Szolnoki Galéria - Szolnok, Templom út 1.
Generáltervező: Premiterv Kft.
Szolnok belvárosában, a Szapáry út végén, a Tisza partján áll a Szolnoki Galéria épülete, a város legrégebbi, eredeti arculatát talán legjobban megőrző városrészében. Az egykori zsinagóga azonban a város azon kevés épületének egyike, amely valóban építészeti remekmű, amely talán a műemléki védettséget is megérdemelné. A Szolnoki Galéria a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozik, napjainkban már kiállító-, hangverseny- és rendezvényteremként funkcionál. Az épület a Lechner Ödön irodájában dolgozó Baumhorn Lipót tervei alapján készült 1898-ban, aki e-mellett közel negyven másik templom és imaház tervét is elkészítette a XIX. század végén. Az épület eredeti funkciója zsinagóga volt, térelosztása a neológ zsidó liturgiának megfelelően létesült. Karcsú oszlopok tartják a karzatot, mely körbeöleli a földszinti teret és lefedi szélső részeit. A középső részt hatalmas, öblös kupola fedi, jelentős, 26 méteres belmagassággal. Mind a homlokzat, mind belül a tagozatok a kor egyik szecessziós irányzatának, a mór stílusjegyek díszítő elemeit hordozzák.
Az épület életében új korszak kezdődött 1968-ban, amikor a hitközség eladta a városnak. 1972-ben renoválták, azonban a teljes felújítás 1982-ig váratott magára. Ez már a tetőszerkezetek fémlemez fedésének cseréjét és a fűtés rekonstrukcióját is tartalmazta. A templomkertet eredetileg díszes kovácsoltvas kerítés határolta. Az új funkció nem igényelte a terület körbekerítését, ezért azt elbontották, elemeit a Szolnoki Művésztelep kerítésébe építették be. Az idők folyamán az épület szerkezeti károsodásokat szenvedett, a falak felvizesedtek, a kupola beázott, a homlokzati díszítő elemek állapota leromlott, a gépészeti és villamossági berendezések elavultak. Mindez egyértelművé tette a felújítási munkák nélkülözhetetlenségét a modern kor minden igényének megfelelően.
Az épület XXI. századi megújulása 2000-ban kezdődött, amikor Jász-Nagykun-Szolnok megye címzett állami támogatásra nyújtott be pályázatot és ebben pozitív döntés született, melynek értelmében közel 800 millió Ft támogatáshoz jutott a szolnoki Damjanich János Múzeum, amiből múzeumi raktárépületet kellett kialakítani, valamint a Szolnoki Galéria teljes körű felújítására is sor kerülhetett. Az elmúlt években nagyszabású felújítási munkálatok folytak, melyek végeztével egy megújult középület ékesíti a Tisza-part sétányát.
A telek két utcával határos saroktelek, azonban az épület nem a hangsúlyos sarok vagy a Tisza-part felé fordul, hanem a számára legszűkebb teresedést, kibontakozást biztosító mozi épülete felé. Szerencsére a szabadonálló beépítésnek köszönhetően mind a négy homlokzata teljes értékű, így város és a Tisza-parti sétány felől is impozáns látványt nyújt. A beruházás keretében lehetőség nyílt az épület környezetének rendezésére. Főbejárata felől a viszonylag szűk területet maximálisan kihasználtuk. Teljes, telekhatárig tartó burkolatot kapott a telek, így próbáltunk az épülethez méltó közteret kialakítani. A rendelkezésre álló szűkös területet azáltal próbáltuk optikailag tágasabbá tenni, hogy három, szintben és kialakításban eltérő tér-részt alakítottunk ki. A kiemelt rész, mint az épület árnyéka vetül a földre, formavilága a homlokzat elemeit tükrözi - a három ajtót és az ezek feletti rózsaablakot mintáztuk meg leegyszerűsítve a burkolat elemeiből.
A tér középső, szűkülő harmada az attrakció helye, kialakítása megvezeti az emberi szemet, felhívva a figyelmet a téren helyet kapott Baumhorn Lipót mellszoborra. Ebben a sávban a szoborral szemben helyezkedik el két pad, melyekből mind az épület, mind a műalkotás jól látható. A harmadik sáv semleges kialakításával tereli az izgalmasabb részek - ezáltal a bejárat - felé a nézelődőket. A burkolat elemei alapvetően színezett beton kiskockakövek, azonban a középső sávban ezt természetes anyagokkal - csiszolt mészkővel és fekete gránittal - kombináltuk. A külső környezet formálása során kiemelt figyelmet fordítottunk a zöldterületek kialakítására, hiszen ez az épület a kapocs a természet és a város között. Ennek során a telekhatáron futó támfal felújításra került, azonban nyomvonala figyelembe veszi a közel hatvan éves platánokat, melyek ma már szervesen hozzátartoznak a galéria látképéhez. Az oldalkertek rendezésre kerültek, a kiöregedett cserjék és kiszáradt fák eltávolítása után háromszintes zöldterület alakul ki futóboróka, babérmeggy, sövény ültetésével és füvesítéssel.
