színűek. A visszaugró homlokzati síkok (pl. parapet elemek) hőszigetelt szürke fém burkolatot, vagy szürke dryvit vakolatot kaptak.

Az ún. „pontházak” csoportja hat egyforma, ritmikusan és egymástól elfordítva elhelyezett épületből áll, tömbönként 40-40 lakással (1/C; 1/D; 1/E; és 2/A; 2/B; 2/C). A centrális közlekedő mag köré szervezett, szimmetrikus épületek tömegének mozgalmasságát az alaprajzi elmozdítások, valamint az erkélyek játékossága adja. A homlokzat változatosságát tovább fokozza a nagy fehér felületekben elhelyezett, visszaugró téglaburkolatos mezők megjelenése.

Alaprajzi rendszer
A földszinten központi előcsarnok fogadja a lakókat - itt találhatók a közös tárolók, a gépészeti fogadók, valamint a teremgarázs -, amelynek alaprajzi kontúrja némiképp túllépi a lakószintek tömegét. Ez a lepényépület anyaghasználatával és nyílásrendszerével az épület „posztamenseként” jelenik meg.

A felépítményi szintek négy, Segner-kerékhez hasonlóan elforduló lakószárnya a központi lépcsőház és annak koncentrikus közlekedője köré szervezett, ám mindig fedett-nyitott folyosóval elválasztva egymástól. Miután ezek a „sliccek” mindig külső, nyitott tereket jelölnek, - a lakások nagy része két vagy három irányban is megnyitható, szellőztethető. A lakáskontúr a végfalakon már az ötödik szinten visszalép, de a homlokzatot adó külső falfelület még „árnyékoló” szerkezetként keretezi és bezárja a végfalakat. A tetőszint külső falsíkja a főhomlokzattól immár minden irányban visszahúzott, itt  tetőteraszos lakások kerültek kialakításra.

A 2/D jelű épület a beépítés 63 lakásos, fszt. + 5 em. + tetőszintes „záró épülete” a terület délkeleti sarkában található. Az épület megjelenésében, tömegformálásában, anyaghasználatában a „pontházak” variációjaként is felfogható, hiszen eltérő alaprajzi struktúrájától eltekintve (közép- és oldalfolyosós rendszerű) azok ritmikus sorába illeszkedik, mintegy aszimmetrikus ellenpontként.

Alaprajzi rendszer
A földszinten lepényszerűen kiugró teremgarázs itt is részben burkolt, részben nem járható kialakítású lapostetőt kapott. Az általános szintek „L” alaprajzú kontúrja az épület tömegében is mutatja a közlekedési rendszer struktúráját, amely a hosszoldalon középfolyosós, a rövid oldalon pedig oldalfolyosós rendszerű. A negatív sarkon található a súlypontba helyezett, centrális elrendezésű közlekedő mag. Az általános szintek minden lakása rendelkezik erkéllyel, vagy loggiával, míg az 5. emeleten és a tetőszinten elhelyezett lakások többsége terasz-kapcsolatos.

Szerkezet
A gerendarács jellegű sávalapokon nyugvó pillérvázas épületek - a „pontházakhoz” hasonlóan - külső hőszigeteléssel is ellátott, 25 illetve 30 cm vastag kitöltő blokktégla falazattal készültek. A lakáselválasztó, valamint a belső fűtetlen közlekedők felé néző falak 24 cm vastag mészhomok tégla anyagúak.

A födémek monolit vasbeton szerkezetűek, a földszint felett alulról hőszigeteltek. A konzolosan kiálló erkélylemezek körben hőszigetelt kialakításúak. A zárófödém fordított rétegrenddel kialakított lejtetett vasbeton síkfödém, folyami kavics leterhelő réteggel. Az épületeket a központi lépcsőház és a liftakna monolit vasbeton pengefalai merevítik.

Anyagok, színek
Az alapvetően fehér, vakolt épülettömegeket bontott téglaburkolatos mezők teszik változatossá. Az erkélyek és a teraszok fagyálló kerámia burkolatot kaptak. A lakások belső tereinek burkolatai kerámia vagy greslap, illetve laminált padló vagy padlószőnyeg. A lapostetők fordított rétegrenddel készültek, részben zöldtetős   kialakítással, a teraszokon fagyálló burkolattal, a nem járható tetőkön kavics leterhelő rétegekkel.

Összefoglalásként megállapítható, hogy Zugló egykori ipari övezetének színvonalas megújulása, átalakulása  elkezdődött, a helyi adottságok, karakterek figyelembe vételével, azok tovább erősítése révén.

vezető tervező: Vadász Bence
építész munkatársak: Miklós Zoltán, Palotás Artúr
szakági tervezők:
statika: ifj. Vadász György, Dávid Ágnes
generáltervező: Vadász és Társai Építőművész Kft.
beruházó: Illy Péter vezérigazgató - Egressy Ingatlanberuházó Rt.