Az épület homlokzatain minimális változásokat terveztünk, ezeket a mozgássérültek számára biztosítandó rámpa tette szükségessé, amit az épület legtakartabb, közönség-forgalomtól leginkább mentes oldalán alakítottunk ki. Közvetlen közelében számukra parkolóhelyet is biztosítottunk. A homlokzati színvilágot a KÖH területi képviselőjével egyeztetve határoztuk meg, amely fehér és halvány mályva kombinációja. Törekedtünk az eredeti állapotok helyreállítására, ennek során a homlokzati gipszstukkók renoválására és részbeni cseréjére is sor került. A főbejárati míves kovácsoltvas ajtók teljes felújításon estek át, melynek során a hiányzó részek pótlásán kívül zárcsere és betörésgátló üveg beépítése tette teljes értékűvé a kapuzatot.
A zsinagóga közforgalmú belső tereinek kialakítását változatlanul hagytuk, átalakítások csak a közönségtől elzárt területen váltak számunkra lehetségessé. Így került a földszinten kialakításra az előcsarnokból jobbra nyíló épület-felügyeleti és porta helyiség, a kiállítótértől elzárva, a mögött a vizesblokkok és a fűtési helyiség kaptak helyet. Az emeleten a tóraszekrény mellett helyeztük el a két tolmácsfülkét, a karzat végén, szintén a kiállítótértől elhatárolva található a mozgássérültek számára kialakított a vizesblokk. A korábban kizárólag raktárnak használt helyiségből részben teakonyhát határoltunk le, és innen biztosítottuk acéllépcsővel a padlástér megközelíthetőségét is. A karzat megközelíthetőségét biztosító 1982-ben utólagosan beépített műkő csigalépcsőt szintén felújítottuk, csőkorlátját az épület bejáratához illeszkedő egyszerű kovácsoltvas korlátra cseréltük ki. Az átalakítási munkálatok mindösszesen 65 m2-t érintettek.
A belső vakolt felületek a múzeummal közös döntés értelmében egységesen fehér színű festést kaptak, amit a kiállítási funkció tett indokolttá. A padlóburkolat jellegét régi fényképeket tanulmányozva határoztuk meg, megállapítást nyert, hogy az épület padlóját eredetileg nagyméretű szabályos háromszögek fedték. Pontos felmérés és számítások után 50 cm él-hosszúságú szabályos háromszögekből, nullhézaggal terveztük meg a burkolat kiosztását, a pillérek tengelyében dilatációs sávokat kialakítva. Tucatnyi mintát megtekintve a választás bézs színű, jellegzetes párhuzamos mintázatú 2 cm vastag szicíliai édesvízi tömött mészkő lapokra esett. A felület homogenitását csiszolt és matt elemek kombinációjával enyhén megtörtük, optimális fényviszonyok mellett a kupola alatt hatágú csillag rejtett körvonalai sejlenek fel az épület múltjára utalva.
A dilatációs mezők az átlagosnál nagyobbak, a középső rész meghaladja a 88 m2-t, a repedések elkerülése érdekében a kőlapokat misungba helyezték, a megfelelő mozgást az oszlopok tengelyében elhelyezett speciális réz kalapelem biztosítja, melynek közepén 4 mm széles rugalmas kitöltés található. Szintén a zsinagóga eredeti funkcióját teszi egyértelművé a tóraszekrény tetején elhelyezett két, tízparancsolatot ábrázoló kőtábla, mely a templom eredeti tartozéka volt. Az enteriőr hangulata az eredeti, rézcsövön függő, csepp-búrájú lámpák visszahelyezésével vált teljessé.
A belső munkálatok során nyilvánvalóvá vált az épület statikai megerősítésének szükségessége. A kupolát és a karzatot tartó szegecselt acélpillérek gipszburkolatának eltávolítása után kitűnt, hogy ezek nagymértékben korrodálódtak. A födém a statikai ellenőrzés során nem bizonyult megfelelőnek. Mindkét problémát vasbeton szerkezettel orvosoltuk, a pillérek beton köpenyt kaptak, míg a födém terheit alulbordás monolit lemezzel váltottuk ki, amelyek a külső teherhordó falra és a pilléreket összekötő gerendákra támaszkodnak fel.
A megyében egyedülálló intelligens világításrendszer került kiépítésére, amelyet amellett, hogy mozgásérzékelőkkel irányítja az egyes kiállítási tárgyak megvilágítását, programozható számítógép irányít. Ehhez a rendszerhez kapcsolható a két tolmácsfülke és a 100 db tolmácskészülék is, amely lehetővé teszi nemzetközi rendezvények lebonyolítását is az épületben. Emellett hangversenyek megrendezésére is alkalmassá vált a galéria, új hangosítási és hangtechnikai hálózat beépítésével. Az épület külső megvilágításáról is gondoskodtunk, számos homlokzati fényvető mellett a kandeláberek tetején reflektorok kaptak helyet. A teljes fűtési rendszer cseréje megtörtént, a megfelelő hőmérsékletet lapradiátorok és padlófűtés kombinációjával lehet biztosítani. Természetesen az automatikus tűzészlelő hálózat és a vagyonvédelmi rendszer kiépítése is megtörtént, a ház biztonságos üzemeltetése érdekében.
A munkálatok végeztével Szolnok méltán lehet büszke talán legszebb épületére, de az örömben minden építész részesedhet, hiszen nem mindennap állítanak emléket valamely kollégánknak!
Dombi Gábor
